|
[[Fájl:Big Hole Kimberley.jpg|right|300px|thumb|A Big Hole Kimberleynél]]
A két búr köztársaság létrejöttével alakultak és növekedtek a belső területek első nagyobb városai (pl. [[Pietermaritzburg]]) és az [[Indiai-óceán]] partvidékének kikötői (pl. [[Durban]]). 1860-tól a britek indiai szerződéses munkásokat alkalmaztak és telepítettek le Natal cukornádültetvényein, mivel a zulukat ekkor még nem fosztották meg teljesen földjeiktől. 1867-ben fedezték fel a kimberley-i gyémántlelőhelyeket, amit a britek 1870-ben birtokba vettek, majd 1877-ben annektálták Transvaalt is. A [[Paul Kruger|Paulus Krüger]] („Krüger apó”) által vezetett búr felkelés (az [[első búr háború]]) végül 1881-ben, a rosszul vezetett brit haderő [[Majuba Hill-i csata|Majuba Hillnél]] elszenvedett vereségének hatására, rákényszerítette a briteket Transvaal függetlenségének az újbóli elismerésére. Egyidejűleg az 1870-es években a zuluk legfőbb törzsfőnöke, ''Cetywayo'' még egyszer megkísérelte, hogy valamennyi zulu törzset egyesítse a brit birodalom alóli felszabadulás érdekében, de 1879-ben a túlerővel szemben vereséget szenvedett. 1877-ben a britek megszállták Zuluföldet és protektorátussá tették.
1884-ben a világ legnagyobb aranytelérére bukkantak a [[Witwatersrand]]on. Ezzel megkezdődött a Fokföld ipari fejlődése, majd az aranymezőkhöz vezető vasút kiépítésével a búr köztársaságoké is. Aranyásótáborból várossá növekedett [[Johannesburg]], amelynek 1889-ben már 50 000{{szám|50000}} lakosa volt. [[Pretoria]] és [[Kimberley (Dél-afrikai Köztársaság)|Kimberley]] között létrejött [[Afrika]] legnagyobb iparvidéke, amely sok európai bevándorlót is ide vonzott. Gomba módra szaporodtak a majdani nagy iparvárosok elődei, kikötők, közutak és vasútvonalak épültek, létrejöttek a modern bankrendszer alapjai. Sorra hozták létre az európai tőkeérdekeltségekhez szorosan kapcsolódó, monopolhelyzetre törekvő társaságokat és konszerneket. Az 1880-as években a britek meghódították ''Grikvaland''ot, ''Transkei''t, ''Pondoland''ot és ''Tembuland''ot, majd dél-afrikai gyarmataik határainak megerősítése után a fekete lakosságot rezervátumokba szorították vissza. 1890–96 között a brit bankok és pénzügyi társaságok megbízásából [[Cecil Rhodes]] volt Fokföld miniszterelnöke, aki megalapította a Brit Dél-afrikai Társaságot. A társaság megbízásából 1895-ben [[Leander Starr Jameson]] vezetésével kalandorok egy csapata megtámadta Transvaalt („Jameson-rajtaütés”) , de szétverték őket. Ez az esemény is része volt az afrikai hegemóniára törekvő brit politikának, ami végül is a nagy véráldozatokat követelő [[második búr háború]]hoz vezetett (1899–1902). A háború kirobbantására az adott okot, hogy a Transvaalba bevándorolt brit állampolgárok teljes polgárjogot követeltek maguknak. Nagy-Britannia támogatta jogigényüket, mert érdekeltségei fűződtek az aranybányák kitermeléséhez. A háború elején 1899-ben Nagy-Britannia sorozatban megalázó vereségeket szenvedett. A Brit Birodalom emberfölényének és korlátlan erőforrásainak hatása azonban hamarosan megmutatkozott. A fordulat a háborúban 1900 januárjában következett be. A brit csapatok {{szám|100000}} katonája már partra szállt, {{szám|30000}} úton volt, és még további {{szám|30000}} várt behajózásra. Ezzel szemben a két búr köztársaságban {{szám|47000}} transvaali, 4500 idegen, {{szám|10000}} uitlandi, {{szám|27500}} oranjei és 7000 felkelő állt fegyverben. A britek a harcokban új haditechnikát és taktikát is bevetettek (gyorstüzelő fegyverek, drótakadályok, lövészárkok). A búrok fővárosai – [[Bloemfontein]], majd Pretoria – rövidesen elestek. Néhány ezer makacsul ellenálló búr („bittereinders”) gerillaháborúba kezdett, amely két esztendeig húzódott, a háborút lezáró [[Vereenigingi béke|vereenigingi békét]] 1902 májusában kötötték meg. A háborúban a civil lakosságot az angolok [[koncentrációs tábor]]okat hoztak létre, azzal az ürüggyel, hogy máskülönben éhen vesznének. A táborokban járványok törtek ki és több mint {{szám|40000}} ember lelte halálát, fehérek és feketék egyformán. A britek mindazonáltal végül is nagyvonalúnak bizonyultak a békekötésben: vállalták, hogy anyagilag kárpótolják a búrokat, és szavatolták politikai szabadságjogaikat. A legyőzött búr köztársaságok brit gyarmatokká lettek, melynek eredményeként a ''Dél-afrikai Unióban'' egyesítették Fokföld, Natal, Oranje és Transvaal tartományokat. 1910. május 10-én kiáltották ki az új brit autonóm [[domínium]]ot.
konszerneket. Az 1880-as években a britek meghódították ''Grikvaland''ot, Transkei''t, Pondoland''ot és ''Tembuland''ot, majd dél-afrikai gyarmataik határainak megerősítése után a fekete lakosságot rezervátumokba szorították vissza. 1890-96 között a brit bankok és pénzügyi társaságok megbízásából [[Cecil Rhodes]] volt Fokföld miniszterelnöke, aki megalapította a Brit Dél-afrikai Társaságot. A
társaság megbízásából 1895-ben [[Leander Starr Jameson]] vezetésével kalandorok egy csapata megtámadta Transvaalt („Jameson Raid”) , de szétverték őket. Ez az esemény is része volt az afrikai hegemóniára törekvő brit politikának, ami végül is a nagy véráldozatokat követelő [[második búr háború]]hoz vezetett (1899-1902). A háború kirobbantására az adott okot, hogy a Transvaalba bevándorolt brit állampolgárok teljes polgárjogot követeltek maguknak. Nagy-Britannia támogatta jogigényüket, mert érdekeltségei fűződtek az aranybányák kitermeléséhez. A háború elején 1899-ben Nagy-Britannia sorozatban megalázó vereségeket szenvedett. A Brit Birodalom emberfölényének és korlátlan erőforrásainak hatása azonban hamarosan megmutatkozott. A fordulat a háborúban 1900 januárjában következett be. A brit csapatok {{szám|100000}} katonája már partra szállt, {{szám|30000}} úton volt, és még további {{szám|30000}} várt behajózásra. Ezzel szemben a két búr köztársaságban {{szám|47000}} transvaali, 4500 idegen, {{szám|10000}} uitlandi, {{szám|27500}} oranjei és 7000 felkelő állt fegyverben. A britek a harcokban új haditechnikát és taktikát is bevetettek (gyorstüzelő fegyverek, drótakadályok, lövészárkok). A búrok fővárosai – [[Bloemfontein]], majd Pretoria – rövidesen elestek. Néhány ezer makacsul ellenálló búr („bittereinders”) gerillaháborúba kezdett, amely két esztendeig húzódott, a háborút lezáró [[Vereenigingi béke|vereenigingi békét]] 1902 májusában kötötték meg. A háborúban a civil lakosságot az angolok [[koncentrációs tábor]]okat hoztak létre, azzal az ürüggyel, hogy máskülönben éhen vesznének. A táborokban járványok törtek ki és több mint {{szám|40000}} ember lelte halálát, fehérek és feketék egyformán. A britek mindazonáltal végül is nagyvonalúnak bizonyultak a békekötésben: vállalták, hogy anyagilag kárpótolják a búrokat, és szavatolták politikai szabadságjogaikat. A legyőzött búr köztársaságok brit gyarmatokká lettek, melynek eredményeként a ''Dél-afrikai Unióban'' egyesítették Fokföld, Natal, Oranje és Transvaal tartományokat. 1910. május 10-én kiáltották ki az új brit autonóm domíniumot.
== Az első politikai szerveződések és a faji elkülönítés kezdetei ==
|
