„Gyulai Pál (történetíró)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bot: interwikik eltávolítása (Wikidata))
{{egyért2|a humanista történetíróról|Gyulai Pál (egyértelműsítő lap)}}
 
Abafáji '''Gyulai Pál''' (1550 k. – [[Abafája]], [[1592]]. [[december 10.]]) erdélyi magyar orvos, humanista történetíró, fejedelmi titkár, alkancellár a krakkói erdélyi kancellárián. Bár közrendű sorban született, [[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] és [[Báthory Zsigmond]] szolgálatában sikerült fontos hivatali pályát befutnia, és vagyont szereznie, két házasságával pedig tovább növelte vagyonát, és társadalmi megbecsültségét. Egy udvari összeesküvés következtében ért tragikus véget, s csak az 1607-es kolozsvári országgyűlés rehabilitálta. Híressé vált Sibrik Györgyhöz írt levele, amelyet 1660-ig minden váradi kapitány beiktatásakor felolvastak.
 
== Életpályája ==
1588–1589 körül feleségül vette Ghyczy Katalint, [[Ghyczy János]] kormányzó unokahúgát, aki azonban néhány éven belül meghalt. 1592 elején Gyulai ismét megnősült, második felesége, Füzi Borbála révén a fejedelemmel is rokonságba került. A két házassággal Gyulai növelte vagyonát és társadalmi rangot is szerzett magának. A nemességgel együtt kapott [[Abafája]] mellett birtoka volt többek között a marosszéki [[Szováta|Szovátán]], [[Maroskövesd|Kövesd]]en, [[Marosszentkirály|Szentkirály]]on, az udvarhelyszéki [[Siklód]]on, a bihari [[Érmihályfalva|Nagymihályfalván]], a Torda vármegyei [[Nagyoklos]]on, [[Kisoklos]]on, [[Aranyosivánfalva|Ivánfalván]], [[Járabánya|Járabányán]], [[Mezőzáh]]on, [[Kisnyulas]]on, az aranyosszéki [[Magyarléta|Magyarlétán]], [[Hasadát|Hesdáton]], [[Alsójára|Alsójárán]], [[Felsőjára|Felsőjárán]] és [[Lupsa|Lupsán]].
 
1591-ben részt vett a gyulafehérvári tanácskozásban, amelyen a főurak elhatározták, hogy véget kell vetni a [[Báthory Zsigmond]] fejedelem és unokatestvére [[Báthory Boldizsár]] közötti viszálynak, ha másképp nem lehet, Báthory Boldizsárt ki kell űzni az országból vagy ki kell végeztetni. A gyűlésnek ezen titkos határozatáról Gálfi János és Gyulai értesítették a fejedelmet, akinek [[Alfonso Carillo]] nevű gyóntatója azonban Báthory Boldizsárnak is továbbadta az értesülést. A Báthory Boldizsár haragjától tartó urak mindent Gálfira és Gyulaira hárítottak. 1592. december 10-én a fejedelemmel időközben kibékült Báthory Boldizsár – Báthory Zsigmond beleegyezésével{{refhely|Benkő 1999| 303.}} – katonáival Abafáján darabokra kaszaboltatta Gyulait.
 
Gyermek nem maradt utána. Végrendeletében latin és görög könyveit a [[brassó]]i városi könyvtárra hagyta. Ezer forintot hagyományozott „az [[kolozsvár]]i és [[marosvásárhely|székelyvásárhelyi]] scholákban tanuló szegény deákok segítségére.”{{refhely|Szabó 1974| 62.}} Az 1607-es kolozsvári országgyűlés rehabilitálta a jogtalanul kivégzett Gyulait.
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEDFF2|„...hogy ha uj ember kegyelmed a tisztben, ne hidgye azt el magában, hogy mindent jól tudgyon abban kegyelmed, a miben nem forgott, segíti az embert a jo elme, és a természeti okosság, de hogy bátorságosan cselekedhessék dolgaiban, ne bízzék csak maga eszéhez, hanem minden dolgokrol szollyon, beszéllyen, kérdezkedgyék, tanácskozzék azokkal, kik azokban a dolgokban sokat láttak és benne forgottak.”<br><br>Gyulai Pál, 1585{{refhely||Gyulai Pál levele Sibrik Györgyhöz, Csepregi Turkovics Mihály fordítása. In: |Szabó 1974| 91.}}}} <!-- IDÉZETBEN NE JAVÍTSD A HELYESÍRÁST! -->
* Költeménye [[Heltai Gáspár]]hoz, a Bonfini-kiadás megjelentetésének alkalmából. Kiadva: Historia inclyti Matthiae Hunyadi, regis Hungariae augustissimi ex Antonii Bonfini, historici diserti, libris decadis primum tertiae, delinde quartae (quae latuit hactenus nullibique impressa fuit) in unum congesta ac disposita a Caspare Helto Claudiopolitanae ecclesiae ministro ac typographo. Kolozsvár, 1565.
* Commentarius rerum, a Stephano Rege adversus magnum Moschorum Ducem gestarum, Anno 1580. Claudiopoli, 1581. (A szerző, Paulus Giulianus, a [[Kovacsóczy Farkas]] erdélyi cancellariushoz intézett ajánlás föliratában nevezi meg magát. Egyetlen ismert példánya a marosvásárhelyi [[Teleki–Bolyai Könyvtár|Teleki-könyvtárba]] került, melyről fényképmásolatok vétettek és a nevezetesebb hazai könyvtáraknak és a krakkói Jagello-könyvtárnak ajándékoztatott egy-egy példány.) Magyarul kiadta Koncz József, 1897.
* Tanácsi Tükör, az az, N. Gyulai Palnak eszes, okos, tanacsos, Oktato Levele, Mellyet Ama nagy emlekezetű Meltoságos Erdélyi Fejedelem és Felséges Lengyel Király Bathori Istvánnak szeginy leginyből lött belső Tanács híve irt, Tanacsi Tükörűl, Sibrik Györgynek, Varadi Fő Kapitannak, Lengyelországi Nipoloinczről, tisztiben hiven és dicseretesen valo el-járására. An. 1585. die 29. Aug. Prov. 12. v. 15 Qui auscultat consilio, Sapiens est. Prov. 27. v. 9. Miképpen a kenet és jó illat meg vidamittya az elmét; ugy mindent az ő baráttyának édes Tanacsa inkáb meg-vidámit, hogy nem mint az ő tulajdon tanácsa. Szeben, 1663. (Gyulai Pálnak ezt az eredetileg latinul írt levelét, amely 18. századi másolatban maradt fenn, [[Idősebb Csepregi Turkovitz Mihály|Csepregi Turkovics Mihály]] fordította magyarra, mint az előbeszédből kitetszikkitűnik. [[Bethlen Farkas (kancellár)|Bethlen Farkas]] közli ''Consilii Speculum'' című tört. munkájában; XVIII.az századbeli[[Erdélyi másolataMúzeum megvan(folyóirat, a m. múzeumi kézirattárban1814–1818); az |Erdélyi Múzeum]] (1815. II. 140.), a Felsőmagyarországi Minerva (1832. 442.) és a Honművész (1835. 90-93. sz.) is közölte. A levél annyira híressé vált, hogy 1660-ig minden váradi kapitány beiktatásakor felolvasták.
 
== Jegyzetek ==