Főmenü megnyitása

Módosítások

 
[[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállása]] után [[Harmadik Birodalom|Németország]]ba hurcolták. A [[második világháború]]t követően visszatért Magyarországra és ügyvédként kezdett dolgozni. 1945 júliusában a [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) [[Budapest V. kerülete|budapesti V. kerületi]] pártbizottságának titkára, 1946 februárja és 1949 februárja között a [[Belügyminisztérium]] tanácsosa, majd az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője lett. 1949 júniusától [[Állami Ellenőrzési Központ]]ban volt osztályvezető. 1951 decemberétől az [[Igazságügy Minisztérium]]ban dolgozott, [[1953]]. [[november 8.|november 8-ától]] [[1972]]. [[október 31.|október 31-éig]] a [[Legfelsőbb Bíróság]]on. Legmagasabb beosztása a kollégiumvezető-helyettesi volt. Innen vonult nyugdíjba.
 
"A vérbíró haláláig tagadta, hogy az MSZMP vezetői, illetve maga Kádár János utasította volna a halálos ítéletek meghozatalára. Ezt erősíti meg abban az 1989-es interjúban is, amelynek tekercsei közel 20 éven át porosodtak egy fiók mélyén és amit a Múlt-kor 2008-ban mutatott be." "Vida Ferenc mindvégig tagadta, hogy bármilyen törvénytelenséget követett el, és azt állította, hogy ő minden szempontból korrekten járt el, ez viszont messze nem így volt. Indoklás nélkül visszautasított minden védekezésre irányuló indítványt, tehát amikor a vádlottak, illetve a védőik tanúk megidézését szorgalmazták, bizonyos dokumentumok bemutatását indítványozták, akkor Vida ezeknek részlegesen, vagy egyáltalán nem adott helyt."<ref>{{cite web |url=http://mult-kor.hu/20131023_az_1956os_verbiro_elfeledett_interjuja?print=1# |title=Az 1956-os vérbíró elfeledett interjúja |date=2013-08-13 |accessdate=2014-11-16 |author= |authorlink= | publisher=mult-kor.hu |work= |format= }}</ref>
 
== Szerepe az [[1956-os forradalom]] utáni megtorlásban ==
2 740

szerkesztés