„Friedrich Bessel” változatai közötti eltérés

''Bessel'' és ''Bradley'' megfigyelései igen sok [[csillag]]ra terjedtek ki. Az említett állandók kiszámításánál igen komoly [[hibaszámítás]]i ismeretekkel is kellett rendelkezni. Bessel maga mondta egy előadásában: ''Igaz mérési adatokról nem lehet szó, az adatok csak valószínű értékek, amelyeknek a valószínűsége annál nagyobb, minél kisebb az átlagostól való eltérések maximuma''. [[Bernoulli]] és [[Gauss]] eredményeit ismerve maga is foglalkozott az idevágó matematikai kutatásokkal. A trigonometrikus polinomokra vonatkozó '''Bessel–féle feladat'''otfeladatot ma is alkalmazzák a matematikát segédtudományként használó kutatásoknál.

[[1810]]-ben [[III. Frigyes Vilmos]] porosz király meghívta a [[Königsberg]]i Egyetemre, s megbízta az egyetemi csillagvizsgáló megszervezésével. Az intézet [[1813]]-ban készült el, melyet ''Bessel'' a haláláig vezetett. Kezdetben a szegényes műszerpark arra kényszerítette, hogy elméleti kutatásokkal foglalkozzék behatóbban. Erre az időre esik az ő nevét viselő függvény és egyenlet vizsgálata. A '''Bessel–féle függvény''' a transzcendens függvények osztályába tartozik, s a '''Bessel–féle differenciálegyenletnek''' a megoldása. A nulladrendű Bessel-függvény a kör alakú lemez rezgésének, valamint a körhullámok mozgásának leírására szolgál. Maga Bessel az egyenletet a bolygók [[perturbáció|perturbáció-számítására]] használta, s kielégítő megoldást adott a [[Kepler–problémaKepler probléma|Kepler–problémáraKepler problémára]].

[[1819]]-ben bővült a [[königsberg]]i intézet műszerállománya. Egy Reichenbach-meridiánt kaptak, s ezzel mintegy '''75 000{{szám|75000}} csillag megfigyelését''' végezték el. Eközben felfedezte a '''személyi egyenlet''' jelentőségét: ''minden megfigyelő mást észlel, de az egyes megfigyelők tévedéseiben valami '''rendszeresség''' mutatkozik, amelyet figyelembe véve a mérések pontosságát fokozni lehet''.