„A sátáni versek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Könyv infobox
| név = Sátáni versek
| eredeti_cím = The Satanic Verses
| fordító =
| kép =
| kép_aláírás = [[2004]]-es kiadás, a Konzorcium kiadó gondozásában.
| szerző = [[Salman Rushdie]]
| illusztrátor =
23. sor:
}}
 
A ''Sátáni versek'' [[Salman Rushdie]] [[regény]]e, mely [[1988]]-benban jelent meg és részben [[Mohamed próféta]] élete inspirálta. Azonnal széles körű tiltakozást váltott ki, mert a [[muszlim]] közösség [[istenkáromlás]]nak minősítette egyes részeit. [[India]] volt az első ország, amelyik betiltotta a könyvet.
 
[[Ruholláh Homeini|Ruholláh Khomeini]] [[ajatollah]], [[Irán]] vallási vezetője kiközösítette és halálra ítélte az írót. 1989. [[február 14.|február 14-én]] az iráni rádióban a következőt [[fatva|fatvát]] hirdette ki:
29. sor:
:''„Értesítem a büszke muszlimokat, hogy a'' Sátáni versek ''szerzőjét és mindenkit, aki részt vett a könyv kiadásában, bár ismerte a tartalmát, mivel a könyv az iszlám, a Próféta és a Korán ellen való, halálra ítélem."''<ref>[http://www.iranfocus.com/modules/news/article.php?storyid=5768 "Iran says Rushdie fatwa still stands"], Iran Focus, [[2006]]-02-14. {{en}}</ref>
 
A regény címe utalás egy [[hadísz|hagyományra]]<ref>Ibn Szad: Kitáb at-tabaqát al-kabír (hadíszgyűjtemény)</ref>, amelyről Mohamed legkorábbi megmaradt életrajzában is olvashatunk. A hagyomány szerint Mohamed, mozgalmának kezdetén, közeledni akart a még politeista mekkai oligarchiához, és jelenlétükben recitálta az 53. szúrát, ám a 19-20. verseknél („''Mit gondoltok al-Látról és al-'Uzzáról,és a másikról: a harmadik Manátról?''”)<ref>Az ősi arab hitvilágban ezek Isten lányai – [http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/053Q.php Korán 53:19]</ref> a „sátán a nyelvére tette” a következő verset: „''Ezek magasságos hattyúk, közbenjárásukban reménykedni lehet''”. Ez a politikailag hasznos kiegészítés azonban ellentétes az iszlám szigorú monoteizmusával, ezért a későbbiekben Mohamed eltörölte, és helyette a Koránban már az egyistenhit mellett érvel: „''Ezek nevek csupán...''”<ref>[http://www.egyistenhit.com/Quran/idezet/053Q.php Korán 53:23]</ref> Ezeket a kimaradt verseket nevezik „sátáni verseknek”.<ref>Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon. 267. o. (ISBN 978-963-13-5788-2)</ref>
 
A történetet a muszlimok többsége nyugtalanítónak találja és nem fogadja el, azzal az indokkal, hogy csak egy mítosz. Sok muszlim tanító arra hivatkozva utasítja el, hogy történelmileg valószínűtlen és gyengén dokumentált.<ref>[http://www.wsu.edu/~brians/anglophone/satanic_verses/sv.html The "Satanic Verses"] {{en}}</ref>
36. sor:
 
== A regény tartalma ==
[[Muzulmán]] [[terrorista|terroristák]] az angol partvonal felett felrobbantanak egy utasszállító repülőgépet. A két főszereplő csodálatos módon túléli a zuhanást. Földet érésükkor „újjászületnek”: az indiai (elsősorban vallásos témájú) filmekben játszó Gibreel Farishta angyali [[Glória (művészet)|glóriát]] növeszt, míg az elangolosodott, elsősorban mesteri szinkronhangjából élő Saladin Chamcha homlokán szarvak jelennek meg, és külső megjelenésében egyre jobban hasonlítani kezd az [[Sátán|Ördögre]].
 
A könyv a [[mágikus realizmus]] stílusjegyeit hordozza. A cselekmény nem követi az időrendet: a háttér eseményeit csak jóval később tudjuk meg, ide-oda ugrálunk a jelen, a múlt, a sokkos Gibreel víziói, amikben saját magát Gábriel arkangyalként látja, és Saladin pokoljárása között. Valóság elkeveredik a képzelettel, míg Farishta bevándorló szerelme önfeláldozó küzdelmet folytat kedvese szellemi épségéért. Saladin pedig, a saját maga és mások gyűlöletétől kínozva, végül ott találja meg a harmóniát, ahol a legkevésbé várná.
42. sor:
A ''Sátáni versek'' fülszövege szerint<ref>Konzorcium Kiadó [[2004]], a védőborító fülszövege</ref> arról szól, hogy a jó és rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok, hogy a világ nem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincs betekintése. A vallás zászlaját alantas indokból lobogtatókról. Arról is, hogy ha létezik pokol, tömve van Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és hogy állandó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett utakon. Szól a keleti és nyugati világ közti vergődésről, az egyéniség tehetetlen dühű feszengéseiről, de mindenekfelett a megváltó és átkozott, istenes, istentelen, kín-gyönyörűséges szerelemről.
 
Mindenképpen megemlítendő a regénnyel kapcsolatban, hogy első és legfőbb ihletőjeként Rushdie a [[A Mester és Margarita|''Mester és Margaritá''t]] aposztrofálta. [[Mihail Afanaszjevics Bulgakov|Bulgakov]] hatása nem csupán a cselekményen (de természetesen legfőképpen azon) érezhető.
 
== Főbb szereplők ==
53. sor:
Ismail gyerekkorában az apja mellett mint ebédkihordó dolgozott. Kiskamasz korában anyját, Naima Najmuddint elütötte egy busz. Apjával a munkába temették bánatukat, aki aztán a megfeszített tempótól szívrohamot kapott Gibreel 19 éves korában, épp mikor kinevezték szervezőnek. A majdnem nagykorú árvát Babasaheb Mhatre, egy befolyásos üzletember vette pártfogásába, aki aztán 21 éves korára összehozta neki az első aprócska filmszerepet is.
Mhatre felesége tulajdon fiaként szerette Ismailt, és átplántálta belé a reinkarnációba vetett mély hitét.
A Gibreel Farishta művésznevet anyja tiszteletére választotta, aki angyalkának becézgette (mint [[Gábriel angyal]], valamint lásd még a farishta szó „bájos”, „kedves” jelentését). A nagy áttörést D. W. Rama filmje hozta meg neki, aki Ganesh (vagyis magyarul Ganésa) isten történetét adaptálta volna vászonra, azonban egyetlen addigi sztár sem fogadta el a főszerepet, amit teljes egészében elefántmaszkban kellett játszani. A sikerrel jött a pénz és a nők, köztük [[#Rekha Merchant|Rekha Merchant]]. A sztár olyan titokban bonyolította a légyottjait, hogy az aggódó Mhatre meggyanúsította: „talán [[homoszexualitás|homoszexuális]]”, ám Gibreel mosolyogva biztosította, mi sem áll tőle távolabb, ő sosem tenne ilyet. Mhatre azt tanácsolta, hogy állapodjon meg mihamarabb egy tisztességes asszony mellett, de Gibreel képtelen volt erre.
 
Amikor Gibreel a Kanya Kumari környékén forgatott, egy angol [[kaszkadőr]] ütését követően összeesett, és súlyos belső vérzésekkel kórházba szállították. Hét napig vérzett, közben magában imádkozott és [[Allah]] segítségéért könyörgött, később pedig dühöngeni kezdett. Mikor a gondolatmenete eljutott odáig, hogy nincs szüksége Allahra, a betegség lefolyása más irányt vett. Csakhamar lábra állt és első cselekedete volt a vallási előírásokra fittyet hányva bevacsorázni egy hatalmas adag disznóhúst. Ekkor látta meg a szőke Allie-t. Három napot töltöttek együtt, ami elég volt ahhoz, hogy miután Allie hazaindult Londonba, Gibreel is hátat fordítson Indiának, és mint egy egyszerű utas, Ismail Najmuddin, a ''Bostan'' fedélzetére lépjen.
 
=== Rekha Merchant ===
Gibreel Farishta egyik szeretője volt a sok közül, közvetlenül az ő lakása alatt lakott. Tizenhárom éve férjezett, dúsgazdag és anyagilag független. Gibrel nem szerette Rekhát és nem volt hűséges hozzá.
 
A színész eltűnését követően Rekha két lányát és kisfiát lelökte a felhőkarcoló tetejéről, majd maga is utánuk ugrott. Ő is hagyott hátra egy röpke búcsúlevelet:
66. sor:
=== Saladin Chamcha ===
Eredeti neve Salahuddin Chamchawala. A dúsgazdag [[muzulmán]] Changez Chamchawala, a filantróp nőcsábász, az ország legnagyobb műtrágyakereskedőjének, a hazafias mozgalom fáklyájának egyszülött fia.
Atyjával sosem alakult ki jó kapcsolata, a öreg túl energikus és öntörvényű volt, semmibe vette a fiú igényeit és véleményét egyaránt, aki egyre türelmetlenebb lett a poros, trágár Bombayben. Nem szerette a transzvesztitákat, a moziimádókat és a járdán alvókat, nyugatra vágyakozott. Tizenhárom éves korában, mikor dajkája, Kasturba, nem figyelt, elkóborolt, és egy ágyékkötős, csontsovány férfi szexuálisan zaklatta. Soha senkinek nem beszélt az esetről.
 
Mikor apja váratlanul felajánlotta neki az angliai oktatás lehetőségét, Salahuddin kapva kapott az alkalmon. A rendkívül jóképű indiai ifjú származásából adódóan számos nehézséggel kellett megbirkózzon Londonban, és apja semmit nem tett, hogy megkönnyítse a helyzetét. A kettejük közötti feszültség nőttön nőtt.
88. sor:
 
== Miért a halálos fatva? ==
A sátáni versekre, ezekre a Koránból kifésült szövegekre való utalás a könyv címében és tartalmában nem magyarázza a súlyos ítéletet. Rushdie a fentebb idézett apokrif történetekkel kapcsolatban nem is foglal állást, Mohamed prófétát nem is nevezi nevén. Kétségtelen, hogy a mű stílusa és cselekménye joggal háborít fel minden igazhitűt, de ez a bűn nem halálos. Komeini ajatollah-t és forradalmát viszont megsérti Rushdie:
{{Idézet 2|Az emberek lassan, egyenletes sebességgel haladnak [...]. Hetven egy vonalban [...] a kapunál udvari gárdisták várakoznak [...] lövésre kész géppuska a kézben. Az emberek csak kaptatnak felfele a lejtőn, neki a puskáknak; hetvenen egyszerre érnek lőtávolba; fegyvercsövek dördülnek [...] ők pedig meghalnak, [...] aztán a következő hetven mászik a holttesteken át [...] a hullahegy vastagszik [...] elfátyolozott anyák biztatják [...] szeretett fiaikat. ''Menj [...] halj meg!''
– Látod, hogy szeretnek? – [kérdezi az Imám.]
– Ez nem szeretet – [válaszol a szerző.] – Ez gyűlölet.
103. sor:
 
Bár a mű az [[1990-es évek]] elején már megjelent nálunk kalózkiadásban, a hivatalos magyar nyelvű kiadás sokáig váratott magára. Rushdie első [[magyarország]]i kiadója, az [[Európa Könyvkiadó]] sokáig visszautasította a regény megjelentetését, arra hivatkozva, hogy szerintük művészileg nem éri el azt a szintet, ami indokolná kiadását. Sokan ugyanakkor attól féltek, hogy ha megjelentetik a könyvet, akkor itt is ugyanolyan események várhatóak, mint más országokban, ahol egyebek között megölték a fordítókat, vagy megtámadták a könyvet megjelentető kiadók székházait. Végül anonimitást kérő személyek Konzorcium Kiadó néven [[2004]]-ben elkészítették a magyar kiadást, részletes fordítói jegyzetekkel ellátva.
 
<!--
=== ===
{{nincs forrás|szakasz=igen}}
-->
 
==Források==