„Kvantumgravitáció” változatai közötti eltérés

A fenti két elméletet azért nehéz általában, az összes energiaszinten egyesíteni, mert eltérő alapfeltételezések alapján írják le a [[világegyetem]] működését. A [[kvantumtérelmélet]] a [[speciális relativitáselmélet]] sík téridejébe ágyazott részecsketerek létezésére épül. Az általános relativitás a mozgó tömeg körül folytonosan változó görbületként közelíti a [[téridő]]t.

 

 

Az elmúlt néhány évtizedben a [[renormalizáció]] régi elméletét az [[effektív térelmélet]] váltotta le. Az összes kvantumtérelmélet esetében feltételezzük egy felső energiaszint létezését, mely felett az elmélet érvényességét veszti. A „végtelen” fogalma ennek megfelelően véges, a határértéknek megfelelő nagy energiájú folyamatokhoz kötődik. Az összes ilyen folyamat összefoglalható csatolási állandók végtelen sorozataként, mely jelentősen a határértékek alatti energiaszintek esetén véges számú állandót tartalmazó rendszerré egyszerűsíthető. Vagyis, véges számú állandó értékét kell méréssel meghatározni a kvantummechanikai modellek készítéséhez. Ugyanaz a logikai menet segített a kis energiájú [[pion]]ok elméletének kidolgozásához, amit a kvantumgravitáció esetében is követni lehet. Ez alapján készült el az első, graviton-graviton szórással kapcsolatos előrejelzés, illetve így sikerült a gravitációs [[Newton-törvények]]et explicite számítani (bár ezek olyan kis méretekre érvényesek, hogy talán soha nem lehet őket pontosan mérni), ám meglehetősen sok természeti alaptörvényt kell előrejelezni ahhoz, hogy az eljárás komolyan vehető legyen. Tulajdonképpen a gravitáció sok szempontból jobb kvantumtérelmélet mint a [[standard modell]], hiszen jelenlegi tudásunk szerint a [[Planck-hossz]]ig érvényes. Összehasonlításképp, a standard modell a jóval alacsonyabb TeV nagyságrend felett érvényét veszti.