„Nagykér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Taz (vitalap | szerkesztései) →Nevezetességei: zsinagóga |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
37. sor:
A régészeti leletek szerint területén már a [[kőkorszak]]ban laktak emberek. Az [[újkőkor]]ban a [[vonaldíszes kerámia]] és a [[zselízi csoport]] népe élt ezen a területen. Késő [[vaskor]]i ([[laténi kultúra|latén]]) leletek is előkerültek, a [[római kor]]ban pedig germán település állt itt. A község területén feltárt [[4. század]]i [[Római Birodalom|római]] épületmaradványokat egyes régészek római őrállomásként, az újabb kutatások alapján mások viszont [[kvádok|kvád]] előkelőség rezidenciájaként azonosítják. Az épületekhez a XIV. légió és más egységek égetett tégláit használták fel.<ref>Száraz, P. 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 16.</ref> A [[9. század]]ban [[nagymorva]] település, majd a honfoglalást követően vegyes magyar-szláv falu állt itt.
Már a [[11. század]]ban állt [[Szent Kelemen]] tiszteletére szentelt temploma, mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. A települést [[1113]]-ban [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] király oklevelében ''Keer'' néven említik először. [[1156]]-ban ''Ker'', [[1222]]-ben ''Ker'', [[1269]]-ben ''Keer'' alakban említik az oklevelek. Neve a magyar ''Kér'' törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. Első birtokosa a zobori bencés apátság volt. A települést és templomát a [[tatárjárás]] elpusztította, de [[1332]]-ben már állt az új templom. [[1349]]-től a falu az [[esztergom]]i érsekség birtoka, mely a [[16. század]]ig nemesi családoknak adta bérbe. A [[17. század]] elejétől gyors fejlődésen ment keresztül, kiváltságokat és vásártartási jogot kapott. [[1663]] és [[1685]] között török uralom alatt állt. Lakói közül sokan elmenekültek, mások elestek. A török kiűzése után megkezdődött újratelepítése, azonban korábbi kiváltságait már nem kapta vissza. [[1690]]-ben 5 évvel a török kiűzése után 320 lakosa volt. [[1720]]-ban 25 adózó háztartása volt. [[1787]]-ben 174 ház állt a községben. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel,
Vályi András szerint ''"Kis Kér, vagy Apáti Kér, Nagy Kér. Két magyar falu Nyitra Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai leg inkább katolikusok, fekszik Komjáti, és Czétény között, Nyitra folyó vize mellett. Kis Kér, Nagy Kérnek filiája, a’ faluk együtt fekszenek; de határjaik külömbözők, ’s Kis Kért tsupán az Érsek’ Nemesei lakják, határbéli földgyeik jó termékenységűek, legelőjők, réttyeik jók, de fájok nints, szőlő hegyek is soványas."''
Fényes Elek szerint ''"Kis- és Nagy-Kér, Nyitra m. két egymás mellett lévő magyar helység, a Nyitra bal partján, Nyitrától délre 3 órányira. Az első számlál 354 kath., a második 1158 zsidó lak. Van kath. paroch. templom. Határok első osztálybeli, bővelkedik sikeres buzával, árpával, kölessel, kukoriczával, sat.; rétjei kétszer kaszálhatók, s nagy kiterjedésüek; szarvasmarhát sokat tartanak. F. u. az esztergomi érsek."''<ref>{{Fényes}}</ref>
A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Nyitra vármegye]] [[Érsekújvári járás (Nyitra vármegye)|Érsekújvári járás]]ához tartozott. [[1944]]. [[március 27.|március 27-én]] a harcok következtében a Nyitra hídjai megsemmisültek. [[1948]]-ban a község szlovák neve Milanovce lett. Termelőszövetkezete [[1949]]-ben alakult. [[1989]]-ben visszakapta korábbi szlovák nevét.
| |||