„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés

A mediterrán tengerpartok homokos talaját kedveli; a mediterrán táj egyik igen jellegzetes növénye. Ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik, így a természetes és a visszavadult állományok nehezen különíthetők el.<ref>[http://terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/pinus.html Terebess gyümölcskalauz - Étkezési fenyőmagok]</ref> Magyarországi példányai valószűleg mind ültetett vagy termesztésből kivadult egyedek.

A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm hosszú, fénylő barna és kemény; a harmadik évben érik be. Magvai (tobozonként akár száznál is több) ehetők; ízük a faj nevének megfelelően a manduláéra emlékeztet.<ref name="treemail">[http://www.treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea Treemail magazin - Európai mandulafenyő (Pinus pinea)]</ref>

Más [[Pinus]] fajokhoz hasonlóan magról szaporítható. Szinte bármilyen talajon megél, de üde talajon jobban fejlődik. Fagyérzékenysége miatt fiatalon – 3-4 éves koráig, vagyis az időskori levelek megjelenéséig – célszerű üveg vagy fólia alatt nevelni, és az után is érdemes fagyvédett helyre telepíteni. Üvegházi oltással (oldallapozással vagy oldalékezéssel) szaporítva könnyebben fagytűrővé tehetjük; megfelelő alany számára a [[feketefenyő]] és az [[erdeifenyő]] is.<ref>http://www. name="treemail.hu/magazin/cikkek/europai-mandulafenyo-pinus-pinea<" /ref><ref>Dr. Nagy Béla, Dr. Schmidt Gábor: Kertészeti dendrológia. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar, 1991.</ref>

* A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél fejadagjában is szerepeltek.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html Digitális tankönyvtár - Növénytan / A toboztermők rendje - Coniferales (Pinales)]</ref>