„Maléter Pál” változatai közötti eltérés

Maléter 1939 1. félévben az evangélikus egyház VIII. kerület Üllői út 24. alatti Luther Otthon fiúkollégiumában lakott. Fennmaradt az Evangélikus Országos Levéltárban 1938. december 17-ei saját kezűleg írt felvételi kérelme.

[[1939]]-ben önként jelentkezett katonának. [[1940]]-ben beiratkozott a [[budapest]]i [[Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiára]]. Hivatásos tisztként [[Kassa|Kassán]] kezdett el szolgálni. [[1944]]. [[május 2.|május 2-án]] megsebesült és szovjet hadifogságba esett. Júniusban önként jelentkezett a németek elleni harcra. [[Erdély]]ben vett részt partizánharcokban, majd [[1945]] januárjában [[Debrecen]]ben az Ideiglenes Nemzeti Kormányt védő őrzászlóalj parancsnoka lett.

[[1945]]-ben zászlóaljparancsnoknak nevezték ki és belépett a [[Magyar Kommunista Párt]]ba. Ugyanebben az évben vette feleségül Pausz Máriát. Három gyermekük született, [[1946]]-ban Pál, [[1947]]-ben Mária és [[1949]]-ben Judit. Később elváltak és [[1954]]-ben Gyenes Juditot vette el. A második házasságot titokban megtartott egyházi esküvőn Kuthy Dezső nyugalmazott evangélikus püspök saját lakásán áldotta meg, akit Maléter a Luther otthon igazgatójaként ismert meg 1939-ben.

Október 25-én tankokkal és az azokat kísérő tiszti iskolásokkal a [[Kilián laktanya|Kilián laktanyába]] küldték, hogy „rendet csináljon” (a laktanya környékén a civil felkelők már október 24-e hajnal óta harcban álltak szovjetekkel, sőt konfliktusba keveredtek a laktanya katonáival is). Érkezésekor Maléter tűzharcba keveredett a felkelőkkel, de napokkal később átállt az oldalukra. (Vitatott, hogy ez pontosan mikor történt, az átmenet folyamat volt.) Október 27-én és 28-án ellenőrzése alá vonta a laktanyát közrefogó épületszárnyakat, majd értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, beszüntette a felkelők elleni harcot, ezt jelentette a minisztériumnak is.

November 1-jén Nagy Imre kinevezte helyettes honvédelmi miniszternek, majd [[november 2.|november 2-án]] honvédelmi miniszternek, és vezérőrnagyi rangot is kapott. Miniszteri kinevezését a Corvin köz parancsnoka, [[Pongrátz Gergely]] ellenezte, mert nem bízott Maléterben (és a kommunista párt és állami vezetőkben sem). Pongrátz többször is nyíltan bírálta, azzal is megvádolta, hogy felkelők halálát okozta, ennek ellenére a laktanya és a Corvin köz végig együttműködött. Maléter a laktanya környékén harcoló többi felkelőcsoporttal is kapcsolatot tartott.

A Kilián laktanya hamar az ellenállás szimbolikus központjává vált, Maléter pedig a forradalom hőseként gyorsan nagy népszerűségre tett szert. Radics Géza így emlékezett egy tüntetésre: ''„Október 29-e hűvös, de szép őszi nap volt. Kimentem a Népligetbe, s mikor az Üllői út közelébe értem, láttam, hogy egy nagy tömeg tüntető halad az úton, miközben jelszavakat harsognak: »Ruszkik haza!« »Nagy Imrét a kormányba!« – és hasonlókat. Beálltam a tüntetők sorába, és magam is teljes erővel mondtam a többivel együtt. Amikor a Kilián laktanyához értünk, a tömeg megállt és valaki az élen elkezdte éljenezni: »Maléter ezredes a Kilián hős védője!«” »Malétert a kormányba!« Előkerült a »hős« tiszt is és vállra emelték. Maléter szabadkozott. Nem hinném, hogy a tüntetők között sokan lettek volna, akik Maléter nevét valaha is hallották, vagy akár ismerték volna a Kilián szerepét a forradalomban, de akkor nagyon jól, és meggyőzően hangzott. Annyi biztos, hogy Maléter csillaga, mint üstökös ívelt a magasba.”'' <ref>[http://web.cetlink.net/~szittya/56%20es%20elozmenyei.htm Radics Géza<!-- Robot generálta cím -->]</ref>

Bár a tisztek megpróbálták lebeszélni, Maléter [[november 3.|november 3-án]] magyar tárgyalóküldöttség tagjaként a [[tököl]]i szovjet főparancsnokságra ment, ahol nyomban letartóztatták.<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kislex/biograf/maleter.htm MaleterMaléter PalPál<!-- Robot generálta cím -->]</ref>

(Gosztonyi Péter elbeszélése szerint a következőket mondta az őt az útról lebeszélni próbálóknak: ''„Akkor is: mennem kell. Ha nem megyünk – a szovjetek úgy veszik, mi nem akarunk tárgyalni. Mi szakítjuk meg a tárgyalás menetét… Tudom, volt ilyesmi már a magyar történelemben… De akkor is kötelességem menni!”'').<ref>[http://www.korunk.org/oldal.php?ev=1997&honap=10&cikk=1427 Korunk folyoiratfolyóirat<!-- Robot generálta cím -->]</ref> Január végéig szovjet fogságban volt, akkor átadták a magyar belügyi szerveknek.

Rákos Imre ([[1956]]-ban őrnagy) tanúvallomása szerint Maléter tiszttársai érdeklődésére [[október 30.|október 30-án]] azt mondta el, hogy a következő feltételek teljesülése esetén támogatja a forradalmat:

#A Nagy Imre-kormány elismerése

#A kormány a felkelőket nyilvánítsa szabadságharcosoknak, az elesettek hozzátartozóit ennek megfelelően anyagilag támogassa.<ref>[http://beszelo.c3.hu/99/11/05corvin.htm BeszélõBeszélő, 1999. november]</ref>

Elképzelései sokban eltértek a Corvin köz sok szabadságharcosának gondolkodásától, akik nála kevésbé voltak hajlamosak hinni a szovjetekkel való tárgyalások értelmében, illetve a Nagy Imre vezette kormányt – amelyet Maléter támogatott – sem tartották elég radikálisnak a szükségesnek tartott politikai változások végrehajtásához.

* [[Eörsi László]]: [http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/tanulmanyok/1956/corvin Corvin köz, 1956 - Tanulmányok 1956-ról, 1956-os Intézet<!-- Robot generálta cím -->]

* [[Radics Géza]] [http://web.cetlink.net/~szittya/56%20es%20elozmenyei.htm visszaemlékezése és értékelése]