„Diploma Leopoldinum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
nevek kiegészítése |
kieg |
||
1. sor:
[[Fájl:Diploma Leopoldinum.JPG|thumb|250px|A diploma első oldala]]
'''''Diploma Leopoldinum''''' név alatt ismeretes a közjogban az a hitlevél, melyet [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] német-római császár
==
1683-ig az [[Oszmán Birodalom]] magyarországi hatalma csúcsán állt. [[I. Apafi Mihály]]t [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] ellenében török athnamé emelte a fejedelmi posztra. 1681-ben bőséges ajándékok fejében a Porta elismerte [[II. Apafi Mihály]] fejedelemmé választását. 1682-ben azonban [[Ibrahim pasa]] [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] kiáltotta ki Magyarország fejedelmének. 1683-ban a törökök [[Bécs ostroma (1683)|Bécset ostromolták]], ahol az erdélyi hadak a törökök mellett sorakoztak fel, ennek ellenére félő volt, hogy Bécs bevétele után a törökök Apafi helyett Thökölyt teszik meg Erdély fejedelmének. Bécs sikertelen ostromát követően azonban a török hadiszerencse gyorsan és végleg megfordult, a császári csapatok ellentámadásba mentek át és 1686-ban már [[Buda (történelmi település)|Budát]] ostromolták. Ebben a helyzetben Apafi megkezdte a diplomáciai tapogatózást Bécs felé, ahonnan egy jezsuita követet küldtek már 1685-ben az udvarába.
A követ titkos szerződést kötött [[Teleki Mihály|Teleki Mihállyal]], amely szerint Teleki egyengeti a megegyezést Erdély és Bécs között. A Teleki sürgetésére végül létrejövő [[Haller-diploma]] (1686. június 28.) szerint a német császár és magyar király Erdély felett is főhatalmat gyakorol, Erdély lemond az önálló külpolitikáról, amelynek fejében Erdély védelmére a német hadsereg 1/6-a Erdélyben állomásozik, a privilégiumok és a vallásszabadság pedig háborítatlan maradnak. Erdély a török adók helyett a birodalomnak „katonatartást” fizet. A formális függőség fejében Lipót megerősítette ifjabb Apafi örökösödési jogát. Megmaradt viszont az államisága és visszakapott néhány területet, amelyet a [[vasvári béke|vasvári békében]] vesztett el Erdély. Apafi ezt a szerződést nyilván kettős okból írta alá: egyrészt már befejeződött Buda körbezárása, a török segítség ettől kezdve nem volt számbavehető, másrészt a törökök még mindig Thökölyt támogatták vele szemben is.
1687-ben a török [[nagyharsányi csata|ellentámadást megállító]] császári sereg a Haller-diploma értelmében Erdélybe vonult téli szállásra, ami gyakorlatilag Erdély megszállását jelentette. [[Somlyó]], [[Kolozsvár]] és [[Szamosújvár]] elfoglalása után [[Szeben]]nél megállnak tárgyalni. [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotharingiai Károly]] inkább törődött katonái élelmezésével, mint a Habsburg érdekekkel, ezért megkötötte Apafival a [[balázsfalvi paktum]]ot, amelyben a fejedelemség felesküszik a császárra és német helyőrségeket fogad be. Apafi önállóságának meghagyása fejében kötelezte magát a hadsereg ellátására. A pozsonyi országgyűlés ezzel egy időben kimondta a Habsburgok örökös jogát Szent István koronájára, amit Lipót Erdéllyel együtt értett.
A balázsfalvi paktumot Bécs természetesen nem fogadta el és 1688-ban [[Antonio Caraffa|Caraffát]] küldték Erdélybe főparancsnoki kinevezéssel. Már májusra elérte, hogy Erdély a [[fogarasi deklaráció]]ban visszatérjen Magyarországhoz és felmondják a török védnökséget, Lipót oltalma alá helyezve Erdélyt. Erdély adót fizet Lipótnak és a császári hadsereg bevonulhat. Lipót mindezek fejében csak a vallásszabadság fenntartását ígérte.
Erdély ettől fogva ''de facto'' tartomány. Ehhez képest a Diploma Leopoldinum Erdély önállóságának tekintetében előrelépés volt. 1690-ben Apafi Mihály meghalt, [[II. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán]] azonban nem erősítette meg ifjabb Apafi 1681-es fermánját, hanem Thökölynek küldött athnamét. Az erdélyi rendek válaszul Lipóttól kérték Apafi megerősítését. A megerősítő okirat tartalmán sokáig gondolkodtak Bécsben, a Caraffa-féle tervezet szerint Erdély a megerősítés fejében egyszerű Habsburg tartománnyá vált volna. A Diploma Leopoldinum enyhébb hangvétele annak köszönhető, hogy Heisler vereséget szenvedett Thökölytől, akit az erdélyiek fejedelemmé választottak. A Nándorfehérvár felmentésére küldött hadsereget kellett visszafordítani Thököly ellen, ami miatt Nándorfehérvárt be is vették a törökök. Ebben a krízishelyzetben írta alá Lipót az oklevelet, amely Erdély belső önállóságát meghagyta. Apafi nagykorúságáig ''guberniumot'' (kormányzóság) állított fel, amelyben az erdélyi rendek választják a kormányzót, Lipót csak megerősíti a választást.
== Tartalma ==
14 ⟶ 22 sor:
# ''A fegyverrel visszafoglalt jószágokat ingyen kapják vissza régebbi birtokosaik, s a megszakadás címén a kincstárra szálló javak egyedül érdemes belföldieknek fognak adományoztatni.''
# ''A főkormányzó, az erdélyi hadak fővezére, a főkancellár, az ítélőmesterek és más, azelőtt szokásban volt méltóságbeliek a kijelöltek lajstromából, csupán erdélyiek közül neveztetnek ki, valláskülönbség nélkül. A megyei, illetőleg székbeli, úgyszintén a városi főtisztek választása a régi szabadságban és törvényes szokásban marad meg jövendőre is. ''
# ''A tanácsurak és a kir. tábla tagjai közül
# ''[[Országgyűlés|Országgyülés]] évenkint tartatik. ''
# ''A [[kormányzó]] lakjék az országban, s esküdjék meg a törvények megtartására. ''
35 ⟶ 43 sor:
== Hatása ==
A Diploma Leopoldinum ideiglenes, nem egészen hat évre szóló rendelet volt, mivel elvileg [[II. Apafi Mihály]] nagykorúságával érvényét vesztette volna. Addig azonban sok minden történt, a legfontosabb az, hogy az angol és holland diplomácia nem tudta elérni az önálló Erdélyt garantáló, a török érdekekkel is megegyező török–német békeszerződést. A [[pfalzi örökösödési háború]] elhúzódott, a Német-római Birodalomnak le kellett mondani az egész Balkán meghódításának tervét. Emellett félő volt, hogy ha Erdély önállósága fennmarad, [[Thököly Imre]] ismét visszatér Erdélybe. Ezért ifjabb Apafit 1696-ban internálták Bécsbe és a gubernium rendszere fennmaradt.
A gubernium 1690-től egészen 1848-ig hatályos maradt és ennek alapján intézték Erdély belügyeit. Ami a 17. század végén Erdély számára előnyös volt, a 19. századra erős hátránnyá vált, akadályozta Erdély és Magyarország egységét. Ezért kellett 1848-ban Erdély és Magyarország unióját külön követelni. A másfél évszázados – illetve az azt megelőzővel együtt 300 éves – különállás végül a [[trianoni békeszerződés|trianoni diktátum]] ósszeállítása során az elszakítás melletti érvek egyike volt.
==Források==
| |||