„Japán makákó” változatai közötti eltérés

15–200 fős, állandóan vándorló csoportokban él. A csoport fő összetartó ereje a nőstények kapcsolatrendszere. A nőstények életük végéig a szülőcsoportjukban maradnak, a hímek viszont elköltöznek. A japán makákók meglehetősen szaporák, mivel az anyák az idősebb kölykök gondozását meg tudják osztani a rokonokkal. A csoportok szociális szerkezete rendkívül komplex, valóságos majomtársadalom. Szabadon élő és fogságban tartott példányaik is kialakítanak a csoporton belül egy „magot”a többnyire rokon domináns nőstényekből; a többiek a „perifériára” szorulnak. A táplálékhoz és vízhez jutásnál is érvényesítik a rangsort —, de az „elithez” tartozók azt egymás közt nem veszik különösebben szigorúan; csak komolyabb konfliktusokban érvényesítik. Az „elitbe” a rokonokon kívül bekerülhetnek a tagok fiatalkori játszótársai vagy azok kölykei is.<ref>F.B.M. de Waal, 1989: Dominance „style” and primate social organization. In: V. Standen and R.A. Fooley (eds): Comparative Socioecology. Blackwell, Oxford, 243–265.</ref>