Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: ar:أنطون تشيخوف egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
1884-ben megszerezte orvosi diplomáját és praktizálni kezdett, ám másfél évvel később hosszú időre felhagyott az orvosi gyakorlattal. 1886 elején rendszeres munkatársa lett Alekszej Szuvorin Szentpéterváron megjelenő ''Novoje Vremja'' (Új Idő) című lapjának, írói hírneve egyre emelkedett. Ekkor kezdte egyre komolyabban venni az írói hivatást; az elkövetkező két év folyamán több mint száz novellát írt, és megjelent két novelláskötete, melyekkel elnyerte az országos elismerést jelentő Puskin-díjat.
 
Az [[1880-as évek]] közepén jelentkeztek kezdődő betegsége, a [[tuberkulózis]] (tbc) első tünetei. Betegségét is kezelendő kelet-ukrajnai utazást tett, ahol anyagot gyűjtött a később először folytatásokban megjelent ''A sztyepp'' című kisregényéhez.
 
1889 nyarán tuberkulózisban meghalt bátyja, Nyikolaj, akit az utolsó hónapokban maga is ápolt. Talán ez is hozzájárult, hogy a következő évben megvalósítsa tervét: felkeresi a távoli [[Szahalin]] szigetén létesített fegyenctelepeket. Elhatározásáról barátai és közeli hozzátartozói sem tudták lebeszélni. Moszkvából [[Szibéria|Szibérián]] át, hajón és fogaton két és fél hónapig tartó utazás után érkezett Szahalinra, ahol mintegy 10 000 fegyenc egyenkénti összeírását végezte el. Három havi megfeszített munka után, Ázsiát körülhajózva tért vissza Odesszába és onnan Moszkvába. Nem sokkal később Szuvorin társaságában nyugat-európai körútra indult. Bár Szuvorin és lapja nyíltan kormánypárti volt, kemény vitáik ellenére Csehov szellemi társának érezte őt és 15 évig kitartott mellette. Végül a franciaországi [[Dreyfus-per]] kapcsán szakított teljesen Szuvorinnal.
 
A városi életet egyre nehezebben viselte, a természethez és az egyszerű emberekhez közel akart élni. 1892-ben Moszkvától kb. 100 km-re, Melihovo faluban birtokot vásárolt és szüleivel együtt odaköltözött. Bekapcsolódott a helyi egészségügyi- és iskolaügyi szervek munkájába, felújította az orvosi praxist, részt vállalt a kolerajárvány elleni védekezésben; a parasztok gyógyítását ingyen végezte. A gyógyítás, az önkéntes társadalmi feladatok ellátása mellett írói munkássága a tetőpontra ért. Melihovóban készült el egyik legismertebb prózai műve, a ''6-os számú kórterem'', itt írta egyebek mellett a ''Szahalin''-szociográfiát, a ''Három év'' és az ''Életem'' című kisregényt, valamint egészen újszerű drámáját, a ''Sirály''t.
 
A ''Sirály'' 1896. őszi bemutató előadása azonban, valamint az 1898-ban írt ''Az erdő szelleme'' című darabja megbukott. A ''Sirály'' bukása rendkívül megviselte, nem is akart többé drámát írni. Miután találkozott az akkor alakuló moszkvai Művész Színház vezetőivel, [[Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij|Konsztantyin Sztanyiszlavszkijjal]] és Nyemirovics-Dancsenkóval, megváltoztatta elhatározását, munkásságuk ettől fogva jelentős mértékben összefonódott. A Művész Színházban nagy sikerrel mutatták be a ''[[Sirály (dráma)|Sirály]]''t, ez a színház vitte sikerre a ''[[Ványa bácsi]]''t (1899), a ''[[Három nővér]]''t (1901) és a ''[[Cseresznyéskert]]''et (1904) is. 1901-ben Csehov feleségül vette [[Olga Leonardovna Knipper-Csehova|Olga Leonardovna Knipper]] (1870–1959) színésznőt, aki nagy sikerrel játszott a szerző darabjaiban.
{{Link FA|pt}}
{{Link FA|sv}}
{{Link GA|ar}}
156 412

szerkesztés