„Hardcore techno” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
== A hardcore techno története ==
Az elektronikus zenei forradalom a nyolcvanas évek végére a hangszerek jelentős technikai fejlődését eredményezte, ami a kor zenészeit addig nem látott lehetőségek tárházával ruházta fel. Az új és olcsó eszközök bárki számára elérhetővé váltak, így a zene készítése többé már nem kötődött a professzionális stúdiókhoz. A számos újdonsült technozenész számára így lehetőség nyílt új hangzásbeli irányvonalakat keresni, minden addig ismert zenei konvención túllépni. A hardcore techno olyan kísérletezések révén született meg, amelyekben a fő hangsúlyt a minden addiginál keményebb hangzásvilág kialakítása kapta. Keletkezési helye és ideje nem pontosan definiált, mivel különböző korai stílusok elegyeként jött létre, főként a detroiti [[techno]] európai térhódításának köszönhetően. Sokan a németországi [[Marc Acardipane|Mescalinum United]] 1990-ben megjelent lemezét<ref name="ref3">[PCP 006] '''Mescalinum United - Reflections Of 2017''' (''Planet Core Productions, 1990'')</ref> tulajdonítják az első hardcore lemeznek, mivel ez a zene már rendelkezett mindazon stílusjegyekkel, amelyek később a hollandiai hardcore-ra is jellemzőek voltak. Viszont az első komolyabb mozgalom már Hollandiából, az egymással folyamatosan versengő holland iparvárosokból (mindenekelőtt Rotterdamból és Amszterdamból) ered. Az első zenészek a futballszurkolók kemény magjának köréből kerültek ki. A huligáncsapatokba verődő fiatalok a stadionokon belül, s kívül egyaránt jobbak és keményebbek kívántak lenni az ellenfél táborának képviselőitől, így a szubkultúrájukban jelentős szerepet betöltő technozenében is. Az első holland hardcore lemez<ref name="ref4">[ROT001] '''Euromasters - Amsterdam Waar Lech Dat Dan?''' (''Rotterdam Records, 1992'')</ref> 1992-ben jelent meg Rotterdamban, a stílus legelső pionírjai, [[DJ Paul Elstak]] és [[DJ Rob]] által alapított Rotterdam Records égisze alatt. A zenébe épített, ellenfelet becsmérlő, gúnyos káromkodás-hangminták a torz, nyers és „savas” hangzású, dinamikus technóval a hardcore alapmotívumát adta meg. Mintegy válaszul erre, 1993-ban az amszterdamiak megalapították a [[Mokum Records]]-ot, amely kezdetben olyan meghatározó előadók lemezeit jelentette meg, mint a [[DJ Dano]], [[The Prophet]], [[Chosen Few]], [[Hooihouse]], [[Haardcore]] és [[Tellurian]]. Az európai történésekkel egyidőben az USA-ban is kezdett kibontakozni az új stílus, a New York-i [[Industrial Strength Records]] vezérének, [[Lenny Dee]]-nek köszönhetően.
 
Ami ezután következett, az sokak számára egy szempillantás alatt zajlott le. A friss energiával teli, lázadó stílus egyre népszerűbb lett, így gyorsan kommercializálták, és a nagy tömegek számára elérhetővé tették. A hardcore tehát kitört a házibulik és a focimeccsek béklyóiból, elindult világhódító útjára, végigsöpört egész Európán, és rendezvénycsarnokokat, arénákat töltött meg rajongókkal. Ebből alakult ki a ma gabber kultúra néven ismert jelenség.
 
Ebben nagy szerepe volt az [[ID&T]]-nek, egy holland partyszervezőpartiszervező és lemezkiadó cégnek, amit három amszterdami srác, Irfan van Ewijk, Duncan Stutterheim & Theo Lelie alapított 1992-ben. Az ID&T alapításakor már mindhárman tapasztalt [[house]], [[trance]] és [[techno]] partyszervezőknekpartiszervezőknek számítottak, és erejüket azzal céllal egyesítették, hogy létrehozzák Hollandia legnagyobb elektronikus zenei rendezvényeit. Az első [[Thunderdome]] partytpartit (aminek nevét egy Mad Max filmből kölcsönözték) 1992. június 20-án rendezték '''Thunderdome: The Final Exam''' címmel. A rendezvény koncepciója már akkor az volt, hogy a lehető legszélesebb közönség előtt prezentálhassák a hardcore-t.
 
Egy év múlva, 1993-ban elindult a Thunderdome CD sorozat, ami hosszú évekig a (kommersz) hardcore legfontosabb válogatás CD-jének számított, és aminek révén a hardcore távoli országokba is eljutott. Így például 1998-ban már az USA-ban is jelent meg Thunderdome CD, és az ID&T residens lemezlovasai több ízben is felléptek Los Angelesben. Az amerikai népszerűsítő hadjáratoknak végül az vetett véget, hogy addigra Európában a hardcore népszerűsége jelentősen visszaesett.
A kommersz holland hardcore felemelkedésével párhuzamosan a világ más részein számos kezdeményezés indult, amely megpróbált ellenszegülni annak a tendenciának, amely a hardcore-t egyszerű szórakoztatóipari termékké kívánta konvertálni. Az eredeti agressziójában valamelyest lefinomított, jól bevált sémákra épülő tömeghardcore helyett sok előadó még durvább, gyorsabb, „fogyaszthatatlan” hardcore mellett állt ki. Már ebben az időben (1994-95-től kezdve) számos olyan vadhajtás keletkezett, ami termékenyítőleg hatott a kor elektronikus irányzataira, és mind inkább összekuszálta az addig jól definiálható hardcore fogalmát. Franciaországban a [[Laurent Hô]] vezette [[Epitèth Records]] köré szerveződő előadók indusztriális hardcore-ja jelentős potenciált jelentett, míg Angliában a [[Deathchant Records]] képviselte azt az alternatívát, amely komplexitásával, elsöprő dinamikájával új irányvonalat mutatott. Németországban az extrém zajosság és a gyorsaság vált dominánssá, amely sebesség még az amerikai, ún. New York hardcorét is gyakran felülmúlta. Ausztráliában a holland gyökerektől jórészt függetlenül kialakult jellegzetes 8 bites Amiga-hangzást számos kisebb label mellett a Newcastle-i [[Bloody Fist Records]], és a Sydney beli [[Rage Records]] képviselte. Japánra a holland hardcore nagy hatással volt, és főleg a happy hardcore irányvonal mozgatta meg a tömegeket. A felgyorsított, rajzfilmszerű vokális hangmintákkal szemben számos előadó a szélsőségesebb speedcore felé fordult, amely violens, „hiperacid”, sűrű ipari hangzásával, máskor mély, telt szintetizátoraival mással össze nem téveszthető.
 
1998-ban a holland hardcore egy komoly arculatváltáson esett át. A producerek szakítottak az addigi hangzással, és egy új, lassabb irányzaton kezdtek el munkálkodni. Ez lett a newstyle. Ez olyan mértékben megosztotta a közönséget, hogy sokan inkább elfordultak a hardcore-tól, mintsem newstyle-t hallgassanak. A következő évben, a hardcore mélypontján az ID&T, aminek addigra több futó projektje is volt ([[Mystery Land]], [[Inner City]], [[Sensation]], stb.), végül felhagyott a [[Thunderdome]] bulik szervezésével, és CD-k kiadásával. Ettől kezdve a staféfátstafétát más szervezőcsapatok vették át, mint például a [[Masters of Hardcore]], akik nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a hardcore végül ne tűnjön el a süllyesztőben.
 
Az ID&T végül 2001-ben újra beindította a [[Thunderdome]] projektjét, mely azonban addigra már elvesztette vezető szerepét. Bár a Thunderdome bulik máig Hollandia legnagyobb, legkedveltebb és legtöbb embert vonzó rendezvényei, a stílus alakulásába aligha tudnak beleszólni. Az évente egy alkalommal megjelenő válogatás CD-ik se sok vizet zavarnak.
* '''Breakcore''' (1995-től napjainkig): A ''breakcore'' születése majdhogynem egybevág a [[Drill&bass]], vagyis a későbbi [[IDM]] (''Intelligent Dance Music'') születésével, ami elsősorban [[Squarepusher]] és [[Aphex Twin]] nevéhez köthető. Ők voltak az elsők, akik a tört ütemek terén tovább merészkedtek a [[drum&bass]] világánál, és átlépték a kiszámíthatatlanság határmezsgyéjét, ahol az agyontorzított, cafatokra szabdalt [[Amen-break]] az úr. Ebből kifolyólag ugyancsak angolszász területeken, elsősorban Angliában és Ausztráliában jöttek létre az első kiadók, amik ezt az IDM-es hangzást kezdték el vegyíteni a hardcore-ral, ebből született meg a ''breakcore''. Igazán népszerű csak a XXI. századra lett, rengeteg ''speedcore'' producer folytatta pályafutását ''breakcore'' előadóként.
 
* '''Darkcore''' (1998-tól napjainkig): A [[Ruff Intelligenze]] a [[Ruffneck Records]] ''sublabel''jeként indult 1995-ben, mint kísérleti [[hardtrance]], azonban két megjelenés után [[DJ Ruffneck]] úgy döntött, elégedetlen a label irányával (és fogadtatásával, feltételezhetően), ezért parkolópályára állította. Két évvel később egy új alias alatt ([[DJ Ruffneck|D'Spyre]]) maga készítette el a label harmadik lemezét,<ref name="ref2">[RIN3 / SIN0-5] '''D'Spyre - Stairway To Eternity…''' (''Ruff Intelligenze, 1997 / Supreme Intelligence, 1998'')</ref> s ezzel megszületett a ''darkcore''. A dolgot viszont beárnyékolta, hogy Ruffneck majdhogynem ezzel egyidőben összerúgta a port a labeljeit futtató [[XSV]] kiadóval. Létrehozta a saját lemezkiadó cégét, és az újkeletű hangzását átvitte az újonnan indított [[Supreme Intelligence]] nevű labelje alá, ami 1998-tól 2001-ig az egyetlen 100%-ig ''darkcore'' label volt. 2001 után a szerepét a szintén Ruffneck alapította, mai napig rendkívül népszerű [[Enzyme Records]] vette át.<br />Mint ahogy azt a neve is mutatja, a stílus sötét, nyomasztó atmoszféra és lassabb tempó (150-170BPM170 BPM) jellemzi a leginkább.
 
* '''Digital Hardcore''' (1992-től napjainkig): A ''digital hardcore'' zenére jellemző a magas tempó, a ''hardcore punk'' zene gyorsaságát kombinálják össze torzabb és keményebb elektronikus hangzásokkal.<br />Az elektromos gitár használatát megtartják, és azt samplerekkel, szintetizátorokkal és dobgépekkel együtt játsszák. A vokálok a hardcore punkra is jellemző agresszív, dühös ordítozásból állnak. A szövegek lázítóak, erősen politikai jellegűek, leginkább baloldali típusú politikai eszmékkel vagy anarchista ideálokkal foglalkozik. De az anarchizmus mögé bármilyen politikai nézet betehető probléma megoldásaként.<br />A stílust az [[Atari Teenage Riot]] nevű banda teremtette meg 1992-ben Németországban/Berlinben. A banda frontembere, [[Alec Empire]] nevezte el zenéjük hangzását ''digital hardcore''-nak, és 1994-ben megalapította saját kiadóját is [[Digital Hardcore Recordings]] néven. Egyre több német banda írt hasonló hangzású zenéket, a stílus népszerűsége underground szinten nőtt a digital hardcore fesztiválok által, amiket több német városban tartanak. Az 1990-es évek közepe-vége fele sok új kiadó alakult akik hasonló stílusban adtak ki zenéket. Ma már több távoli előadó is van mint pl.: Japánból a The Mad Capsule Markets, Kanadából Schizoid és Washingtonból Rabbit Junk kiknek zenéit erősen befolyásolta a korai német scene és tovább fejlesztették a digital hardcore hangzását, hogy a 21. századnak megfelelő legyen.<br />Vannak olyan művészek is, akik azzal kísérleteztek, hogy a hardcore punk elemek helyett valami mással ötvözik az elektronikus zenei elemeket, ilyen művész pl.: Acid Enema, vagy új nevén Sangre, aki a Black Metalt ötvözte az extrém elektronikus zenék elemeivel. Az ilyen előadók már nem illenek bele a digital hardcore stílusba, mivel hiányoznak a hardcore punk elemek, amik nélkül nem nevezhetőek digital hardcore-nak, persze vannak kivételek is, akik alapból a digital hardcore elemekhez adtak hozzá további elemeket.
 
* '''Early Hardcore''' (''Early Rave''; 1993-1998): Az hardcore első virágkorárat leginkább reprezentáló stílus, mely elsősorban a [[Thunderdome]] válogatáslemezek révén lett világszerte ismert. A hardcore legelemibb, nyers és csiszolatlan formája, ami aztán hosszú évekre határozta meg a trendeket, alapjaiban változtatva meg az [[elektronikus zene|elektronikus zenékről]] addig kialakult képet. Karakteres, torzított lábdobok, éles cinek és a [[Roland TR-909|TR-909]] jellegzetes pergődobja és tapsa tették mindenki számára azonnal felismerhetővé. Hollandiában mind a mai napig rendkívül népszerű, rendszeresek az ''Early Rave'' partik, és majd' minden nagyobb rendezvényen külön terem gondoskodik arról, hogy a hardcore múltjának eme darabja méltó módon képviselve legyen.
* '''Happy Hardcore''' (1994-1998): Ahogy a hardcore napról napra egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, úgy nőtt meg az igény egy médiabarát verzióra is, hiszen az erőszakos hangvétel, a torz dobok és az ekszplicit szövegek nem voltak alkalmasak arra, hogy országos rádiókban és zenetévékben leadhatóak legyenek. Ezért a torzdobokat hamarosan felváltották a kopogós [[Roland TR-909|TR-909]]-ek, a női vokálok és az életvidám dalszövegek. Megszületett a ''happy hardcore''. Mindezen változtatások ellenére a holland ''happy hardcore''-nak sikerült megőriznie az autentikus, hardcore-ra jellemző hangzását, míg a helytelenül ''rave'' néven elhíresült német, és a leginkább [[jungle]]-re hajazó angol változatoknak nem. 1995-től a 1997-es [[house]]-láz elterjedéséig Európa legdominánsabb elektronikus zenei irányzata volt.<br />Azonban amint a média figyelme a house-ra irányult, a ''happy hardcore'' úgymond kiment a divatból, a rá épülő, főként haszonszerzés céljáből alakult kiadók és előadóik mind profilt váltottak. A korábban igazi hardcore-t játszó DJ-k és producerek csak kis százaléka tért vissza az undergroundba, hogy folytassa hardcore-os pályafutását.<br />A ''happy hardcore'' népszerűségének elvesztése után csupán Angliában maradt fenn, ahol az ezredfordulón [[trance]]-es hangzást kölcsönözve ''UK hardcore''-rá, illetve ''freeform''-má alakult.
 
* '''Hardstyle''' (''Hard Dance'', ''Hardbass'', 1999-től napjainkig): A méltán híres [[Sensation Black]] partisorozat fő stílusaként aposztrofált ''hardstyle'' speciális elegyét alkotja a ''hardhouse''-nak, ''hardtrance''-nek és a ''newstyle hardcore''-nak, ami az ezredforduló óta évről évre egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, javarészt köszönhetően az előbb említett Sensation Black-nek, másrészt pedig annak, hogy a kluboknak újra megnőtt az igény a keményebb hangzású, de könnyen táncolható zenékre. Az első ''hardstyle'' bulik 1999. végén, 2000. elején kerültek megrendezésre Hollandiában, amiket nem sokra rá német és olasz partyk követtek. Jó ideig a ''hardstyle'' producerek zömét hardcore DJ-k alkották, akik karrierüket megújítandó avanzsáltak át az új stílushoz. A hirtelen jött siker után sokan fel is hagytak a hardcore-ral, hogy tisztán a ''hardstyle''-ra koncentrálhassanak.
 
* '''Hardtrance''' (1995-től napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, dallamos [[trance]] hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal, mint például úgynevezett „hoover”, amit a [[Human Resource]] Dominator című száma tett méltán híressé. Az 1996-1997. közötti időszakban erőteljes ''happy hardcore'' hangzás volt rá jellemző, melyet aztán a ''happy hardcore'' megszűnésével levetközött, és az [[euro trance]] irányába való elmozdulásával teljesen elszakadt a hardcore-tól; a keletkezett szakadékot később a ''hardstyle'' lett hivatott áthidalni. Tempóját tekintve leginkább 140-145BPM145 BPM közt mozog.
 
* '''Hardtechno''' (1995-töl napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, monoton [[techno]] hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal. Kialakulása erőteljesen összeköthető a [[Schranz]] alapjaival.[[Robert Natus]] és tőle függetlenül [[DJ Amok]] találta ki 2002 közepén.
* '''Makina''' (''Bakalao'', ''Poky''; 1999-től napjainkig): Spanyol eredetű, ''UK hardcore'' alapú, de gyengébb, kopogósabb dobbal rendelkező mutációk, amik csak Spanyolország bizonyos részeire korlátozódnak. A ''poky'' az ország középső területeire jellemző, míg a ''bakalao'' és a ''makina'' inkább a mediterrán partvonalon van jelen. Spanyolország elektronikus zenei kultúrája Európa más országaiban működő klubrendszerrel ellentétben erőteljesen diszkó-orientált, így az underground helyett (ami ilyenformán szinte nincs is) ezeket a stílusokat, illetve a ''UK hardcore''-t, a ''hardstyle''-t és a ''mainstyle hardcore''-t is a szigorú anyagi szempontok alapján működő, monopolizált overground karolta fel.
 
* '''Mainstream''' (''Mainstyle'', ''Present hardcore''; 2003-tól napjainkig): A hardcore számtalan ágazatát egyfajta origóként összefogó központi stílusa, ami hangzását tekintve a legközelebb esik a felszínhez, mellőzi a túlzott szélsőségességet, devianciát, így a külföldi médiában is könnyebben talál visszhangra. A ''mainstyle'' elnevezés ugyan csak pár éves múltra tekint vissza, azonban a szerep, amit betölt, a kezdetek óta jelen van. A hardcore az ezredforduló utáni mélyrepüléséből kilábalván egy technikailag jóval érettebb szintre lépett, s ebben a második virágkorában a ''mainstyle'' jelentős szerepet játszik.<br />Mérsékelten gyors, 160-170BPM170 BPM-es tempó, dobgépek helyett modern (szoft)szintetizátorokon alapuló, gyakran változó, már-már barokkosan túldíszített ritmusszekció jellemzi, melyet gyakran komplex dallamok egészítenek ki.<br />A legelső ''mainstyle'' számok az [[Enzyme Records]] és a [[Traxtorm Records]] nevű kiadók mögött tevékenykedő producerekhez köthető.
 
* '''Newstyle''' (''Newschool''; 1998-2002): Megtévesztő módon a már 'új'-nak egyeltalán nem nevezhető ''newstyle'' a hardcore nagy "hullámvölgyének", az 1998-tól 2002-ig tartó időszakának legreprezentatív képviselője, a korszak ''mainstyle''-ja. A ''newstyle'' egy mesterségesen generált és azonban balul elsült megújulási kísérlet eredménye, aminek célja a gyors tempójú zenéktől a lassabb [[house]] felé forduló divathullám meglovagolása lett volna. A változó trendeknek megfelelően szakított az addigi jellegzetes és kiforrott hardcore hangzással, az átlagosan 180BPM180 BPM-es tempót egy jóval lassabb, 140-150BPM150 BPM-esre cserélték le, a dallamvilágot pedig egy jóval egyszerűbb, az epikus [[trance]]-ekre jellemző himnuszosság váltotta fel.<br />A legelső ''newstyle'' szám és vele együtt a ''newstyle'' "feltalálójának" címét két holland lemezlovas, [[The Dark Raver]] és [[DJ Vince]] jegyzi.<ref name="ref1">[BABY021] '''The Dark Raver & DJ Vince - Intelligent Hardcore''' (''Babyboom Records, 1997'')</ref><br />Megjelenése és elterjedése jelentős mértékben megosztotta a hallgatótábort, rengetegen fordultak el a hardcore-tól neki „köszönhetően”. 1998-ra a hardcore népszerűsége világszerte jelentős mértékben visszaesett, egyedül Olaszországban tudja megőrizni stabilitását, így rövid időre a hardcore központja ide helyeződött át. Az ezredfordulóra a legtöbb holland partyszervező felhagyott a hardcore-ral, és rengeteg label szűnt meg. A stílus újra felvirágoztatása a [[Masters of Hardcore]] nevű partysorozathoz köthető, ami újra több tízezres tömegeket mozgatott meg, s ami rengeteg fiatal tehetségnek biztosított lehetőséget a bizonyításra.
 
* '''Oldschool''' (''Oldstyle''; 1990-1993): A hardcore legelső, úgynevezett nulladik periódusába tartozó, meglehetősen kezdetleges, kiforratlan hangzását értjük alatta. Mai füllel egyeltalán nem tekinthető keménynek, a detroiti [[techno]] és a chicagoi [[acid house]] keverékeként hangzásának alappilléreit elsősorban a [[Roland Corporation]] három, legkultikusabb terméke, a [[Roland TR-909|TR-909]]-es és [[Roland TR-808|TR-808]]-as dobgépe és a [[Roland TB-303|TB-303]]-as bassline szintetizátora adta.
 
* '''Speedcore''' (1993-tól napjainkig): Mint ahogy azt a neve is mutatja, a ''speedcore'' elsősorban a sebességre helyezi a fő hangsúlyt. Az ütemszáma nagyon széles skálán mozog, a pontos alsó határértéke nem tisztázott, de rendszerint 230BPM230 BPM felett szoktunk ''speedcore''-ról beszélni, az az alatti, de 190BPM190 BPM-et meghaladó intervallumra az ''uptempo'' kifejezést használják. Konkrét felső határértéke nincs, az első ''speedcore'' számok rendszerint 250-255BPM255 BPM körüliek voltak, ami szorosan összefügg a [[számítástechnika|számítástechnikában]] használt [[byte]] fogalmával, ugyanis az 1 byte-on tárolható legnagyobb szám a 255 (<math>2^8-1</math>). Később a producerek megszabadultak ettől a technikai korláttól, és az ezredfordulóra elterjedtek a 300 és az annál magasabb BPM számú trackek, melyek gyakran elérhetik (és akár meg is haladhatják!) az 1000BPM1000 BPM-et.<br />A ''speedcore'' a dühöt, aggresszivitást és erőszakot jelképező atmoszférájával gyakran támadja, kifigurázza és gúnyolja a „normális” zenék által felállított standardokat, melyek alol rendszerint a lassabb, gabberek által hallgatott „puhányabb” hardcore számok sem képezhetnek kivételt.<br />Az első autentikus ''speedcore'' formációnak a háromtagú, New York-i [[Disciples of Annihilation]]-t (röviden D.O.A.) tekintjük, akik 1993-ban alakultak, s egy évre rá kezdték el zenéiket megjelentetni a szintén amerikai illetőségű [[Industrial Strength Records]] kiadónál. Második Speedcore ProdcerProducer: Dj Skinhead. Úgyszintén ennél a kiadónál adta ki zenéit. A ''speedcore'' Európán belül elsősorban Németországban és Olaszországban talált táptalajra, míg a tengerentúlon pedig leginkább Kanadában népszerű. ([[Canadian Speedcore Resistance]])
 
* '''Terror''' (''Terrorcore'', ''Deathcore''; 1994-től): A ''terror'' elnevezés az 1994-ben alakult frankfurti [[Kotzaak]] label ([[Planet Core Productions|PCP]] sublabel) születéséhez köthető, ami az akkori hardcore-nál gyorsabb zenék megjelentetését tűzte ki céljául. Gyors tempója miatt sokan keverik a ''speedcore''-ral, azonban míg ez utóbbi elsődlegesen a szélsőségesen gyors tempóra koncentrál, addig a ''terror''-t egyfajta gonosz, rideg, rémisztő atmoszféra különbözteti meg tőle, ami a kor híres, horrorfilmes zeneszerzői által kikísérletezett ijesztő hangzáson alapul. A stílust legemblematikusabban képviselő CD-sorozat a [[Terrordrome]] volt, melynek utolsó, tizedik része 1997-ben jelent meg. A sorozat első négy darabja a holland [[Mokum Records]] gondozásában jelent meg, 1995-től azonban a német [[Control]]-hoz került, s innentől nyerte el végső, egyedi hangzását.