„Louis de Funès” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a inkább // között vagyis fonémikus (pl. /ə/ - ha nem néma - ilyen hangkörnyezetben FrO-ban [ø] és Québec-ben [œ̈] de sehol sem az igazi angol [ə])
→‎Élete: apró javítgatások
55. sor:
Funès így vélekedett Montand-ról: „''A körme hegyéig ismeri a szakmát. Annyira jó nem lesz vele játszani, mint Andréval (=Bourvil), de talán segít abban, hogy változtassak az alakításomon.''”
 
[[1971]] november végén ismét színpadra lépett Claude Magnier ''Oscar'' című komédiájában (Palais-Royal Színház), melynek címszerepét már az [[1960-as évek]] elején eljátszotta más színpadokon (Porte-Saint-Martin Színház és Karsenty-turné). [[1973]] márciusától minden erejét a ''Jákob rabbi kalandjai''nak szentelte, melyet ugyanazon évben [[október 18.|október 18-án]] mutattak be. Már másnap visszatért a világot jelentő deszkákra a [[Champs-Élysées]]-n. [[1974]]. [[április 25.|április 25-éig]] majd'majdnem kétszázadszorkétszázszor játszotta [[Jean Anouilh]] ''Torreádor keringő''jét.
 
Ettől fogva felesége kastélyában pihent, kertészkedett. Mikor Gérard Oury felkérte, szerepeljen következő filmjében, a ''Krokodil''ban, hevesen tiltakozott. A forgatás [[1975]] májusában kezdődött volna és Louis de Funés a főszereplő dél-amerikai diktátort alakította volna, ám márciusban [[szívinfarktus]]t kapott. Betegsége miatt – bár nehezére esett – kénytelen volt megválni színházi karrierjétől, melyamely igencsakfizikailag megviselteis fizikailagnagyon megviselte.
 
Filmes pályafutása szinténis veszélybe került, mivel a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás költségeitkockázatát. Végül [[1976]]-ban [[Claude Zidi]] rendezőnek sikerült két hét biztosítást kieszközölnie számára, hogy leforgathassák a ''Szárnyát vagy combját'' című komédiát. Így aztán Louis de Funès visszatért a filmvászonra, a biztonság kedvéért azonban orvosa és egy mentő végig jelen volt a forgatáson. Még készített pár filmet, azonban már nem olyan tempóban, mint azt pályafutása elején tette (például ''Marakodók'', ''A csendőr és a földönkívüliek'').
 
[[1980]]-ban valósította meg régen dédelgetett álmát: filmre vitte [[Molière]] egyik darabját - azonbana ''[[A fösvényfösvényt]]'', azonban csak mérsékelt sikert aratott.
 
Utolsó filmjét, a ''Csendőr és a csendőrlányokat'' [[1982]]-ben forgatta. [[1983]]. [[január 27.|január 27-én]] újabb, végzetes szívrohamot kapott, ezúttal nem élte túl. Cellier temetőjében nyugszik.
 
Fia, [[Olivier de Funès]] szintén színész.