„Arany László (költő)” változatai közötti eltérés

'''Arany László''' ([[Nagyszalonta]], [[1844]]. [[március 24.]] – [[Budapest]], [[1898]]. [[augusztus 1.]]) magyar költő és népmesegyűjtő volt. [[Arany János]] gyermekeként született Nagyszalontán. Legjelentősebb műve ''„A délibábok hőse”''.

[[1844]]-ben született, [[Nagyszalonta|Nagyszalontán]], [[Arany János]] és Ercsey Julianna gyermekeként.

Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy apja bizonyos mértékig (vitatható nemességük tudata ellenére) mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott.

Nem sok tudomásunk van arról, hogy [[Nagyszalonta]] és a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] emléke, illetve az ezt megelőző [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor ''Arany Lacinak'' című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a [[világosi fegyverletétel]] utáni évek és apja [[nagykőrös]]i tanárkodásának időszaka határozta meg. [[Magyarország]] történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek. A [[protestáns]] értelmiség nagy része Kőrösön talált menedéket ezekben az években. Édesapjával, Arany Jánossal együtt tanított itt a költő [[Szász Károly (író)|Szász Károly]] és [[Mentovich Ferenc]], a kiemelkedő matematikus, a [[materializmus]] egyik magyarországi előfutára. Emellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]], akiből később jeles történész vált, [[Szabó Károly (történész)|Szabó Károly]], aki régi nyomtatványok és történeti források kutatója volt és sokan mások. [[Pest (történelmi település)|Pestről]] gyakran érkeztek híres látogatók Aranyékhoz, többek között [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]], [[Csengery Antal]], [[Kemény Zsigmond]], [[Salamon Ferenc (történész)|Salamon Ferenc]], [[Jókai Mór]] és [[Pákh Albert]]. Ők az irodalmi élet és a [[passzív rezisztencia]] szervezői, illetve eszmei irányítói voltak. Ezek a férfiak, bár sokban különböztek, néhány alapelvben teljesen egyetértettek. Hittek az irodalom nemzeti és közösségformáló szerepében, valamint a [[magyarság]] szükségszerű vezető szerepében a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] belül. Hirdették a [[nemesség]] polgárosodásának követelményét és felvállalták a [[liberalizmus]] eszmevilágát. Ennek tükrében meg voltak győződve arról, hogy az országot nem további forradalmak fogják megmenteni és felvirágoztatni, hanem a fokozatos fejlődés, amelynek kulcsa a szorgos munka és a szigorú önfegyelem. Műveltségükben is találhatunk egyező vonásokat. A [[népiesség|népi-nemzeti irodalmat]] támogatták, a [[népköltészet]]et megbecsülték. Ezt és a hagyományokat ötvözni szerették volna a jelen irodalmával. Eszményképük az [[angol irodalom]] és [[kultúra]] volt.

A politikai háttér, az irodalmi élmények és ösztönzések mellett írói és közéleti életpályája fejlődésére - természetesen - nagyban hatott apja is. A családi légkörben, elsősorban az anyagiak iránti józan polgári felelősségérzetet sajátította el, illetve a munkaerkölcs és a kötelességteljesítés szigorú alapelveit. Jogász korában a pesti egyetemen már sokféle ismeret és sokrétű érdeklődési kör, illetve nagy munkabírás és munkakedv jellemezte. Emellett jellegzetesen polgárias munkaszervezői készsége és módszeressége is kiemelhető. Ennek tanúbizonyságai azok az apró, névtelen cikkei és jegyzetei, amelyeket apjának segítve a [[Koszorú]]ba írt. Ezekben az írásaiban leginkább a léha francia társadalmi drámákat, vígjátékokat és operetteket, illetve az érzelgős német színműveket támadta a művészet erkölcsi komolyságának, nemzeti küldetésének és a realisztika érdekében.

[[Székelyföld]]ön gyűjtött népmeséit [[1862]]-ben ''Eredeti népmesék'' címen adta ki. Apja, [[Arany János]] nyomdokain haladt, fő műve, [[A délibábok hőse]] ([[1873]]) című verses regény; hősével, a beszédes nevű [[Hübele Balázs|Hübele BalázzsBalázzsal]]al megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított [[Pató Pál úr|Pató Pál]] urat.