„Velencei Köztársaság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 91.146.191.96 (vita) szerkesztéséről 81.183.210.215 szerkesztésére |
|||
111. sor:
===== A Latin Császárság =====
A harcok elültével megalapították a [[Latin Császárság]]ot, amelynek élére [[I. Balduin latin császár|I. Balduint]] nevezte ki a dózse. Velence megkaparintotta a birodalom közel felét, és a Latin Császárság is a dózse hűbérese lett. A legendák szerint mindössze egyetlen szavazaton múlott, hogy a köztársaság székhelyét nem helyezték át Konstantinápolyba. Velence birtoka lett [[Korfu]], a dél-adriai partvidék és két moreai kikötő, Modon és Coron. ezen kívül több görög szigetet is uralmuk alatt tartottak, és Montferrat gróftól a dózse megvásárolta [[Kréta (sziget)|Kréta]] szigetét is. <br />
A területi gyarapodás hatalmas jelentőségű volt Velence történetében. Egyrészt a császárváros mesés kincseinek nagy része Velencébe hajózott át. Másrészt a konstantinápolyi velencei negyed kibővült és falakkal vették körbe. A velencei tulajdont itt törvény védte, és [[1205]]-től kezdve minden olyan nemzetet kitiltottak a császárságból, amellyel Velence ellentétben állt. Ez leginkább [[Genova|Genovát]] és [[Pisa|Pisát]] érintette. Velenceiek tölthették be a konstantinápolyi [[pátriárka]] hivatalát (Tommaso Morosini volt az első), és a [[Hagia Szophia|Szent Zsófia-bazilika]] kanonoki székébe is velencei ülhetett.
A mérhetetlen fellendülést hamar megérezte a város, azonban nem tartott olyan sokáig. [[1261]]. [[március 13.|március 13-án]] a velenceiek által a bizánci trónról elűzött [[Palaiologosz-dinasztia|Palaiologosz]] család vissza akarta kapni trónját, és céljaiért szövetkezett Genovával, akinek szintén érdekében állt Velence bukása. Míg a kisebb genovai flotta Velence egyik fontos távol-keleti kolóniáját, [[Akkón]]t támadta meg, [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihály]] flottája elfoglalta Konstantinápolyt, elkobzott minden velencei vagyont, és ki is tiltotta őket birodalmából. [[Reniero Zeno]] dózse ugyan megtartotta a szigetvilágot, mégis nagy csapás volt a gazdag város megrendeléseinek kiesése a velencei gazdaság számára.
120. sor:
[[Ferrara]] városával akkor szabadultak el az indulatok, mikor a város élére a [[ghibellinek]] pártjához tartozó ''Torello Salinguerra'' lépett. A császárpárti Ferrara korábban előnytelen szerződéseket volt kénytelen kötni Velencével, ezért amikor Frigyes seregei Ezzelino da Romana vezetésével elindultak, hogy elfoglalják Itáliát, Ferrara is csatlakozott a császárhoz. Velence birtokait is elfoglalta Ezzelino, ezért a város gyors szövetséget kötött a [[Vatikán|Pápai Állammal]], [[Bologna|Bolognával]], [[Ravenna|Ravennával]], [[Mantova|Mantovával]] és [[Treviso]]val, majd [[1240]]-ben elfoglalta Ferrarát.<br />
Bologna [[1270]]-ben kezdett háborút a Serenissima ellen, hiszen a város kereskedői ki akartak jutni a tengerhez, és Velence vetélytársaként akartak fellépni. Mivel Bolognának a part birtoklásához el kellett volna foglalnia Ravennát is, Ravenna szövetségre lépett a dózséval, és vállalta az előnytelen gazdasági szerződést is. A háború Bologna vereségével végződött, így Velence két legyet ütött egy csapásra.<br />
[[Ancona]] mindig igyekezett borsot törni a velencei kereskedelem orra alá, hiszen ez a város is az Adria partján feküdt. De sem az [[1208]]-as szövetség, sem az [[1230]]-as nem vezetett eredményre, sőt, Ancona közvetlen környezete, így [[Rimini]] és [[Fermo]] is önként csatlakozott a Velencei Köztársasághoz. A város így elszigetelődött, és lassan a Serenissima befolyása alá került.
===== II. Frigyes uralma =====
161. sor:
===== Oszmánok elleni szövetség =====
A Serenissima kereskedelme a területi veszteségek és a kapcsolatok megromása miatt hanyatlani látszott. A [[Szentföld]] lassan egy új hatalom kezébe került, méghozzá az [[Oszmán Birodalom|oszmánok]] hatalma terjedt ki lassan a [[Közel-Kelet]]re. Az egyetlen kiút a gazdasági pangásból [[Bizánc]] volt. A Genovával vívott háború óta a császár semmiféle alkuba nem ment bele Velencével, és az ellenséges kereskedőváros egyre jobban el tudta nyomni a köztársaság kereskedőit. De Genova nemcsak a velenceieknek volt terhes, hanem lassan a bizánci császárnak is egyre több gondot jelentett. [[1324]] [[október]]ében aztán [[II. Andronikosz bizánci császár|II. Andronikosz]] császár szövetséget kötött Velencével, és fellépett a genovaiak túlkapásai ellen. A császár újra szabaddá tette a [[fekete-tenger]]i kereskedelmet. Andronikosznak azonban más oka is volt megbékélni Velencével. A birodalom keleti végeit ugyanis az oszmán hadak támadták, és [[I. Orkhán]] [[szultán]] még [[Nikaia|Nikaiát]] is megszerezte. A tengereket pedig kalózok lepték el. Az [[iszlám]] rablók ellen [[1332]]-ben szövetség alakult, méghozzá a [[pápa (egyházfő)|pápa]] kezdeményezésére. Az oszmánok ellen Bizánc, Velence és a [[Rodosz (sziget)|Rodoszon]] működő [[johanniták|johannita lovagok]] fogtak össze. Később [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] és [[Franciaország]] is csatlakozott a szövetséghez. Azonban komolyabb eredményeket csak [[1344]]-ben értek el, amikor elfoglalták az oszmánoktól [[İzmir|Szmirna]] városát. A harcok [[1348]]-ig elhúzódtak, de a végső békekötés semmi eredményt nem hozott a szövetség számára.
===== A harmadik genovai háború =====
196. sor:
===== Terra Ferma meghódítása =====
{{csonk-szakasz}}
===== Dalmácia visszafoglalása =====
{{csonk-szakasz}}
===== Szaloniki elfoglalása =====
{{csonk-szakasz}}
===== Lombardiai háború =====
{{csonk-szakasz}}
===== Török hódítások kora =====
{{csonk-szakasz}}
===== Ciprus elfoglalása =====
{{csonk-szakasz}}
===== Itáliai ellentétek =====
{{csonk-szakasz}}
===== A kereskedelmi utak elfordulása =====
{{csonk-szakasz}}
=== A hanyatlás kora Velencében (16–18. század) ===
{{csonk-szakasz}}
== A Serenissima hivatali rendszere ==
A Velencei Köztársaság igen széles hivatalnoki rendszerrel, egyedi államberendezkedéssel tudta fenntartani évszázadokon át tartó ragyogását. A város különleges politikai, történelmi és földrajzi helyzete alakította ki az évek során oly sokak által nagyra tartott velencei államot. A köztársaság hivatalnoki rendszere igen szokatlan pályát írt le [[Európa]] többi országaihoz viszonyítva. A Serenissima ugyanis megalakulása után néhány évvel a demokratikus berendezkedés jeleit mutatta, majd a gazdasági fejlődés első évszázadaiban létrejött a sajátos arisztokratikus államapparátus, amely a több évszázaddal később megjelenő hatalommegosztás elve alapján működött. A [[16. század]]ban is csak filozófiai síkon érvényesülő állami hatalommegosztás Velencében már megvalósult. A törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatói hatáskörök elválasztása azonban Velence történelme folyamán egyre fakóbbá vált. A hivatalok kezdtek összemosódni, a felelősség egyre jobban meg lett osztva. A dózse hatalma is lassan elhalványult, és a nagy létszámú tanácsok és hivatalok vették át az irányítást. <br />A történelem megtanította a lagúnák városát a túlélésre, és a gazdasági gondok megoldására. Ennek eredményeként születtek meg a köztársaság intézményei, amelyek gyakran bonyolult kapcsolatban álltak egymással. Ezek rövid áttekintését tartalmazzák az alábbi pontok.
219. sor:
A törvények meghozatala Velencében eleinte a [[velencei dózse|dózse]] jogkörébe tartozott. A kereskedőállam első urai még igen kiterjedt jogokkal büszkélkedhettek. A méltóság a Velencei Köztársaság fennállása alatt mindvégig megmaradt, és mindvégig a vezető személyét jelölte meg. A törvényhozás legitimitását a korai időkben a [[velencei népgyűlés|Népgyűlés]], azaz az ''arengo'' garantálta. Összehívása és feloszlatása a dózse joga volt. Az évek múltán azonban a könnyen befolyásolható népet egy másik nagyhatalmú intézmény, a [[Nagytanács (Velence)|Nagytanács]] váltotta fel. [[1172]]-ben alapították, és tagjai a város nemesei közül kerültek ki. A ''Consiglio Maggiore'' ülései hasonlítottak a mai [[parlament]]ek vitáihoz. Ez volt a Serenissima legfőbb törvényhozói hatalma. <br />
A törvényhozás és a végrehajtás között jött létre a [[Velencei szenátus|Szenátus]], amely [[1229]]-ben tanácsadó szervként alakult meg, de évek múltán a városállam egyik legfontosabb ellenőrző, tanácsadó és törvényalkotó intézménye lett. A hatalom gyakorlásának ezen két ága több intézmény működésében is gyakran összefonódott, mégis a fent említett állami szervek leginkább a törvényhozásban játszottak szerepet. A végrehajtó hatalom a [[köztársaság]] megalakulásakor természetesen teljesen a dózse hatáskörébe tartozott. Később az arisztokratikus túlsúly kialakulásakor egyre nagyobb végrehajtói hatalom került a város leggazdagabb családainak kezébe. Velencében a [[12. század]]tól kezdve már nem csupán a dózse személye jelentette a legfőbb hatalmat, hanem megjelent mellette egy tanácsadó és döntő szervezet is, a [[Kistanács (Velence)|Kistanács]]. Ebből fejlődött ki később a köztársaság kormánya, a [[Signoria]]. Ennek tanácsadó és egyeztető bizottságaként alakult meg a [[Bölcsek Tanácsa]], amely a törvényhozó [[Nagytanács (Velence)|Nagytanács]] érdekeit egyeztette a kormányéval. A végrahajtó hatalom leginkább rettegett intézménye a [[Tízek Tanácsa]] volt, amely állambiztonsági szervezetként az állam leghatékonyabb rendőri, titkosszolgálati hatalmává vált. Teljesen szabad kezet kapott, tetteiért nem kellett számot adnia, hatalma mindenre és mindenkire kiterjedt Velencében. Persze a demokratikus elveket figyelembevéve tagjai cserélődtek, és állandóan ellenőrizték egymást.
<br />A fentiek alapján úgy tűnhet a dózsék kezdeti teljhatalma szinte semmivé foszlott az arisztokratikus alkotmány megszületése után. Mégis a dózsék megválasztásának módja az idő múlásával egyre bonyolultabbá vált. Ez arra utalt, hogy a poszt valamiért mégiscsak megőrizte fontosságát. Ez így is volt, hiszen a dózse mindvégig élhetett azzal a jogával, hogy feloszlatja vagy összehívja a különböző állami gyűléseket, és ráadásul ő volt az, aki elsőként szólalhatott fel egy témában. Ez pedig gyakran meghatározta a vita irányát és kimenetelét.
A törvényhozásban és végrehajtásban szerepet játszó fontos intézmények mellett a következő szervek működtek: [[Pien Collegio]], [[Szent Márk procuratorai]], az [[Inquisitori di Stato|Állami Inkvizíció]], az [[Avogaria]] és bizonyos fokig ide tartozik a [[Quarantia]] intézménye is. Ezen kívül még rengeteg olyan szerv működött, amely különböző rétegek érdekeit képviselte és ellenőrizte a törvények betartását, azok átírását vagy javítását.
=== Az igazságszolgáltatás ===
{{csonk-szakasz}}
=== A kolóniák igazgatása ===
{{csonk-szakasz}}
=== Pénzügyi és kereskedelmi irányítás ===
{{csonk-szakasz}}
==
{{commonskat|Republic of Venice}}
* [[Velence (Olaszország)|Velence]]
241 ⟶ 244 sor:
* {{MNL|18|322–323}}
* Enciclopedia Italiana
{{DEFAULTSORT:Velencei Ko~ztarsasag}}▼
▲{{DEFAULTSORT:Velencei Ko~ztarsasag}}
[[Kategória:Itália államai az olasz egyesítés előtt]]
[[Kategória:Velencei Köztársaság]]
| |||