„Aulich Lajos” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
83. sor:
Jó szervezőnek bizonyult, figyelme a hadviseléssel kapcsolatos minden részletre kiterjedt. Rendeletei humanizmusáról és a forradalmi eszmék iránti mélységes elkötelezettségéről tanúskodnak. ''„... A jelen szabadságharczainkban éltöket oly hősies elszántsággal feláldozó honvédek sebesülésük esetében a hálás hontól a legnagyobb figyelmet és ápolást méltán igényelhetik...”'',<ref>[[Vasvári Jenő]]: ''Az 1848-as szabadságharc tábori kórházai'', in: ''[http://mek.oszk.hu/05100/05112/ A szabadságharc egészségügye és honvédorvosai]'', sajtó alá rendezte: [[Gazda István]], Budapest, 2000, ISBN 963-927-605-7</ref> fejezi ki egyik utasításában. [[július 22.|Július 22-én]] hadparancsban írta elő ''„...a magyar hadsereg összes parancsnokainak s mindenféle katonai elöljáróknak, miszerint parancsaik alatt álló idegen ajkú vitézeinket, tótokat, ráczokat, oláhokat stb. emberséges bánásmód által inkább ügyünknek megnyerni, s nemzetiségünkhöz édesgetni iparkodjanak, sem mint nemzetiségöket szidalmazzák...”'', hiszen „''...Rácz s oláh atyánkfiai, kik velünk harczolnak, gyermekei, szülöttei ugyanazon hazának, melynek mi; s tehetnek-e róla, hogy testvéreik ellenünk fegyvert fogtak a szabadság megdöntésére? Ők vérökkel mossák le magukról testvéreik gyalázatát.”''<ref>[[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]]: ''A magyar forradalom férfiai 1848/49-ből'', Pest, 1850, 113–114. o.</ref>
 
[[Fájl:Aradi minizstertanacsminisztertanacs.jpg|bélyegkép|300px|A minisztertanács utolsó ülése Aradon , [[1849]]. [[augusztus 10.|augusztus 10-én]]. Balról: [[Szemere Bertalan]], [[Batthyány Kázmér]], Aulich Lajos, [[Csány László]], [[Kossuth Lajos]], [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihály]], [[Vukovics Sebő]] és [[Görgei Artúr]]. A képen nem szereplő [[Duschek Ferenc]] pénzügyminiszter ekkor nem tartózkodott Aradon. Korabeli ábrázolás]]
Aulich miniszteri teendőinek ellátása mellett feladatának tekintette, hogy a magyar felső hadvezetésben tapasztalható ellentéteket, elsősorban a Kossuth Lajos és Görgei Artúr között fennálló ellentétet kiegyenlítse. Számos tábornoktársával ellentétben változatlanul hitt Görgei szándékainak tisztaságában és hadvezéri képességeiben, így meggyőződése volt, hogy egy Kossuth–Görgei találkozó tisztázhatja a félreértéseket. [[július 24.|Július 24-én]] ő is aláírta Kossuth Görgeinek küldött, személyes találkozóról szóló utasítását, majd el is kísérte a kormányzót a nem veszélytelen útra. A találkozó helyét [[Karcag]] környékén jelölték ki, Görgeinek azonban az orosz csapatok váratlan tiszai átkelése miatt vissza kellett térni hadseregéhez és a találkozó nem jöhetett létre.<ref>[[Kossuth Lajos]]: ''Írások és beszédek 1848–1849-ből'', sajtó alá rendezte: Katona Tamás, Budapest, 1987, ISBN 963-074-396-5, 491. o.</ref>