=== A balkáni helyzet kiéleződése az 1900-as években ===
A nagyhatalmak árnyékában a balkáni nemzetek fegyveres ellenállásukat szervezték, amely az [[1904]]-es [[macedóniaimakedóniai felkelés]]ben csúcsosodott ki. Ennek során a görög és a bolgár hadsereg csapott össze a valójában oszmán fennhatóság alatt álló MacedóniaMakedónia birtoklásáért. A felkelést leverték és a „puskaporos hordóként” emlegetett Balkánon sikerült visszanyerni a látszólagos egyensúlyt. Ez a kényes egyensúly azonban [[1908]]-ban, az [[ifjútörök mozgalom]] előretörésével párhuzamosan egy csapásra felborult. A birodalmi hadseregben és az európai tartományokban zendülés tört ki, s a balkáni nemzetiségekben feléledt a remény függetlenségük végleges rendezésére. Bulgáriát független királysággá kiáltották ki, [[Kréta (sziget)|Kréta]] szigete kimondta elszakadását az Oszmán Birodalomtól és egyesült Görögországgal. Ugyanakkor az Osztrák–Magyar Monarchia előzetes nagyhatalmi egyeztetések nélkül, nemzetközi felháborodást keltve annektálta a ténylegesen az Oszmán Birodalom részét képező [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinát]].
Bosznia annexióját nagy csapásként értékelte Szerbia, hiszen a nacionalista országvezetők a szerb nemzet földjének tekintették. Orosz nyomásra azonban elfogadták a kialakult helyzetet és a déli, szerbek szerblaktalakta területek, a [[Szandzsák]], [[Metohija]] és [[Koszovó]] felszabadítására koncentráltak. [[1909]] áprilisában a Porta ugyan elismerte a független Bolgár Királyságot, a bolgárok az oroszok támogatásával azonban Trákia és Macedónia országukhoz csatolásáról szőttek terveket. [[1910]]-ben Görögországban a krétai függetlenségi harc volt vezetője, [[EleftherioszElefthériosz VenizeloszVenizélosz]] került kormányra, amivel nacionalista fordulat következett be az ország külpolitikájában, VenizeloszVenizélosz a törökellenes összefogás lehetőségeit kereste a balkáni nemzetekkel.
