„Szabadság” változatai közötti eltérés

"In„In the state of nature, liberty consists of being free from any superior power on Earth."” -– szabadnak lenni a [[Föld]] bármely felsőbb erejétől, áll meghatározásának bevezetőjében. A [[liberalizmus]] '''nem''' jelenti azt, hogy bárki bármit tehet; a szabadságjogok érvényesítése senki részéről nem akadályozhatja mások arányos jogérvényesítését.

Filozófiai vonalon többek között [[John Stuart Mill]] (1806-18731806–1873) fejlesztette tovább a szabadság fogalmát. A szabadságjogokon belül kettős rendszernek mutatta be a tett és ellenállás, ha úgy tetszik, a cselekvés és nem-cselekvés szabadságát. Mill ugyanakkor A Szabadságról szóló könyvében fontos kulturális lépést is tesz, mikor példát hoz arra, hogy nem-kormányzati csoportok kulturálisan hogyan sérthetik mások szabadságjogait.

Az ókor után a politikai szabadságjogok először a középkorban, majd a polgárosodással folyamatosan a 17. századtól és a Felvilágosodással fejlődtek ismét nagyot. A középkori előzményeknek tekintjük az olyan -– alapvetően csak a nemesek egyes szabadságjogairól szóló! -– dokumentumokat, mint például a [[Magna charta libertatum]], vagy például [[Magyarország|Magyarországon]] az [[Aranybulla]].

John Locke és [[Montesquieu]] után Mills-ig [[Jean-Jacques Rousseau]] járult hozzá jelentősen ahhoz, hogy a szabadságjogok politikai osztályozásra kerüljenek. [[Liberté, Égalité, Fraternité|Szabadság, egyenlőség, testvériség]] -– ezt az elvet az [[1795]]. évi [[Emberi és polgári jogok nyilatkozata]] a következőképpen fogalmazza meg: "A„A szabadság lényege, hogy azt tehetjük, ami nem árt mások jogainak."” "Szabadon„Szabadon élni, halni".” Ezek a gondolatok alapvető hatást gyakoroltak a XIX. századtól a XXI. századig a [[jogállam|jogállamok]] kialakulására.

A XIX. század során többek között sok szabadságharcban felerősödtek a békemozgalmak. 1889-ben a Hágai békekonferencia után elindult például a hágai Állandó Döntőbíróság, mely folyamatosan -– többek között a Savarkar ügyben -– kifejezte, hogy a szabadságjogok tartós érvényesülését erőszakmentesen látja elérhetőnek. Ez alatt a lelkiismereti szabadságjogok is egyre jobban tudatosultak.

Az általános szabadságjogok lelkiismereti szabadság alapján történő erőszakmentes-tartós érvényesítése követhető modellnek tűnt. Az azóta eltelt több, mint 100 évben az erőszakmentesen kiálló vezetők -– mindenek előtt [[Mohandász_Karamcsand_Gandhi|Gandhi]] és például [[Martin Luther King]], [[Nelson Mandela]] és mások -– mozgalmai eredményeket hoztak abban, hogy néhány alapvető szabadságjogot sikerült tartósan érvényesíteni.