„A matematika története” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Az egységeket hexagrammákkal ábrázolják, melyek törött vagy folytonos vonalakból állnak és a jint és a jangot jelképezik.
 
A könyvégetés után a [[Han-dinasztia]] ([[i. e. 202]]–[[220|i. sz. 220]]) idején megjelent néhány matematikai témájú könyv, melyek feltehetőleg a korábban elveszett könyekkönyvek tudásán alapultak. Ezek közül a legfontosabb – amely a '' Kilenc fejezet a matematika művészetéről '' címet viselte – teljes egészében csak [[179|i. sz. 179]]-ben látott napvilágot, de a benne foglaltak más címmel már korábban is megjelentek. 246 szöveges feladatot tartalmaz, melyek felölelik a mezőgazdaság, a munkaadás, a geometria tárgykörétől kezdve a kínai pagodák toronymagasságának és hosszának arányait, a mérnöki tudományokat, a statisztikai adatgyűjtés területét és a derékszögű háromszögekről és a [[Pi (szám)|π]]-ről is tartalmaz anyagot. Használják benne a [[Cavalieri-elv]]et is több mint ezer évvel azelőtt, hogy Cavalieri színre lépett volna a nyugati világban. Matematikailag bizonyítja a Pitagorasz-tételt és képletet tartalmaz a [[Gauss-elimináció]]hoz is. A műhöz Liu Hui írt magyarázatot az i. sz. [[3. század]]ban.
 
Zhang Heng korábban élt (i. sz. [[78]] – i. sz. [[139]]) csillagász és feltaláló matematikai munkáiban is találunk képletet a Pi kiszámítására, de ez eltér a Liu Hui-féle számítástól. Zhang Heng Pí-képletével gömbök térfogatát határozta meg.