„Kályha” változatai közötti eltérés

A fűtésére a legrégebbi módszer a nyitott tűzrakó hely és a helyiség tetején hagyott nyílás volt, amit a népvándorlás törzsei is sátraikban, ill. jurtáikban használtak. A máig létező módszer Mongóliában és Afrikában hétköznapi gyakorlat. Ezt a tűzrakó helyet körbeépítve, és a füstöt kéménybe terelve jöttek létre a nyitott [[kandalló|kandallók]]k, és melyekkelamelyekkel inkább a melegebb [[éghajlat]] alatt élő népek fűtötték lakóhelyüket. Ez azonban régi formájában csak nagyon tökéletlenül melegít, s ezért a hidegebb éghajlat lakói bizonyára már nagyon korán találhatták felfeltalálhatták a zárt tűzterű kandallókat/kályhákat.

Az [[őskor]] népei, melegebb [[éghajlat]] alatt is élvén, inkább [[kandalló]]val fűtötték lakóterüket. Irott bizonyítékok azonban csak a Kr. u. 650. év körül kezdenek létezésükről tanúskodni, míg kályhafiókok csak a [[15. század]]ból, egész kályhák pedig attól kezdve maradtak reánk. Ezek a kályhák mind mázas vagy mázatlan, dombor- vagy festett díszítésű, égetett agyaglemezekből (a kályhafiókokból) vannak szerkeztve és kívülről fűthetők. Alakjuk általában [[négyszög]]letes, sokszor egész magasságukban egyforma szélességű, sokszor egy szélesebb alsó és egy keskenyebb felső építményre oszlik. Talapzatuk lábakon nyugszik; fölül, néha középütt is, többé-kevésbé díszes párkánnyal bírnak. Formailag és díszítésükben legtökéletesebbek e korban a svájci és német kályhák; ezeket utánozzák a többi országok, köztük [[Magyarország]] is, ez utóbbi inkább csak a kályhafiókok díszítésében, mint a kályha architektúrájában alkalmaz nemzeti motívumokat. A [[barokk]] és [[rokokó]] korszakban az addig testes kályhák megnyúlnak; nem fiókokból, hanem nagyobb darabokból (sokszor az egész kályha csak 2 darabból áll) szerkesztik és/vagy polikrom díszítésűek, vagy egészen fehérek, néha aranyozott részletekkel. E korszakban már a francia kályhák lépnek előtérbe. A [[vas]]- és [[porcelán]] kályhák használata a [[18. század]]ban kezdődött. Magyarországon a 15. század közepén kezdett a kályha használata szélesebb körben elterjedni. [[Vajdahunyad]] várából töredékek maradtak fenn egy liliomos díszítésű fiókos és főpárkányú, háromszínű mázas kályhából. Nálunk a kályhát általában a szoba sarkába tették és melléje néha padokat helyeztek. A legrégibb reánk maradt magyar kályhák a [[17. század]]ból valók. Ilyen több van Felső-Magyarországon, pl. egy igen szép Krasznahorkán<!--ha nem pusztult el a tűzvészben-->, azonkívül kettő meg az [[Magyar Iparművészeti Múzeum|Iparművészeti Múzeumban]]. Az utóbbiak közül az egyik kisebb embermagasságú, polikrom díszítésű, a másik óriási nagy Besztercebányáról származik; ennek igen gazdag szőlőfürtös, baluszteres főpárkánya van, fiókjainak ónzománcos, fehér és kobaltkék tulipános díszítése pedig tipikus magyar ízlésre vall. Ugyanott van egy 1773 évszámmal ellátott székely zöld zománcos kályha is.