„Nagysurány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
113. sor:
==== Változó idők ====
A török kor közeledtével a surányi vár egyre inkább vesztett jelentőségéből, amikor [[Várdai Pál]] új erősség építését tervezte el, mely Surányt is védené. Az [[1546]]-ra elkészült vár Lék mellett épült meg és a későbbi [[Érsekújvár]] Oláhújvárának alapjait teremtette meg. Ez a vár négyágú alaprajzzal rendelkezett és fából készült. A várat a törökök figyelemre sem méltatták, és csak Surányt támadták. Ezért [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] [[esztergomi érsekek listája|érsek]] a várat megerősítette. [[1571]]-re a [[bács]]i Haditanács új vár építése mellett foglalt állást a Lékhez közeli Györökön. A vár befejezésére Forgách Simon ügyelt, aki Surányban székelt. [[1580]]-ra fejezték be a vár építését. Közben [[1556]]-ban megerősítették a surányi várat és a várost is. [[1559]]-ben egy törvénnyel arra kötelezték [[Nyitra vármegye|Nyitra]] és [[Trencsén vármegye|Trencsén vármegyék]] lakosait, hogy hat napot dolgozzanak le a surányi vár megerősítésén. A pozsonyi diéta [[1563]]-as ülésein részletesen végigtárgyalták a surányi vár helyzetét. Egy [[1567]]-es törvény módosította a korábbi hat nap munkát 12 napra. Ennek hatására sikerült a fa palánk helyett egy agyag palánkot felépíteni. A hatalmas hadsereg fenntartása Magyarországra hárult, ami miatt a török ellen harcoló katonák nem ritkán a saját területükön élőket támadták meg. A pannonhalmi főapát is panaszt tett a surányi, [[komját]]i és [[Nyitra (település)|nyitrai]] várak legénységére, mivel azok birtokait fosztogatták. Országh Kristóf halála után özvegye kénytelen volt a királynak adni a várat, azonban kárpótlásul kapott a királytól más birtokot. Ekkor történt, hogy az [[érsekújvár]]i, [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] és surányi helyőrség az egyik török portya alkalmával közösen rajtaütöttek a törökön. [[1654]]-ben azonban az [[érsekújvár]]i helyőrség rosszul ítélte meg a törökök erejét és így 300 keresztény esett el. [[1605]]-ben Surány birtokosa [[Illésházy István (nádor)|Illésházy István]] [[Bocskai István]]nak adja a várat, a [[Bécsi béke (1606)|bécsi béke]] után Illésházy visszakapja. [[Bethlen Gábor]] idejében [[1626]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] Surányban táborozott [[Waldstein Albert]] császári tábornok. [[1663]]-ra a törökök új erőre kaptak. [[október 10.|Október 10-én]] elfoglalták Surányt. Ezt követte [[Komját]], [[Nyitra (település)|Nyitra]], [[Léva]], [[Verebély]] és mások. A törökök a várat megerősítették. [[Jean-Louis Raduit de Souches|de Souches]] [[1664]]-ben sikertelenül próbálta visszavenni a várost. [[1676]]. májusában a törökök [[Morvaország]] ellen indultak, előtte Surányban gyülekeztek. A császári seregek azonban [[Nyitra (település)|Nyitra]] alatt szétverték őket. Ekkora már [[Ausztria|Ausztriának]] is kezdett egyértelművé válni, hogy a török következő állomása [[Bécs]] lesz. [[XI. Ince pápa]] a császárnak megígérte [[Franciaország]] semlegességét, szövetséget [[Lengyelország]]gal. [[Bécs]]nek {{formatnum:400000}} aranyat, [[III. János lengyel király|Sobieski Jánosnak]] {{formatnum:300000}}-et adott a hadjárat elindításához. [[1683]]-ban [[Kahlenbergi csata|Bécs ostromával]] megpecsételődött az [[Oszmán Birodalom]] sorsa [[Magyar Királyság|Magyarország]]on. [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] belátta, hogy a törökkel a további egyezkedések igen nehéz helyzetbe hozhatják a [[Habsburg Birodalom|Ausztriát]].
[[Kép:Nagysurány-templom2008 1.jpg|thumb|250px|right|A nagysurányi Szent István vértanú templom 17. század végén épített két tornya.]]
[[Bécs]]et ekkor ugyanis csak a szövetséges felmentő seregek mentették meg a pusztulástól. Így elkezdődött az ország felszabadítása, mely azonban ismét, ezúttal utoljára pusztulást hozott az országra. [[1683]]. [[június 5.|június 5-én]] Drahoticzky András levelet ír, melyben érdeklődik, hogy Esterházy János nádor valóban bevette-e Surányt. Két nappal később a nádor levele elismeri az állítást, annak ellenére, hogy a további forrásokból egyértelműen kiderül, hogy csak [[1684]]. [[október]]ében vette be a várat Czobor Ádám 1200 huszárral. A korabeli leírások szerint úgy vette be a várat, hogy a törökök éppen a lovakat legeltették Jánosszegen és a vár kapuit nyitva hagyták. Czobor behatolt a várba és gyors ostrommal lemészárolta a várőrséget. [[1685]]. [[augusztus]]ában Érsekújvár elesik, ezzel elmúlik a török veszély. Ezután az újjáépítés és újratelepítés ideje következik. A korabeli források szerint a város nagy része még [[1725]]-ben is romokban hevert. A [[Rákóczi-szabadságharc]] alatt [[1704]]-ben [[Nyitra (település)|Nyitrával]], [[Érsekújvár]]ral együtt Surányt is elfoglalta [[Bercsényi Miklós]]. [[1704]]. [[április 26.|április 26-án]] [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] jelentést küld [[Stomfa|Stomfáról]] a fejedelemnek, melyben megírja, hogy Surány környékén császári seregek portyáznak. [[1705]]. [[január 13.|január 13-án]] Bercsényi Surányban tartotta a seregszemléjét a kuruc seregek felett. [[1705]]. [[július 19.|július 19-én]] [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] innen ír levelet [[Széchenyi Pál (érsek)|Széchenyi Pál]] kalocsai érseknek, melyben meghívja az érseket Surány meglátogatására. [[1707]]. [[november 1.|november 1-jén]] [[Bercsényi Miklós]] jelentésében leírja, hogy hadait [[Nyitra (település)|Nyitra]] és Surány környékére összpontosította [[Naszvad]]ról. A surányiak ekkoriban a népességpusztulás és betelepítések miatt nagyobb részt [[szláv népek|szlávok]] voltak (főleg morvák, akik csak később szlovákosodta el), ennek ellenére feltétlen hívei voltak a [[Rákóczi-szabadságharc]]nak. Ez kiderül [[Matunák Mihály]] gyűjtéséből, amely azt mutatja, hogy igen sok surányi népdal szól erről az időszakról (ezek a népdalok a már említett módon morva nyelv hatást mutatnak utalva arra, hogy erre a vidékre főleg morvák települtek). [[1707]]. [[november 3.|november 3-án]] Bercsényi jelentésében azt írja, hogy Esterházy hadait [[Érsekújvár]]ban hagyja, ő maga Surányból [[Nyitra (település)|Nyitra]] és [[Nagytapolcsány|Tapolcsány]] felé veszi az irányt. [[Kép:Nagysurány-SzűzMáriaszobor1.jpg|thumb|200px|left|Szűz Mária szobra Nagysurány központjában.]] [[1708]]. [[április 14.|április 14-én]] Bercsényi [[Besztercebánya|Besztercebányáról]] azt írja, hogy Ebeczky István és Balogh embereit [[Komját]] és [[Nyitranagykér|Nagykér]] irányából vezérelte Surányra. Ha a labancok a Duna felé vonulnak vissza, akkor Surányban hagyja legénységét. [[1709]]. [[június 28.|június 28-án]] ismét Surányba érkezik Bercsényi, a Szigeten rendben találta a katonaságát. Az [[1708]]. [[augusztus 7.|augusztus 7-én]] a [[Trencséni csata|trencséni csatában]] [[II. Rákóczi Ferenc|Rákóczi]] teljes vereséget szenved. Sok egykori vezére átállt a császáriak oldalára. [[1708]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]] az ellenség helyzetéről semmit sem tud, ezért Szentmiklósit [[Érsekújvár]]ra, Gundfingert Surányra és [[Komját]]ra, Ilovszky Mátyást [[Nyitra (település)|Nyitrára]], [[Ürmény]]re és [[Cabaj]]ra küldi. [[1708]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] 300 labanc esik el az [[érsekújvár]]i malom elfoglalására tett kísérlet közben. Holttesteiket ellentmondásos hírek szerint vagy [[Bánkeszi]]n vagy Surányban vagy [[Tótmegyer]]en temették el. A környéknek nem tett jót, hogy a háborúzó felek közötti határ ide húzódott. A [[Rákóczi-szabadságharc]] előtt és után ismét gyökeres változás állt be a nemzetiségi összetételben. Míg [[Érsekújvár]] lakosságának 1700-ban 61%-a magyar volt, addig [[1720]]-ban már csak 46%. Surányra hasonló adatunk nincs, azonban feltételezhető, hogy nagymértékű elszlovákosodás éppen ekkor következhetett be. [[1709]]. [[április]]ában Wallis nyitrai kapitány 400 bányavárosi lovassal megerősítve bevette Surányt. Berthóty erről [[április 7.|április 7-én]] ír jelentést [[Bottyán János]]nak. Surányt a labancok megerősítették, ami különösen érvényes volt a surányi palánkra. Éppen ezért [[1709]]. [[április 11.|április 11-én]] a kurucok gyors ostrommal visszafoglalták Surányt és a palánkot lerombolták. [[1710]]. [[szeptember 14.|szeptember 14-én]] [[Sigbert Heister]] ért Érsekújvár alá. Ostrom alá vette [[Érsekújvár]]t és Surányt is. Surány [[szeptember 21.|szeptember 21-én]], [[Érsekújvár]] [[szeptember 23.|szeptember 23-án]] esett el. A surányi vár lebontására a [[Rákóczi-szabadságharc]] után került sor, azonban ennek pontos ideje ismeretlen. Az [[1713]]-as kánoni vizitációt Zichy Pál prépost végezte el [[szeptember 28.|szeptember 28-án]]. A szörnyű helyzetet mutatja, hogy Surány ekkor nem is volt önálló egyházközség, hanem Komjátról igazgatta Turnaj Mihály. Ez a vizitáció leírja, hogy a templomot mind a törökök, mind a kurucok megszentségtelenítették. Surányban ekkor 338, [[Kisvárad]]on 130 katolikus volt, Surány alá tartozott ekkor [[Bánkeszi]] is. [[1723]]. [[március 28.|március 28-án]] a következő vizitációt Zichy Ferenc főesperes végezte. Ekkor Surány plébánosa Veres István volt.
121. sor:
=== A [[felvilágosult abszolutizmus]] korától a [[kiegyezés]]ig ===
[[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idejében épült meg a Surány és [[Tótmegyer]] közötti kőút. Surány anyakönyvét [[1730]]-tól vezetik. Ebből az időből a surányi plébánia rendelkezik egy szlovák nyelvű [[Biblia|Szentírás]]sal. Bada József plébános [[1740]] és [[1745]] között szegényházat alapított Surányban 5 koldusnak. Surány első iskolájának alapítása ismeretlen. [[1713]]-ban találjuk az első említést a helyi iskola létéről, ekkor Verbily István a helyi tanító. [[1755]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]] az eddigieknél részletesebb vizitációt végzett Révay Antal nagyprépost és esztergomi kanonok. Ekkor Lankocy Márton a tanító. Az összes katolikus hívő száma ekkora elérte a 2300-at [[Kisvárad]]on, Surányban és [[Bánkeszi]]n. [[1753]]-ban új iskolaépületet építettek. Az [[1779]]. [[október 21.|október 21-én]] végzett vizitációból kiderül, hogy a templom körül helyezkedett el a temető, amelybe ekkor már csak a gazdagok temetkezhettek, mivel 2 arany volt az új sírhely ára. Ez a temető később megszűnt és az új temető az állomás mellett jött létre. A vizitáció beszámol, hogy már háromosztályos iskola van itt, ahol Lovisko János a tanító. Az ekkori vizitációban azt írják, hogy mind Surányban, mind a hozzátartozó egyházközségekben erős túlsúlyban van a [[szlovák nyelv]], így a miséket csak ilyen nyelven tartják. A hívek száma ekkor (a környező egyházközségekkel) 2647. [[Kisvárad]]nak volt ekkor egy kápolnája harangtoronnyal. [[Nyitramalomszeg]]nek pedig sem temploma, sem kápolnája nem volt ekkor. [[Egyháznagyszeg]]en [[I. Orbán pápa|Szent Orbán]] szobra volt a [[szőlő]]kben. Surányban két fakereszt és egy kőkereszt állt ekkor. A fakeresztek a szegényház és a templom előtt álltak, a kőkereszt a temetőben. Volt még egy szobor is a Fő téren. [[1779]]-től földesúri engedéllyel megalakult a helyi [[zsidók|zsidó]] hitközség, melynek volt saját [[zsinagóga|zsinagógája]] és [[rabbi]]ja. A zsidók száma ekkor 220 lehetett. Közülük négy tért át a [[katolicizmus|katolikus]] hitre, melyek egyike lett a molnár. A zsidók hatására Surányban beindult a kereskedelem, vásárokat tartottak. [[1782]]-ben 3849 katolikus lakott Surányban és a hozzá tartozó egyházközségekben. [[1789]]-ben a város lakossága 1822. Ekkor Rajcsulán már királyi lovasiskola működött. [[1817]]-ben a templom tetőcserén és újrafestésen esett át. [[1832]]-ben [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] császár a 6885/685-ös rendelettel vásártartási joggal rendelző királyi várossá emelte. A város két vásárt tarthatott egy évben.
[[Kép:Egyháznagyszeg 19.szd.jpg|thumb|left|300px|[[Egyháznagyszeg]] a 19. században.]] [[1847]]. [[május 3.|május 3-án]]
129. sor:
=== Az első világháborúig ===
Egy [[1871]]-es összeírásból tudjuk, hogy Surányban igen sok mesterember élt. [[1873]]-ban Suránynak 3538 lakosa volt. [[1874]]. [[január 15.|január 15-én]] nyílt meg a Nagysurány-[[Tótmegyer]] között a személyszállítást is végző vasúti közlekedés, mely eredetileg a cukorgyáré volt. [[1866]]-ban még [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]–[[Érsekújvár]]-Nagysurány-[[Nyitra (település)|Nyitra]]–[[Nagytapolcsány|Tapolcsány]]–[[Privigye]]–[[Trencsén]]–[[Zsolna]] vonalat terveztek, azonban [[1868]]. [[május 20.|május 20-án]] Goldberger és a Klein testvérek bejelentették, hogy [[Érsekújvár]] és [[Nyitra (település)|Nyitra]] között lóvasutat építenek. [[1876]]. [[november 1.|november 1-jén]] megnyitották a vasutat Surány és [[Nyitraivánka]] között, [[november 18.|november 18-án]] már megnyitották [[Nyitra (település)|Nyitráig]]. Mivel a földek nagyon mocsarasak voltak, kezdetben a vonat csak igen lassan közlekedett. [[Gergelyi Ottmár|Gergelyi Otmar]] kutatásai szerint [[1877]]-ben egy nyitrai fiú fogadásból 18 perccel hamarább lefutotta a Nyitra-Surányi távot, mint amennyi idő alatt a vonat megtette azt (a fogadást nem nyerte meg, mert a kimerültségben [[Tótmegyer]]re már nem jutott el). [[Kép:Šurany cukrovar1.jpg|thumb|300px|right|A nagysurányi cukorgyár a századfordulón.]] A Zsitva-menti vasútvonalat csak [[1894]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] nyitották meg, mely vonal Suránytól [[Aranyosmarót]]ig ért. Egy évvel később ezt meghosszabbították [[Kistapolcsány]]ig. Mivel mind [[Érsekújvár]], mind Nagysurány jelentős vasúti csomóponttá vált, ezért komoly verseny folyt köztük, hogy melyik legyen a járás székhelye. A versenyt [[1908]]-ra [[Érsekújvár]] nyerte meg. [[1888]]-ban Surányban takarékpénztárt alapítottak. Ebben az évben új pecsétet kapott Surány, melyen [[Szent István (vértanú)]]t ábrázolták. [[1898]]-ban pedig Deutsch Antal cukorkagyárat alapított, amely még ugyanebben az évben a gőzmalommal és a cukorgyár egy kis részével leégett. [[1900]]. [[december 7.|december 7-én]] megépült az [[Érsekújvár]]-Nagysurány vasútvonal, amely [[Érsekújvár]]t kedvezőbb helyzetbe hozta a vasuti igazgatás szempontjából. [[1898]]-ban óvodát építettek. [[1899]]-ben felújították a községházát. [[1900]]. [[április 30.|április 30-án]] zsidó temető építését határozzák el a képviselők. [[június 14.|Június 14-én]] Turchányi Edvárd szolgabíró részvételével a községi testület elfogadja a Mária Magdolna szobor áthelyezését az Erzsébet térről a Fekete kastély elé. A századfordulón már évi négy vásárt tartottak a városban. [[1902]]-ben megjavítják a cukorvári hidat és szállodát építenek. [[1903]]-ban Nagysuránynak 4762 lakosa volt. Surányból is igen sokan kitelepültek az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]], illetve [[Argentína|Argentínába]]. A századforduló komoly problémája volt a nacionalizmus. A városi képviselőtestület (köztük volt Hozlár János, Ikrényi Péter és Mihály, Micsek Márton, Taraszovics János, Hlavaty Mihály és mások) [[1907]]. [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] elfogadot egy határozatot, melyben megtiltják az éjjeli őröknek, hogy szlovákul énekeljenek. Ebben az évben jelent meg Surányban az első telefon is, mely a községházán kapott helyet, a telefonálás díja 120 korona volt. [[1909]]. [[október 25.|október 25-én]] a képviselő testület 1000 korona támogatást szavazott meg a katolikus iskolánka és 4000-et a zsidó iskolának, annak ellenére, hogy a zsidó iskolát csak tizede annyi gyerek látogatta, mint a katolikust. [[1910]]-ben a város új petróleumos közvilágítást kapott, amellyel azonban már a következő évben komoly problémák voltak. Ugyanebben az évben a városnak 5225 lakosából 3413 szlovák, 1626 magyar és 176 német volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Nyitra vármegye]] [[Érsekújvári járás (Nyitra vármegye)|Érsekújvári járás]]ához tartozott. A Turchányi Edvárd által épített színházat [[1910]]-ben a képviselő testület megpróbálta eladni. [[1912]]-ben a járási hivatal maradék részei is átköltöznek [[Érsekújvár]]ra.
[[Kép:Šurany Talmud a Ješiva.jpg|thumb|300px|left|A talmud és jesiva zsidó iskolák Nagysurányban a századfordulón.]]
141. sor:
=== Az első köztársaságtól a [[második világháború]] végéig ===
[[1923]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] voltak az első önkormányzati választások, amelyeken a Csehszlovák Szocialista Párt szerezte meg a többséget. [[június 23.|Június 23-án]] már a sebtében kinevezett új püspök Jantausch Pál bérmált Surányban. [[1924]]-ben az Aranyosmaróti járási Hivatal felajánlotta, hogy műszaki részleget létesítene Surányban. Illetve érkezett egy javaslat, hogy Surányban kórházat is létesítenének. Mindkét javaslatot elvetette a jegyző. [[1925]]-ben a [[vittenc]]i születésű Basnák József lett a jegyző, aki bevezette, hogy a községi tanács ülésein ne dohányozzanak. [[1925]]. [[november 15.|november 15-én]] tartott parlamenti választásokon Surányban legtöbben a Hlinka-féle Néppártra szavaztak. [[1926]]-ban lebontották a Berchtold kastélyt, a helyén új iskolát emeltek. [[1926]]. [[július 22.|július 22-én]] a cukorgyári malomban nagy tűz ütött ki, melynek kára 2 millió korona volt. Az [[1927]]-es önkormányzati választásokon már a kommunista párt nagy többséggel győzött. [[1927]]-ben meghalt Turchányi Albert helyi esperes, helyére Gratzer Ferenc került. Ebben az évben egy kút fúrásakor kőszénre leltek, azonban a csehországi szénbányáknak nem volt érdeke itt egy újabb bányát nyitni, ezért a feltárást elodázták. [[1929]]-ben Kabina Lajos lett az új jegyző. A életminőség a gazdasági válság miatt egyre romlott a városban, ami az államhatalommal szembeni ellenszenvet fokozta. [[1930]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-én]] a városon utazott keresztül [[Tomáš Garrigue Masaryk]], aki 10 percre megállt itt. A polgármesternek köszöntő beszédet kellett mondania, amelyet azonban előre le kellett írnia és ezt azután cenzúrázták. [[1931]]-ben új országrészi elnököt neveztek ki Ország József személyében, aki Surányba ismét Basnák József jegyzőt rendelte. [[1931]]. [[március 1.|március 1-jéhez]] Surányban 293 munkás, 6 asztalos, 8 géplakatos, 10 ács, 20 kőműves volt munka nélkül, ez a szám az év végére majdnem megduplázódott. Ebben a helyzetben [[1932]]-ben a zsidó hitközség a községi tanácstól támogatást kért zsidó fürdő felépítésére, amit a tanács el is fogadott. A katolikus templom javítására is megajánlott a tanács {{formatnum:600000}} koronát. Az [[1933]]-as év két tragédiát is hozott magával. Imrich Ágoston [[egyháznagyszeg]]i lakos a vasútállomásra ment szenet szerezni családjának, azonban a vonatok tolatásakor aláesett a vagon alá és meghalt. Két [[kisvárad]]i fiatalember (Melichárek Ciril és Polácsek Ernő) szerelmi féltékenységből összeszólalkozott, majd Melichárek rálőtt Polácsekre, aki meghalt. Miután ezt Melichárek tudatosította, öngyilkos lett. [[1933]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] halt meg az utolsó surányi éjjeli bakter Belan József. Ebben az évben nyílt meg a gazdasági iskola Surányban. [[1934]]. [[május 20.|május 20-án]] Basnák József jegyző ösztönzésére Surányban múzeumot alapítottak. Ennek értékes gyűjteményét a 40-es években [[Érsekújvár]]ra szállították, majd ez Érsekújvár bombázásakor elpusztult. [[június 17.|Június 17-én]] a Surányi főtéren [[Milan Rastislav Štefánik|Štefánik]] szobrát avatták fel, Frico Motoška szobrász alkotását. [[augusztus 26.|Augusztus 26-án]] megnyitották a futballpályát. [[1935]]-ben a városi tanács nem folytatta a krónika írását. Az [[Anschluss]] után [[Csehszlovákia]] helyzete kritikussá vált. Csehszlovákia, mely a demokrácia fellegvárának mondta magát, folyamatosan semmibe vette a kisebbségi jogokat. Nemzetállamibb volta pedig nem volt valósabb, mint az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiájé]]. Csehszlovákiában ekkor több német élt mint szlovák. [[1938]]. [[november 2.|november 2-án]] Nagysurány a környező szlovák falvakkal Magyarországhoz került, ekkor [[Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye]] része. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a Nyitra környéki magyar falvakat ([[Vicsápapáti]], [[Nyitraegerszeg]], [[Menyhe]], [[Béd]], [[Szalakusz]], [[Kiscétény]], [[Kalász (település)|Kalász]], [[Babindál]], [[Nyitragerencsér]], [[Alsócsitár]], [[Kolon]], [[Zsére]], [[Gímes]], [[Barslédec]], [[Nyitrageszte]], [[Pográny]], [[Alsóbodok]]) Szlovákiának hagyták, mivel ezek egy külön nyelvi szigetet alkottak a szlovák közegben, míg a Surányi és Verebélyi járások szlovák községei Magyarországhoz kerültek. A kivonuló cseh katonák attól való félelmükben, hogy a magyar honvédség ugyanúgy bánna a szobrokkal, mint azt ők tették [[1919]] és [[1920]] között, [[Milan Rastislav Štefánik|Štefánik]] szobrát magukkal vitték és [[Galgóc]]on állították fel. Kezdetben az itteni nacionalisták ellenállásra bujtogattak az embereket, azonban az érkező hivatalnokok igyekeztek elsajátítani a szlovák nyelvet, emellett az iskolákban is bevezették a magyar nyelv oktatását (mivel azonban a település környezetében magyar falvak és városok is voltak, ezért ekkoriban még az emberek többsége itt is beszélt magyarul). A nemzetiségi tolerancia jegyében az átadott területen két szlovák nyelvű középiskolát létesítettek: egyet Nagysurányban a másikat Kassán. Azonban az ide küldött tanítók többsége is beszélte a szlovák nyelvet, sőt a szlovák gimnáziumban nem egy magyar ember is tanított. Alkalmanként azonban voltak összetűzések ilyen volt, amikor Horthy nevenapján [[1938]]. [[december 6.|december 6-án]] kitűzték a templomra a magyar zászló fölé a szlovákot, illetve amikor éjszakánként a csendőrség mellett futkározó gyerekek "kikirikít" (magyarul "kukurikú") kiabáltak a csendőrök felé, hogy ezzel gúnyolják a kakastollasokat.
[[Kép:Šurany-Kokošková.jpg|thumb|240px|right|Kokoska Mária erősen idealizált szobra a templom mellett. Sajnos a felirat is azt a hatást kelti, mintha maga Mária is énekelt volna a tömeggel halála napján, holott nem volt szájpadlása.]]
A legnagyobb probléma [[1938]]. [[december 25.|december 25-én]] volt. Ekkor hazajöttek Surányba a Szlovákiában tanuló diákok és a Szlovákiába átszökött személyek is. Amikor Gratzer Ferenc plébános kijelentette, hogy a diákmisén az evangéliumot és a prédikációt magyar nyelven is elmondja, amire hangos köhögés hallatszott. A Szlovákiából visszajöttek elkezdték a többieket bujtogatni a hatalom ellen, a mise végén elhangzó magyar himnuszba elkezdték hangosan énekelni a "Hej, Slováci" kezdetű szlovák himnikus éneket. Amikor a hívek a templomból kijöttek a magyarok és a szlovákok egymásnak estek, mivel az utcán tartózkodtak a csendőrök is, a szlovákok ezek felé indultak meg. A csendőrök lőttek. A 19 éves Kokoska Mária meghalt, további hét ember megsebesült. Kokoska Mária testi fogyatékos volt, nem volt szájpadlása, így beszélni sem tudott. Szlovák források szerint a tűzparancsot Galambos János adta ki ("Tüzelj, az anyád Istenit!", majd ismételte "Tüzelj, a krisztusát!"), azonban a magyar források részletesebben számolnak be arról, hogy Galambos János előbb magyar, majd Révfalusi Mihály szlovák nyelven felszólította a tömeget a főtér elhagyására, azonban a tömeg nem akart feloszlani. Amikor a tömeg tovább közeledett a csendőrök felé Galambos János felszólította a rendőröket, hogy készítsék a fegyvereket majd kiadta a tűzparancsot, azonban Tóth József fegyverét elsütötte, majd utána Szabó Lajos is. Meg kell említeni, hogy Tóth Józsefet egyszer már megbüntették, mert [[Kolta (település)|Koltán]] hasonló körülmények között lelőtt már egy embert. Galambos János három hét börtönre, Tóth Józsefet (a jegyzőkönyvben egy helyen Ferenc) pedig leszerelésre ítélték. A szlovák sajtó azonnal elítélte az esetet, [[Pozsony]]ban tüntetést szerveztek. Ennek következtében a magyar hatóságok óvatosabbak voltak, és a továbbiakban nem került sor hasonló eseményre. A történtek után a legtöbb Szlovákiában élőt elfogták és a Csehszlovákiával történő megegyezésig bebörtönözték őket, majd kiutasították. Az atrocitás után Surányban nem történt hasonló eset. Ezeken kívül még két eset volt a visszacsatolt Felvidéken, az egyik [[Komáromcsehi]]n, ahol Bakos-Mihálik Katalin 24 éves asszonyt lőtték le, és [[Kassaújfalu]]n, ahol Balogh József helyi plébánost megverték és sérüléseibe belehalt. A 40-es években világháborús emlékművet lepleztek le Surányban. [[1941]]-ben Komjáton és Surányban maga Serédi Jusztinián végezte a bérmálást, aki itt szlovákul beszélt. A zsidók ügye Szlovákiában rosszabb volt, mint Magyarországon. Szlovákia kikiáltása után azonnal elkezdték a zsidók deportálását, sok zsidó Szlovákiából igyekezett Magyarországra szökni. A [[Nyitraivánka]] és [[Berencs]] közti illegális határon Grünwald Albert és Johaník László taxisofőr, surányi lakosok szöktették át az embereket. A leleplezés után a csempészeket Fiala Emánuellel és Neubauer Zoltánnal együtt átadták a Gestaponak [[1943]]-ban. Magyarország megszállása után a zsidók megmentése már csak reménytelen kísérlet maradt Horthy részéről. [[1944]]. [[nyár|nyarán]] Surányba is 400 csendőr érkezett a zsidóságot összegyűjteni, majd elszállítani. Csupán néhány tért közülük vissza. A háború végén az ellenállás ismét egyre fokozódott, ez az ellenállás azonban már általánosan a nácizmus ellen irányult. A németek a háború vége felé már a fiatal ifjakat is vitték a frontra, vagy dolgoztatni, Surány környékén sokan bujkáltak a hatóságok elől.
[[Kép:Pamätná tabuľa-Búčik.jpg|thumb|300px|left|A Búcsik fivérek emléktáblája.]]
153. sor:
=== A szocializmus évei és a rendszerváltás ===
A felszabadulás után viszonylag gyorsan rendeződött a helyzet Surányban. [[1945]]-ben a városnak 6218 lakosa volt. Az [[1946]]. [[május 26.|május 26-án]] tartott választásokban a kommunista párt győzött, így a helyi képviselő testületben nem következett be nagy változás a kommunista puccs után sem. [[1949]]. [[június 23.]] és [[június 25.]] között a surányi hívek fellázadtak, mivel a kommunista hatóságok megpróbálták elvinni papjukat Karol Markovičot, ami végül nem sikerült.
[[Kép:Šurany-SochaProletárky.jpg|thumb|200px|right|A szocializmus művészetének megmaradt emléke Nagysurányban - Egy proletár nő szobra.]]
[[1949]] és [[1950]] között megalakult az egységes földművesszövetkezet. Megalakult a középfokú mezőgazdasági szakközépiskola, a cukorgyári szakmunkásképző és a tizenegyéves szakközépiskola. A surányi általános iskolában a hittan tanítását nem szüntették meg, ami a hatóságok erős rosszallását váltotta ki. A 70-es évekre sikerült azonban elérni, hogy a diákoknak kevesebb mint a fele járt már csak hitoktatásra, ez azonban nem mérvadó, mivel sokan titokban járatták gyermeküket hittanra. [[1960]]-ban felépült az Autobrzdy gyár, mely autóalkatrészek gyártásával foglalkozott, ahogy az [[1961]]-ben felépült Štátna výroba autodielov Praha surányi fióküzeme is. [[1962]]-ben a [[bellus]]i Kovo cég létesített itt fióküzemet, ahol fodrász-borbély székeket készítettek. [[1962]]-ben megalakult a Közgazdasági Középiskola, a későbbi Üzleti Akadémia. [[1965]]-ben megépült a Szakszervezetek háza, amely ma a surányi [[Matica slovenská]] székháza. [[1975]]. [[december 16.|december 16-án]] [[Egyháznagyszeg]]et, [[Kisvárad]]ot, [[Zsitvafödémes]]t egyesítették Nagysuránnyal, ezzel egyidejűleg megszámozták a házakat és rögzítették az utcaneveket. A cukorgyár hőközpontot, a Calex surányi üzeme pedig kazánházat épített ki. Megépült a városi kanalizáció. [[1980]] [[augusztus]]ában elindult a városi tömegközlekedés. [[1981]]-ben 42 új épületet adtak át, melyek között volt óvoda, bölcsőde, és 184 lakás (többnyire háztömbben). [[1980]]/[[1981|81]]-es tanévben Surányban 5 alapiskola működött: az SNP utcai (SNP=Szlovák Nemzeti Felkelés), a Bernolák utcai, az egyháznagyszegi, a zsitvafödémesi és a kisegítő iskola ezeken kívül 10 óvoda. A 80-as évektől jelentős sportélet is folyt a városban. A Malík család tagjai és Fajmon kiemelkedő teljesítményt értek el atlétikában (futás, sportgyloglás), a surányi kézilabdacsapat és fontos eredmények születtek lóversenyeken is, Ľuboš Matejička kulturisztikában képviselte a várost és az országot nemzetközi szinten, Peter Matejička pedig ötpróbában ért el sikereket. Egy kisebb egészségügyi központot is létesítettek. A városi kanalizáció mellett nagy tempóban folyt a gáz és víz bevezetése is. [[1985]]-ben épült fel a halottasház. [[1986]]-ban a címer mellé Surány városa mottót is választott: "Factum infectum fierei nequit" (Ami megtörtént, meg nem történtté nem tehető. Plautustól). [[1987]]. [[június]]ában súlyos vihar támadt a surányi határban, amelybe 2000 kisfa dőlt ki. [[1988]]. [[június 25.|június 25-én]] sok hal pusztult el a Nyitrán, mivel valamelyik felső-nyitrai üzem vegyi anyagokat engedett ki. Ebben az évben ünnepelte a város első írásos említésének 850. évfordulóját, melyre elkészült egy monográfia, illetve sporteseményeket és előadásokat is tartottak. [[1989]]. [[február 21.|február 21-én]] a gabonamalom felrobbant és le is égett, Jozef Urban kilenc nő életét megmentette lélekjelenlétével, de másnapra sokkot kapott. A robbanásnak azonban így is lett halálos áldozata. [[1989]]. [[november 27.|november 27-én]] 3500 fő tüntetett a [[Milan Rastislav Štefánik|Štefánik]] szobor visszaállítása mellett, a demokratikus rendszerért. A szobrot 20 évig befalazva őrizték a Műszaki Szolgáltatások Házában Tvrdoň Rudolf támogatásával. A szobor [[1989]]. [[december 1.|december 1-jén]] visszakerült a helyére. [[december 15.|december 15-én]] megalakult a helyi Matica alapszervezete is. A surányi lakosság már [[1990]]. [[január 4.|január 4-én]] fellépett a dél-szlovákiai magyarok ellen, akik nemzetiségi helyzetük megoldását követelték. [[Kép:Šurany-Štefánik.jpg|thumb|200px|left|A hányatott sorsú Štefánik szobor a szlovák gimnázium épülete előtt.]] A további provokációk miatt a Nyilvánosság Az Erőszak Ellen mozgalom járási bizottsága [[1990]]. [[szeptember 1.|szeptember 1-jén]] a surányi alapszervezetét nacionalistának, sovinisztának, a [[Matica slovenská]]t pedig fasiszta szervezetnek minősítette. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a surányiak a párton belül formálódó nacionalista csoportot támogatták [[Vladimír Mečiar]] vezetésével. A [[komját]]iakkal együtt aláírás gyűjtést indítottak, hogy [[Szlovákia]] egyetlen államnyelve a szlovák legyen. [[1990]]. [[október]]ében Jana Šimo-Svrček surányi Matica-tag Pozsonyban éhség sztrájkba kezdett, hogy ezzel hívja fel a figyelmet arra, hogy "Dél-Szlovákiában mennyire elnyomott helyzetben vannak a szlovákok". [[1991]]. [[január 1.|január 1-jén]] megalakult a Körzeti Hivatal Nagysurányban. [[február 4.|Február 4-én]] két surányi származású pap celebrálta a misét itt: Tóth Domonkos (Egyháznagyszegen született), a [[pozsony-nagyszombati főegyházmegye]] püspöke, illetve Packa Béla a pozsonyi teológia tanára. [[1991]]. [[május]]ában szorosabb együttműködés alakult ki Körmöcbánya és Nagysurány között Matunák Mihály személye miatt, aki mindkét város számára nagy jelentőséggel bírt. [[október 10.|Október 10-én]] a [[szolnok]]i születésű Rakné Szovics Olga lett a Városi Kultúrközpont vezetője, illetve a városi krónikás. [[1991]]. [[november]]e és [[1992]]. decembere között épült meg az új surányi vasútállomás a régi helyén. [[1992]]. [[április 15.|április 15-én]] a Szakszervezetek Háza a Maticájé lett. [[1992]]. [[szeptember]]ében megnyílt a Bosnyák Zsófia Egyházi Alapiskola (általános iskola). Surány öröme igen nagy volt [[1993]]. [[január 1.|január 1-jén]] az önálló Szlovák Köztársaság kikiáltásakor. Amit a [[komját]]iakkal együtt akartak sorra megvalósult. Elérték, hogy Szlovákia önálló legyen, majd azt is, hogy a szlovák mellett a magyar nyelv csak megtűrt státuszt kapjon, végül a Mečiar kormányzat egy ideje alatt azt is, hogy teljesen száműzzék a hivatalos érintkezésből (tehát a magyar iskolák hivatalos okmányai is a kétnyelvű okmányok helyett csak szlovák nyelven íródhattak). [[1994]]-ben a surányiak megemlékeztek egy [[vágtapolca]]i zarándoklat és egy mise erejéig, az általuk szentként tisztelt Bosnyák Zsófiáról. A surányi misén részt vett Tóth Domonkos és [[Ján Chryzostom Korec]] [[Nyitrai egyházmegye|nyitrai megyés püspök]] is. Ahogyan a helyi krónikák mutatják a surányiak nagy része Mečiar-Slota párti volt. [[1996]]. [[február 28.|február 28-án]] Michal Kováč köztársasági elnök látogatott ide, akire a surányiak hangosan kiabálták, hogy le vele!. Kováč ugyanis visszautasította Mečiar demokrácia-ellenes törekvéseit.
180. sor:
* Kutyusok
A surányiakat a környékbeliek kutyusoknak nevezik. Ennek eredete egy népi mondában keresendő. A 19. század második felében az egyik surányi jegyző úrnak volt egy szép nagy kutyája. A jegyző felesége még ruhát varrt és cipőcskét is készített a kutyának, melyet hidegebb idők esetén a kutyára fel is adtak. A jegyző felesége rendszeresen délutánonként járt a kutyát sétáltatni. Egyik ilyen séta alkalmával hosszabb ideig elbeszélgetett egy ismerősével és a kutya eltűnt. Hiába kiabált, meg nem került az. A községi dobos így kihirdette, hogy a jegyző úrnak elveszett a kutyusa, aki megtalálja, a cipőcskéjét megtarthatja - "Kto kuťuša nájde, papučky si môže nechať." (mely mondatban a kuťuša kifejezés a magyar kutyusból lett átvéve). Ezen esemény óta hívják a surányiakat a környékbeliek kutyusoknak.
* Hojker
Surányban szokás volt, ha valaki beteg volt, de betegségét nem tudták pontosan azonosítani, azt mondták, hogy hojkere van. Egy idő után a tanárok sem tiltakoztak ez ellen, így az iskolai könyvekbe is ez került be, ha valaki hiányzott. A második világháború alatt [[Budapest]]ről érkezett tanfelügyelő, aki meg kívánta nézni az osztálykönyvet. Károlyi Júlia grófnő (az iskolában volt tanárnő, a helyi gyerekek csak Cucikának nevezték) meg is mutatta a felügyelőnek, akinek rögtön fel is tűnt, hogy sok helyre az volt írva, hogy "hojker". Megkérdezte Károlyi Júlia tanárnőt, hogy milyen betegség ez. Mire a grófnő azt felelte, hogy talán a tanfelügyelő úr nem tanult latinul? Amire a tanfelügyelő elszégyenlette magát és nem kérdezett többet.
325. sor:
* Jozef Šutka: Šurany v zrkadle dejín. Bratislava, 2008.
===
{{commonskat|Šurany}}
* [http://www.surany.sk/ Hivatalos oldal] {{sk}}
333. sor:
* [http://www.zamky.sk/hrady-a-zamky/suriansky-hrad A surányi vár] {{sk}}
{{
{{Érsekújvári járás}}
| |||