„Elizabeth Barrett Browning” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
Lánykori nevén Elizabeth Barrett Moulton-Barrett [[Durham]] megyében született 1806-ban, Coxhoe Hall-ban. Édesapja Edward Moulton-Barrett, a [[Jamaica]] történetében nagy szerepet játszó [[Barrett]] család tagja, édesanyja Mary Graham-Clarck, gazdag földbirtokos családból származott, [[Newcastle-upon-Tyne]]-ból. Testvérei: Henrietta Barrett-Cook, Arabel Barrett, Alfred Barrett, Septimus Barrett, Octavius Barrett, Edward Barrett, Samuel Barrett, George Barrett, Henry Barrett, Charles John Barrett. A család [[1809]]-től élt Hope End nevű birtokán, Great Malvernhez közel, Elizabeth itt töltötte a gyerekkorát 2 húgával és 8 öccsével. A kislánynak szülei sok, a kor szokásaitól eltérő dolgot megengedtek, például együtt tanulhatott öccseivel (ennek köszönhető, hogy már fiatalon remekül értette az [[ógörög nyelv]]et) vagy színdarabokat írt, melyeket aztán testvéreivel eljátszottak. Már gyermekkorában is kitűnt testvérei közül intelligenciájával. [[1818]]-ban írta ''A marathoni csata'' című versét, melyet édesapja [[1820]]-ban kinyomtattatott 50 példányban. Elizabeth gyakran átjárt egy szomszéd vak tudóshoz, Hugh Stuart Boydhoz, ez a barátság nagy hatással volt a fiatal éveire.
 
[[1821]]-től kezdve súlyos betegség, valószínűleg [[gümőkór|tuberkulózis]] miatt [[ópium]]ot és különböző gyógyszereket kellett szednie, ez törékeny egészségét nagyon megviselte, egész élete során betegeskedett. 14 éves korában leesett egy lóról, és olyan súlyosan megsérült, hogy egész életében nyomorék maradt. 1825-től kezdve jelentek meg versei különböző újságokban. Eddigre Elizabeth már korához képest és lány létére meglehetősen művelt volt, [[1826]]-ban jelent meg első verseskötete, ''Gondolatok az értelemről és egyéb költemények'' címmel, név nélkül.
 
Nem sokkal később a [[rabszolgaság]] kérdése foglalkoztatta nagyon a fiatal költőnőt. Édesanyja [[1828]]-ban bekövetkezett halála miatt Mr. Barrett az egész családdal [[Simouth]]-ba, majd [[London]]ba költözött, és vasmarokkal irányította gyermekeit, azzal a fogadalommal, hogy egyben tartja a családját a legvégsőkig. A londoni Wimpole streeten Elizabeth egészségi állapota újra romlani kezdett, így egy rokonához került [[Torquay]]-be, ahol megerősödött, ám két év ott tartózkodás után, [[1840]]-ben legkedvesebb öccse, Edward egy vitorlásbalesetben életét vesztette, így a költőnő újra letargikus állapotba került. Az életveszély után újra írni kezdett, és hírneve egyre messzebb szárnyalt Anglián kívül is.
 
[[1845]]-ben találkozott későbbi férjével, [[Robert Browning]]gal, a szerelem ereje nagyban befolyásolta az egészségi állapotát, Elizabeth valósággal kivirágzott, noha apja a házasságkötés után a fogadalmához híven, a többi már házasságban élő gyermekéhez hasonlóan, kitagadta a családból. A szökés és a titkos esküvő után az ifjú pár az [[itáliaAppennini-félsziget|itáliai félsziget]]i félszigetrere költözött. [[Firenze|Firenzében]] telepedtek le. Elizabeth hosszú idő óta ismét otthon érezhette magát a Casa Guidinek keresztelt házban. Édesapja azonban nem bocsátott meg neki életében, s ez fájdalmat okozott Elizabethnek. [[1849]]-ben született meg kisfia, Robert Barrett-Browning, akit Penini-nek becéztek. Ekkoriban keletkezett Elizabeth Barrett Browning leghíresebb, magyarul is olvasható műve a [[portugál szonettek]], ami körülbelül 1845-1846-ban íródott, majd 1850-ben adták ki először a 44 szerelmes szonettet tartalmazó gyűjteményt. A költőnő, miután Itália nagy részét beutazta férjével és kisfiával, [[1861]]-ben halt meg Firenzében, ott is temették el egy protestáns temetőben.
 
Életét két kiváló regény is feldolgozta.