„Filmzene” változatai közötti eltérés

4 bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
a
egyértelműsítés, színész, színésznő → színművész AWB
(→‎Magyar filmzene: Gonda János)
a (egyértelműsítés, színész, színésznő → színművész AWB)
 
===Magyar filmzene===
Magyarországon 1929. szeptember 20-án mutatta be a Forum Mozi az első hangosfilmet, mely [[Az éneklő bolond]] címet viselte, és még nem magyar gyártású film volt. 1930. május 12-én volt látható először [[Gaál Béla]] ''Csak egy kislány van a világon'' című filmje, melyet ''Movietone'' felvevőgép segítségével hangosítottak, és a közönség elsősorban magyar nótákat hallhatott a képsorokhoz. A [[Mafilm|Hunnia Filmgyár]] 1931-ben már alkalmas volt hangfelvétel készítésére, s 1931. szeptember 25-én bemutathatta [[A kék bálvány]] című filmet, mely az első teljesen magyar gyártású hangosfilm volt.<ref>http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjeb/0/16229/1</ref> Nem igazán aratott átütő sikert, de az ezt követő, [[Csortos Gyula]], [[Kabos Gyula]] és [[Jávor Pál (színészszínművész)|Jávor Pál]] főszereplésével készült [[Hyppolit, a lakáj]] már annál inkább. A film zenéjét és mai napig jól ismert dalait ''(Köszönöm, hogy imádott, Pá, kis aranyom)'' [[Eisemann Mihály]] szerezte. A ''Hyppolit, a lakáj'' a magyar polgári komédia alaphangnemét adta meg, és nagymértékben hatással volt a rákövetkező időszak magyar filmzenéjére.
 
A második világháború alatt és az azt követő években a politika a magyar filmkészítésre is igen nagy befolyást gyakorolt. A kor legtermékenyebb filmzeneszerzői közé tartozik [[Buday Dénes]], aki ismert és elismert operettszerző is volt, s olyan filmekből ismerhetjük, mint [[Egy szív megáll]] (1942), [[Kalotaszegi Madonna]] (1943), [[Valahol Európában (film|Valahol Európában]] (1947). [[Polgár Tibor]] neve szerepel többek között [[A tanítónő]] (1945), az [[Ének a búzamezőkről]] (1947), a [[Beszterce ostroma]] (1948), a [[Rokonok]] (1954) című filmek stáblistáján. [[Farkas Ferenc (zeneszerző)|Farkas Ferenc]] sokrétű munkássága is magában foglalt számos filmzenét, ezen filmek többsége az 1950-es, 1960-as években készült (''A harag napja'', 1953; ''Simon Menyhért születése'', 1954; ''Csutak és a szürke ló'', 1960; ''Két félidő a pokolban'', 1961; ''A kőszívű ember fiai'', 1965). Az 1960-as évektől a magyar kultúrpolitika enyhülést mutatott, s már engedélyezték a szókimondóbb, társadalomkritikus filmek bemutatását is.
295 976

szerkesztés