„Harmadik átmeneti kor” változatai közötti eltérés

A királyság gyengülésével párhuzamosan hasonló folyamat ment végbe az Amon-főpapság intézményeiben is. A XXIII. dinasztiához tartozó [[IV. Oszorkon]] (i. e. 777-749<ref name="atlasz"/> vagy i. e. 730-715 <ref name="Mnlex"/>) Thébában lányát, [[Sepenvepet]]et helyezte az „Amon isteni hitvese” elnevezésű régi méltóságba. Ettől fogva a „hitves”, aki házasságot nem köthetett és hivatalát „örökbefogadás” útján adta tovább, a királyi család és a thébai terület legfőbb vallási személyisége volt. Ma már tudjuk, hogy később a valóságos hatalmat a névleg alárendelt férfi tisztségviselők gyakorolták, azonban Sepenvepet esetében ez még nem nyilvánvaló. A líbiai dinasztiák (XXII-XXIII.) uralkodói elsők voltak az egyenlők között, egy olyan társadalomban, amelyben – [[Hérodotosz]], [[Platón]] és [[Diodórosz]] szerint is – feltételezhetően a foglalkozások öröklődők voltak, s létezett katonai hivatás, melyhez tartozók semmiféle más foglalkozást nem űzhettek. A katonák valamivel több, mint egy negyed hektár adómentes földet kaptak, garnizonokban éltek katonai parancsnokok vagy főpapok irányítása alatt, s évi váltásban két ezred állt testőrségként a király rendelkezésére. Ilyen körülmények között alakult ki e két dinasztia korában a kettős, esetenként többes hatalom az országban.

Pije uralkodásának végéig (i. e. 716 és i. e. 710 között) a Deltában a XXIV. dinasztia uralkodói az asszír előrenyomulást igyekeztek feltartóztatni és ebben a küzdelemben jelentősen meggyengültek. Ezt a helyzetet használta ki [[Sabaka]] (Sabakó) fáraó (ur. i. e. 716/712-702/698). Uralkodásának első esztendejében kiújult a Napata és Szaisz közötti konfliktus. Sabaka ezért újabb hadjáratot vezetett Egyiptomba, s i. e. 715-ben meghódította a Deltát. A XXIV. dinasztiához tartozó Bokkhórisz fáraót (i. e. 719/717-714/712) , Tefnahte fiát, [[Manethón]] szerint Sabaka foglyul ejtette és megégettette. Sabaka akciója végérvényesen megszüntette a „több királysággal” jellemezhető állapotot az országban. Uralkodásától kezdve a núbiaiak Egyiptom mint egész iránt a korábbinál jóval nagyobb érdeklődést mutattak, Memphiszt tették meg fővárosnak, s időről időre magában Egyiptomban laktak. Sabaka uralkodásának emlékeivel nemcsak a déli templomokban, [[Karnaki templom|Karnak]]ban, [[Luxori templom|Luxor]]ban, [[Medinet Habu]]ban, [[Denderai templom|Denderában]], hanem Alsó-Egyiptomban, Memphiszben, [[Buto]]ban is találkozunk. Sabaka utódai az asszírokkal is érintkezésbe kerültek PalesztínábanPalesztinában, s bár különböző csodálatos történetek maradtak fenn az asszírok megfutamodásáról, valószínűnek látszik, hogy azokat a seregben kitört pestis késztette visszavonulásra.

A többi király eltávolítása a politikai struktúrát nem változtatta meg túlságosan, a helyi uralkodók továbbra is széles körű függetlenséget élveztek. A változások ugyanakkor számottevő gazdasági eredménnyel jártak. A fél évszázados núbiai ralom annyi műemléket hozott létre Felső-Egyiptomban, mint az előző kettő együttvéve; figyelemre méltó művészeti megújhodás következett be, ami inspirációit a megelőző korszakokból merítette.

* Allessandro Bongioanni: Ókori civilizációk: Egyiptom . GABO Kiadó 2003. ISBN 963-9526-01-0