Főmenü megnyitása

Módosítások

133 bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
[[Harmadik Birodalom|Németország]] a harmincas évektől szisztematikusan építette fel harckocsizó egységeit, a háború előtt pedig rendelkezett az alapvető harckocsitípusokkal: a [[Panzerkampfwagen I|Pz.Kpfw. I]] és [[Panzerkampfwagen II|Pz.Kpfw. II]] könnyű, a [[Panzerkampfwagen III|Pz.Kpfw. III]] és [[Panzerkampfwagen IV|Pz.Kpfw. IV]] közepes tankokkal. [[Csehszlovákia]] 1939 márciusi megszállásával arzenáljuk 244 darab [[LT vz. 35]] és 150 darab félig kész LT vz. 38 harckocsival bővült, melyek még az év vége előtt bevethető állapotba hozhatók voltak. Habár egyik típus sem illett a német koncepcióba, erős fegyverzetük és kiváló teljesítményük miatt a [[Wehrmacht]] minden további nélkül rendszeresítette őket. Mindkét csehszlovák típus fegyverzete egyenrangú volt a Pz.Kpfw III 3,7 cm-es ágyújával. Ezen felül sokkal mozgékonyabbak és olcsóbbak voltak. A német szakértők tartottak a Škoda tank komplex pneumatikus kormányrendszerétől, így annak gyártását felfüggesztették, viszont az alaposan kipróbált Praga tank megnyerte tetszésüket.<ref>{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=51}}</ref>
 
Az 1939. szeptember 1-jén indított [[Lengyelországi hadjárat|Lengyelország elleni hadjárat]] idejére a BMM már legyártott 78 darab L.T.M. 38-ast. Többségüket a 3. könnyűhadosztály ('''Leichte Division (könnyű hadosztály''') 67. páncéloszászlóaljába ('''Panzer Abteilung (harckocsi zászlóalj''') alakulatába osztották, melynek parancsnoka [[Adolf-Friedrich Kuntzen]] tábornok volt. A zászlóalj három századnyi könnyű harckocsival rendelkezett, melyek egyenként négy szakaszból álltak. Az mindenMinden század első szakasza öt [[Panzerkampfwagen II|Pz.Kpfw. II Ausf. D]] könnyű harckocsival, a másik három pedig öt L.T.M. 38 harckocsival volt felszerelve. Az egység összesen 57 darab cseh páncélossal (ebből kettő parancsnoki változat) kezdte meg a hadjáratot.<ref name="ReferenceC">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=52}}</ref>
 
Az 1939. augusztus 26-i mozgósítást követően a hadosztály lánctalpas járműveit Faun L900 teherautókkal vontatták a lerakodási helyre (a hadosztály 38 darab páncélgépkocsija saját erőből érte el helyét). Röviddel a harcok megkezdése után a hadosztály áttörte a lengyel védelmet [[Częstochowa]] közelében, majd kelet felé tört előre. Szeptember 6-án veszítette el első L.T.M. 38 harckocsiját, melyet egy 37 mm-es páncéltörő ágyú lövedéke talált el. A 67. Panzerpáncéloszászlóalj Abteilunga [[modlini erőd]] ostroma után fejezte be a hadjáratot. A teljes lengyelországi hadjárat alatt a 67. Panzer Abteilungpáncéloszászlóalj összesen hét L.T.M. 38 páncélost vesztett, de ezeket később helyrehozták. A típus jól bizonyított, rossz minőségű utakon is könnyen tudott haladni, mechanikai meghibásodásokra ritkán volt példa. Páncélzata ellenállt a gyalogsági puskalövéseknek, de a 37 mm-es páncéltörő lövedékek, és még olykor a kis távolságból kilőtt 20 mm-es lövedékek is végzetesek voltak.<ref name="ReferenceC"/>
 
A Pz.Kpfw. 38(t) harckocsik leghíresebb hadjárata az 1940 májusi franciaországi, belgiumi és luxemburgi invázió volt. Május 10. hajnalán Németország nyugati határán készen állt a 7. Panzer Divisionpáncéloshadosztály ([[Erwin Rommel|Rommel]] tábornok) és annak 25. páncélosezrede ('''Panzer Regiment''') és 66. Panzer Abteilung alakulataipáncéloszászlóalja, összesen 91 darab Pz.Kpfw. 38(t) és 8 darab Pz.Bef. 38(t) harckocsival; a 8. Panzer Divisionpáncéloshadosztály (Kuntzen tábornok) és annak 10. Panzer Regimentpáncélosezrede és 67. Panzer Abteilung alakulatapáncéloszászlóalja 116 darab Pz.Kpfw. 38(t) és 15 darab Pz.Bef. 38(t) harckocsival. A 7. Panzerpáncéloshadosztály Divisionés az 5. Panzer Divisionnalpáncéloshadosztály a XV. hadtest ([[Hermann Hoth|Hoth]] tábornok) alá tartoztak, amely a 4. hadsereg ([[Günther von Kluge|von Kluge]]) részét képezte. A 8. Panzer Divisionpáncéloshadosztály és a 6. Panzer Divisionpáncéloshadosztály (főleg Pz.Kpfw. 35(t) harckocsikkal felszerelve) alkotta a XLI. hadtestet ([[Georg-Hans Reinhardt|Reinhardt]] tábornok), amely a 12. hadsereg ([[Wilhelm List|List]] tábornok) parancsnoksága alá tartozott. Mindkét hadsereg az A hadseregcsoporthoz ('''Armee Gruppe A-hoz (A hadseregcsoport''') tartozott ([[Gerd von Rundstedt|von Runstedt]]). Feladatuk behatolni Franciaországba északról, megkerülve ezzel a [[Maginot-vonal]]at.<ref name="ReferenceD">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=53}}</ref>
 
A hadjárat megkezdése után Rommel 7. Panzer Divisionjapáncéloshadosztálya könnyedén áthatolt Belgiumon, majd május 14-re átkelt a [[Maas]] folyón [[Namur (település)|Namur]] és [[Dinant]] között. Ermeton-sur-Biert és Flavion körzetében találkoztak a francia 1. harckocsi hadosztállyalpáncéloshadosztállyal, amely a 9. francia hadsereg visszavonulását fedezte. Habár a francia hadosztály rendelkezett 70 darab [[Char B1|B1 bis]] nehéz harckocsival, a németek teljesen szétverték őket mindössze három nap alatt, köszönhetően Rommel tábornok briliáns vezetésének. Május 16-án, éjjel a 7. Panzer Divisionpáncéloshadosztály átkelt a francia határon, miközben az 1. harckocsi hadosztálypáncéloshadosztály maradékát üldözte. A következő két napban megütköztek az 1. francia könnyű hadosztállyal a [[Sambre]] folyónál, ahol elpusztították a francia [[Somua S35]] közepes harckocsik, [[Hotchkiss H35]] könnyű harckocsik és AMD páncélautók felét. A német seregek megállíthatatlanul törtek nyugat felé. Miután átkeltek [[Cambrai]]-nál a régi csatamezőn, a hadosztály május 20-án elérte [[Arras]]t, ahol a Brit Expedíciós Erők 4. és 7. harckocsiezredénekpáncélosezredének 74 [[Matilda II|Matilda]] közepes harckocsijával csaptak össze. Kemény küzdelmek után a britek visszavonulni kényszerültek, 46 roncsot hagyva a csatamezőn. A 7. Panzer Divisionpáncéloshadosztály 89 katonát és hat Pz.Kpfw. 38(t) harckocsit veszített. Bal szárnyát a 25. harckocsiezredpáncélosezred megtámadta és elpusztította a 3. francia könnyűhadosztályt.<ref name="ReferenceD"/>
 
Az ezt követő előrenyomulás során a 25. ezred hídfőállást hozott létre a [[Somme (folyó)|Somme]] folyó déli partján. Ezután megpróbált tovább nyomulni a hídfőtől, de az összes Pz.Kpfw. IV közepes harckocsijuk a sárba ragadt, míg a Pz.Kpfw. 38(t) harckocsiknak a sár nem jelentett akadályt. Négy nappal később Rommel páncélosai elérték a [[Szajna|Szajnát]] és elvágták a francia IX. hadtest visszavonulási útját. Június 12-én Rommel elfogadta a francia parancsnok kapitulációját. A 7. Panzer Divisionpáncéloshadosztály június 18-án vívta utolsó csatáját a brit csapatok ellen, akik [[Cherbourg-Octeville|Cherbourg]]-ból evakuálták erőiket.<ref name="ReferenceD"/>
 
A 7. és 8. Panzer Divisionpáncéloshadosztály összesen 54 Pz.Kpfw. 38(t) harckocsit vesztett a [[franciaországi hadjárat]] alatt, melyből hat kivételével mindenmindet helyreállították.<ref name="ReferenceE">{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=55}}</ref>
 
A következő év tavaszán, mikor a Wehrmacht már közel hatszáz darab Pz.Kpfw. 38(t) típusú harckocsival rendelkezett, a 8. Panzer Divisionpáncéloshadosztály részt vett a következő villámhadjáratban, [[Jugoszlávia]] ellen. 10. Panzer Regimentjepáncélosezrede Pz.Kpfw. II és Pz.Kpfw. IV harckocsikkal is rendelkezett, de páncéloserejének gerincét a 118 darab Pz.Kpfw. 38(t), és 7 darab Pz.Bef. 38(t) típusú páncélos jelentette. 1941. április 6. reggelén a 8. Panzer Divisionpáncéloshadosztály ([[Erich Brandenberger|Brandenberger]] tábornok), a 2. hadsereg LVI. gépesített hadtestének részeként ([[Heinrich von Vietinghoff|von Vietinghoff]] tábornok) Magyarországról Horvátországon át [[Belgrád]]ba vonult. A fővárost április 13-án érte el. A gyenge jugoszláv hadsereg nem jelentett komoly fenyegetést a német erők számára. Sokkal nagyobb gondot okoztak azonban a rossz minőségű utak és a dombos vidék. A hadosztály harckocsiaiharckocsijai tovább haladtak déli irányban egészen az Adriai-tenger partjáig, amit április 18-án értek el. Ezután a nagyjából 660 kilométeres út után csak a Pz.Kpfw. 38(t) harckocsik maradtak üzemképesek. A német gyártmányú Pz.Kpfw. II és Pz.Kpfw. IV típusok hátramaradtak leégett kuplung, elszakadt lánctalp, eltört rugó és más egyéb mechanikai problémák miatt.<ref name="ReferenceE"/>
 
A [[Barbarossa hadművelet|Szovjetunió elleni német támadás]] idején a németeknek minden bevethető harckocsijukra szükségük volt, ami akkor körülbelül 4000 darab különféle típusú páncélost jelentett. A [[Szovjetunió]] nyugati határán háromszor annyi szovjet páncélos sorakozott, és még legalább ugyanannyi a hátországi területeken. A Wehrmacht harckocsi állományának jelentős részét a Pz.Kpfw. 38(t) típus képezte - 660 darab a Panzer Divisionokpáncéloshadosztályok állományában és további száz darab tartalékban, a kiképzőegységeknél vagy átvétel alatt.<ref name="ReferenceE"/>
 
A hadjárat 1941. június 22-én vette kezdetét a teljes szovjet határ mentén. Az északi hadseregcsoport és annak 4. harckocsi csoportja ([[Erich Hoepner|Hoepner]] tábornok), a 8. Panzer Divisionpáncéloshadosztály éppen Jugoszláviából tért vissza, támadását pedig Kelet-Poroszországból indította a LVI. harckocsi hadtest ([[Erich von Manstein|von Manstein]]) részeként. Lettországon, Litvánián és Észtországon keresztül tört előre [[Szentpétervár|Leningrád]] felé, méghozzá villámgyorsan, közben szembekerült a Vörös Hadsereg 3. és később az 1. gépesített hadtestének több száz harckocsijával, melyek rosszul koordinált ellentámadásai nem tudták megállítani a németeket.<ref name="ReferenceE"/>
 
A legerősebb német csoport, a középső hadseregcsoport parancsnoksága alá tartozott a 3. harckocsi csoport (Hoth tábornok) és annak négy Panzer Divisionjapáncéloshadosztálya. Fő fegyverzetük a Pz.Kpfw. 38(t) harckocsi volt.<ref name="ReferenceE"/>
 
Az 1941-es Szovjetunió elleni hadjárat bebizonyította, hogy a könnyű harckocsik már nem tudnak komolyabb szerepet játszani támadó hadműveletekben, főleg a szovjetek által nagy mennyiségben bevetett kitűnő [[T-34]] közepes harckocsik ellen. A frontról ezután fokozatosan kivonták, gyártását minimális szintre csökkentették. Az orosz sztyeppén kitűnt mobilitásával, de fegyverzete és páncélzata - bár megnövelték - gyengének bizonyult. A Pz.Kpfw. 38(t) harckocsik havi vesztesége 1941 júliusjúliusa és decemberdecembere között 62-175 darab, a teljes veszteség pedig 773 darab volt. A kiváló karbantartási munkák és a BMM megnövelt gyártási száma, amely 50-75 darab jármű volt havonta, nem volt elegendő a veszteségek pótlására. Az 1942-es év kezdetén az egységek már csak 381 darab bevethető Pz.Kpfw. 38(t) harckocsival rendelkeztek. Ekkor már tervezték a típus kivonását a frontról, habár még sokkal később is élvonalbeli harckocsiként használták.<ref>{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=56}}</ref>
 
A Wehrmacht rengeteg harckocsit veszített, ennek ellenére mégis sokat átalakított vagy átadott szövetségeseinek, 1944. október 1-jén még mindig 299 darab Pz.Kpfw. 38(t) páncélossal rendelkezett. Az utolsó, 1945 márciusi bejegyzés szerint még legalább 150 példány szolgált szétszórva a hadseregben. Ekkor már ütőképes erőt nem képviseltek, de részt vettek a legutolsó elkeseredett harcokban is.<ref>{{Opcit|n=Kliment–Francev|o=58}}</ref>