„Risi (vallás)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bráhmin --> brahmin |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
A '''risi''', ([[szanszkrit nyelv|szanszkrit]]ul: ṛṣi, [[dévanágari írás|dévanágari]]: ऋषि) eredeti jelentése: „a védikus himnuszok szerzője”. A risi az ősi védikus értelemben egy látnok volt, egyúttal ihletett költő. Az eredeti risik meglátták, vagy előhívták a Védák örök verseit. A [[Védák]] nem tekinthetők olyan műnek, amit bárki írt, vagy alkotott, ezért a risik voltak azok a csatornák, amelyeken keresztül a Védák megnyilatkoztak. A Védák utáni hagyományok szerint a risi egy olyan „látó”, aki előtt egy magasabb tudatállapotban feltárulnak a védák eredeti igazságai. A risik akkor váltak ismertté, amikor a védikus [[hinduizmus]] elterjedt, kb. i.e. 1000 körül.
A legtöbb védikus [[mantra]] tartalmazza annak a risinek a nevét, aki megjegyezte, majd továbbadta őket. Hét risit az ortodox brahmin leszármazási vonal eredőjének tartanak: Kasjapa, Atri, Vasisztha, Visvamitra, Gautama, Dzsamadagni és Bharadvadzsa. A későbbi eposzokban és [[Puránák]]ban a risik u.n. ''[[ásram]]''okban laktak, ezek voltak a visszavonulás szent helyei a pusztában vagy az erdőkben, ahol a lemondásaikat megvalósították. Ezek a risik már inkább a nép által tisztelt bölcsek voltak, szent emberek, és feladataik nem feltétlenül kapcsolódtak a Védák szövegeinek átadásához. Néhány közülük híres zeneszerző volt, illetve a nagy eposzok összeállítója, például [[Valmiki]], aki a [[Rámájana]] szövegét szedte eposzi formába, vagy [[Vjásza]], akit a [[Mahábhárata]] szerzőjének tartanak.
A risik a hindu irodalomban gyakran úgy jelennek meg, mint akik félelmetes átkokat szórnak általuk kiszemelt emberekre, azért, mert azok nem bántak velük az őket megillető tisztelettel. Ma a risi megtisztelő kifejezés a hinduk között, gyakran tiszteleti névként (pl. mahárisi, azaz nagyrisi) is megjelenik.
| |||