„Kinematika” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Sebesség, sebességvektor: hiv. korr, AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
B, C, D pontokat vonatkoztatási pontoknak, a vonatkoztatási pontok összességét vonatkoztatási rendszernek nevezzük. A vonatkoztatási rendszereket szokás testekhez rögzíteni, így beszélhetünk például a Földhöz vagy a Naphoz rögzített vonatkoztatási rendszerről (előfordulhatnak tömegközéppontokhoz rögzített vonatkoztatási rendszerek, ezek nem feltétlenül vannak egy kiterjedt testhez rögzítve).
Az egyszerűbb helymeghatározás végett a vonatkoztatási pontokhoz rögzített koordináta-rendszert vezetünk be. A koordináta-rendszer bázisa egy vektorrendszer, amelynek vektorait bázisvektoroknak nevezünk. Egyenesen egy az egyenesre illeszkedő bázisvektor felvétele elégséges, mert ennek a vektornak egy [[skalár]]ral való [[lineáris kombináció]]jával, mindegyik az egyenesre illeszkedő [[vektor]] előállítható. Ezt a vektorrendszert [[lineáris függetlenség|lineárisan független]]nek nevezzük, mert minden vektor pontosan egyféle kombinációval állítható elő (azon vektorok, amelyek illeszkednek az egyenesre). Ezt úgy szokás megfogalmazni, hogy a nullvektor a vektorrendszerből pontosan egyféleképpen (csak triviálisan) kombinálható, a triviális skalárkombináció együtthatója a 0. Egy síkban már két vektor vektorrendszerére van szükségünk, ha a két vektor nem reprezentálható egy egyenesben (egy sík
[[Kép:Right hand cross product.png|thumb|right|Vektorok [[vektoriális szorzat|külső szorzat]]a]]
26. sor:
<math>\mathbf{r}=x\mathbf{i}+y\mathbf{j}+z\mathbf{k}</math>
Ahol '''r''' a tér egy pontjához tartozó helyvektor. Minden helyvektor pontosan
P (x, y, z)<br>
46. sor:
A mechanika feladata a legegyszerűbb és ugyanakkor a legszemléletesebb mozgásforma, a mechanikai mozgás törvényeinek a feltárása és leírása. Mechanikai mozgásról beszélünk, ha egy test megváltoztatja helyzetét egy másikhoz viszonyítva. Az anyag mozgásformái közül a mechanikai a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb, ezért a fizikai ágai közül a mechanika ért el a legkorábban egységes fejlettségi szintet, ez a Galilei-Newton-féle, vagy ahogy még nevezik, a klasszikus mechanika.
A mechanika törvényeit megpróbálták alkalmazni a fizika más ágaira is. Ezek a próbálkozások nem jártak megfelelő eredménnyel, mivel a többi mozgásforma-mint amilyen az elektromos, mágneses, optikai stb. – lényegesen eltérő sajátosságokkal rendelkezik. Ennek ellenére a fizikában a mechanikának
A mechanikai mozgás tárgyalásakor egyes esetekben nem érdekes a test geometriai mérete, például az elhajított kő mozgásánál. Ha test méretétől el lehet tekinteni, egy olyan ponttal dolgozunk, amely megőrzi a test tömegét (tehetetlenségét). Ezt a modellt anyagi pontnak vagy tömegpontnak nevezzük. Kölcsönhatási problémáknál,is használatos
Adódnak olyan esetek is, amikor a testek véges méretétől nem lehet eltekinteni, például az elhajított diszkosz szabad tengely körüli forgása estén. Ebben az esetben egy új fogalomra, a merev test fogalmára van szükség. A merev test olyan modell, amely megőrzi a test tömegét, méretét és állandónak tekinti a testet alkotó részecskék közötti távolságot.
56. sor:
Az alkalmazott modellnek megfelelően a mechanikát felosztjuk anyagi pont, pontrendszerek, merev testek és deformálható testek mechanikájára.
A mechanikai mozgás értelmezéséből következik, hogy a mozgás viszonylagos (relatív).
Mechanika (egyetemi jegyzet)
86. sor:
<math>v_x(t)=\lim_{\Delta t\rightarrow 0}\frac{x(t+\Delta t)-x(t)}{\Delta t}\equiv\frac{dx}{dt}\equiv \overset{.}{x}</math>
Az utolsó kifejezést a fizikában alkalmazzuk az
A szakirodalomban gyakran találkozni az alábbi megfogalmazással, de ennek a matematikai korrektsége kifogásolható:
|