„Hardcore techno” változatai közötti eltérés

Az elektronikus zenei forradalom a nyolcvanas évek végére a hangszerek jelentős technikai fejlődését eredményezte, ami a kor zenészeit addig nem látott lehetőségek tárházával ruházta fel. Az új és olcsó eszközök bárki számára elérhetővé váltak, így a zene készítése többé már nem kötődött a professzionális stúdiókhoz. A számos újdonsült technozenész számára így lehetőség nyílt új hangzásbeli irányvonalakat keresni, minden addig ismert zenei konvención túllépni. A hardcore techno olyan kísérletezések révén született meg, amelyekben a fő hangsúlyt a minden addiginál keményebb hangzásvilág kialakítása kapta. Keletkezési helye és ideje nem pontosan definiált, mivel különböző korai stílusok elegyeként jött létre, főként a detroiti [[techno]] európai térhódításának köszönhetően. Sokan a németországi [[Marc Acardipane|Mescalinum United]] 1990-ben megjelent lemezét<ref name="ref3">[PCP 006] '''Mescalinum United - Reflections Of 2017''' (''Planet Core Productions, 1990'')</ref> tulajdonítják az első hardcore lemeznek, mivel ez a zene már rendelkezett mindazon stílusjegyekkel, amelyek később a hollandiai hardcore-ra is jellemzőek voltak. Viszont az első komolyabb mozgalom már Hollandiából, az egymással folyamatosan versengő holland iparvárosokból (mindenekelőtt Rotterdamból és Amszterdamból) ered. Az első zenészek a futballszurkolók kemény magjának köréből kerültek ki. A huligáncsapatokba verődő fiatalok a stadionokon belül, s kívül egyaránt jobbak és keményebbek kívántak lenni az ellenfél táborának képviselőitől, így a szubkultúrájukban jelentős szerepet betöltő technozenében is. Az első holland hardcore lemez<ref name="ref4">[ROT001] '''Euromasters - Amsterdam Waar Lech Dat Dan?''' (''Rotterdam Records, 1992'')</ref> 1992-ben jelent meg Rotterdamban, a stílus legelső pionírjai, [[DJ Paul Elstak]] és [[DJ Rob]] által alapított Rotterdam Records égisze alatt. A zenébe épített, ellenfelet becsmérlő, gúnyos káromkodás-hangminták a torz, nyers és „savas” hangzású, dinamikus technóval a hardcore alapmotívumát adta meg. Mintegy válaszul erre, 1993-ban az amszterdamiak megalapították a [[Mokum Records]]-ot, amely kezdetben olyan meghatározó előadók lemezeit jelentette meg, mint a [[DJ Dano]], [[The Prophet]], [[Chosen Few]], [[Hooihouse]], [[Haardcore]] és [[Tellurian]]. Az európai történésekkel egyidőben az USA-ban is kezdett kibontakozni az új stílus, a New York-i [[Industrial Strength Records]] vezérének, [[Lenny Dee]]-nek köszönhetően.

Ebben nagy szerepe volt az [[ID&T]]-nek, egy holland partyszervezőpartiszervező és lemezkiadó cégnek, amit három amszterdami srác, Irfan van Ewijk, Duncan Stutterheim & Theo Lelie alapított 1992-ben. Az ID&T alapításakor már mindhárman tapasztalt [[house]], [[trance]] és [[techno]] partyszervezőknekpartiszervezőknek számítottak, és erejüket azzal céllal egyesítették, hogy létrehozzák Hollandia legnagyobb elektronikus zenei rendezvényeit. Az első [[Thunderdome]] partytpartit (aminek nevét egy Mad Max filmből kölcsönözték) 1992. június 20-án rendezték '''Thunderdome: The Final Exam''' címmel. A rendezvény koncepciója már akkor az volt, hogy a lehető legszélesebb közönség előtt prezentálhassák a hardcore-t.

1998-ban a holland hardcore egy komoly arculatváltáson esett át. A producerek szakítottak az addigi hangzással, és egy új, lassabb irányzaton kezdtek el munkálkodni. Ez lett a newstyle. Ez olyan mértékben megosztotta a közönséget, hogy sokan inkább elfordultak a hardcore-tól, mintsem newstyle-t hallgassanak. A következő évben, a hardcore mélypontján az ID&T, aminek addigra több futó projektje is volt ([[Mystery Land]], [[Inner City]], [[Sensation]], stb.), végül felhagyott a [[Thunderdome]] bulik szervezésével, és CD-k kiadásával. Ettől kezdve a staféfátstafétát más szervezőcsapatok vették át, mint például a [[Masters of Hardcore]], akik nagyon sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a hardcore végül ne tűnjön el a süllyesztőben.

* '''Darkcore''' (1998-tól napjainkig): A [[Ruff Intelligenze]] a [[Ruffneck Records]] ''sublabel''jeként indult 1995-ben, mint kísérleti [[hardtrance]], azonban két megjelenés után [[DJ Ruffneck]] úgy döntött, elégedetlen a label irányával (és fogadtatásával, feltételezhetően), ezért parkolópályára állította. Két évvel később egy új alias alatt ([[DJ Ruffneck|D'Spyre]]) maga készítette el a label harmadik lemezét,<ref name="ref2">[RIN3 / SIN0-5] '''D'Spyre - Stairway To Eternity…''' (''Ruff Intelligenze, 1997 / Supreme Intelligence, 1998'')</ref> s ezzel megszületett a ''darkcore''. A dolgot viszont beárnyékolta, hogy Ruffneck majdhogynem ezzel egyidőben összerúgta a port a labeljeit futtató [[XSV]] kiadóval. Létrehozta a saját lemezkiadó cégét, és az újkeletű hangzását átvitte az újonnan indított [[Supreme Intelligence]] nevű labelje alá, ami 1998-tól 2001-ig az egyetlen 100%-ig ''darkcore'' label volt. 2001 után a szerepét a szintén Ruffneck alapította, mai napig rendkívül népszerű [[Enzyme Records]] vette át.<br />Mint ahogy azt a neve is mutatja, a stílus sötét, nyomasztó atmoszféra és lassabb tempó (150-170BPM170 BPM) jellemzi a leginkább.

* '''Digital Hardcore''' (1992-től napjainkig): A ''digital hardcore'' zenére jellemző a magas tempó, a ''hardcore punk'' zene gyorsaságát kombinálják össze torzabb és keményebb elektronikus hangzásokkal.<br />Az elektromos gitár használatát megtartják, és azt samplerekkel, szintetizátorokkal és dobgépekkel együtt játsszák. A vokálok a hardcore punkra is jellemző agresszív, dühös ordítozásból állnak. A szövegek lázítóak, erősen politikai jellegűek, leginkább baloldali típusú politikai eszmékkel vagy anarchista ideálokkal foglalkozik. De az anarchizmus mögé bármilyen politikai nézet betehető probléma megoldásaként.<br />A stílust az [[Atari Teenage Riot]] nevű banda teremtette meg 1992-ben Németországban/Berlinben. A banda frontembere, [[Alec Empire]] nevezte el zenéjük hangzását ''digital hardcore''-nak, és 1994-ben megalapította saját kiadóját is [[Digital Hardcore Recordings]] néven. Egyre több német banda írt hasonló hangzású zenéket, a stílus népszerűsége underground szinten nőtt a digital hardcore fesztiválok által, amiket több német városban tartanak. Az 1990-es évek közepe-vége fele sok új kiadó alakult akik hasonló stílusban adtak ki zenéket. Ma már több távoli előadó is van mint pl.: Japánból a The Mad Capsule Markets, Kanadából Schizoid és Washingtonból Rabbit Junk kiknek zenéit erősen befolyásolta a korai német scene és tovább fejlesztették a digital hardcore hangzását, hogy a 21. századnak megfelelő legyen.<br />Vannak olyan művészek is, akik azzal kísérleteztek, hogy a hardcore punk elemek helyett valami mással ötvözik az elektronikus zenei elemeket, ilyen művész pl.: Acid Enema, vagy új nevén Sangre, aki a Black Metalt ötvözte az extrém elektronikus zenék elemeivel. Az ilyen előadók már nem illenek bele a digital hardcore stílusba, mivel hiányoznak a hardcore punk elemek, amik nélkül nem nevezhetőek digital hardcore-nak, persze vannak kivételek is, akik alapból a digital hardcore elemekhez adtak hozzá további elemeket.

* '''Hardstyle''' (''Hard Dance'', ''Hardbass'', 1999-től napjainkig): A méltán híres [[Sensation Black]] partisorozat fő stílusaként aposztrofált ''hardstyle'' speciális elegyét alkotja a ''hardhouse''-nak, ''hardtrance''-nek és a ''newstyle hardcore''-nak, ami az ezredforduló óta évről évre egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, javarészt köszönhetően az előbb említett Sensation Black-nek, másrészt pedig annak, hogy a kluboknak újra megnőtt az igény a keményebb hangzású, de könnyen táncolható zenékre. Az első ''hardstyle'' bulik 1999. végén, 2000. elején kerültek megrendezésre Hollandiában, amiket nem sokra rá német és olasz partyk követtek. Jó ideig a ''hardstyle'' producerek zömét hardcore DJ-k alkották, akik karrierüket megújítandó avanzsáltak át az új stílushoz. A hirtelen jött siker után sokan fel is hagytak a hardcore-ral, hogy tisztán a ''hardstyle''-ra koncentrálhassanak.

* '''Hardtrance''' (1995-től napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, dallamos [[trance]] hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal, mint például úgynevezett „hoover”, amit a [[Human Resource]] Dominator című száma tett méltán híressé. Az 1996-1997. közötti időszakban erőteljes ''happy hardcore'' hangzás volt rá jellemző, melyet aztán a ''happy hardcore'' megszűnésével levetközött, és az [[euro trance]] irányába való elmozdulásával teljesen elszakadt a hardcore-tól; a keletkezett szakadékot később a ''hardstyle'' lett hivatott áthidalni. Tempóját tekintve leginkább 140-145BPM145 BPM közt mozog.

* '''Mainstream''' (''Mainstyle'', ''Present hardcore''; 2003-tól napjainkig): A hardcore számtalan ágazatát egyfajta origóként összefogó központi stílusa, ami hangzását tekintve a legközelebb esik a felszínhez, mellőzi a túlzott szélsőségességet, devianciát, így a külföldi médiában is könnyebben talál visszhangra. A ''mainstyle'' elnevezés ugyan csak pár éves múltra tekint vissza, azonban a szerep, amit betölt, a kezdetek óta jelen van. A hardcore az ezredforduló utáni mélyrepüléséből kilábalván egy technikailag jóval érettebb szintre lépett, s ebben a második virágkorában a ''mainstyle'' jelentős szerepet játszik.<br />Mérsékelten gyors, 160-170BPM170 BPM-es tempó, dobgépek helyett modern (szoft)szintetizátorokon alapuló, gyakran változó, már-már barokkosan túldíszített ritmusszekció jellemzi, melyet gyakran komplex dallamok egészítenek ki.<br />A legelső ''mainstyle'' számok az [[Enzyme Records]] és a [[Traxtorm Records]] nevű kiadók mögött tevékenykedő producerekhez köthető.

* '''Newstyle''' (''Newschool''; 1998-2002): Megtévesztő módon a már 'új'-nak egyeltalán nem nevezhető ''newstyle'' a hardcore nagy "hullámvölgyének", az 1998-tól 2002-ig tartó időszakának legreprezentatív képviselője, a korszak ''mainstyle''-ja. A ''newstyle'' egy mesterségesen generált és azonban balul elsült megújulási kísérlet eredménye, aminek célja a gyors tempójú zenéktől a lassabb [[house]] felé forduló divathullám meglovagolása lett volna. A változó trendeknek megfelelően szakított az addigi jellegzetes és kiforrott hardcore hangzással, az átlagosan 180BPM180 BPM-es tempót egy jóval lassabb, 140-150BPM150 BPM-esre cserélték le, a dallamvilágot pedig egy jóval egyszerűbb, az epikus [[trance]]-ekre jellemző himnuszosság váltotta fel.<br />A legelső ''newstyle'' szám és vele együtt a ''newstyle'' "feltalálójának" címét két holland lemezlovas, [[The Dark Raver]] és [[DJ Vince]] jegyzi.<ref name="ref1">[BABY021] '''The Dark Raver & DJ Vince - Intelligent Hardcore''' (''Babyboom Records, 1997'')</ref><br />Megjelenése és elterjedése jelentős mértékben megosztotta a hallgatótábort, rengetegen fordultak el a hardcore-tól neki „köszönhetően”. 1998-ra a hardcore népszerűsége világszerte jelentős mértékben visszaesett, egyedül Olaszországban tudja megőrizni stabilitását, így rövid időre a hardcore központja ide helyeződött át. Az ezredfordulóra a legtöbb holland partyszervező felhagyott a hardcore-ral, és rengeteg label szűnt meg. A stílus újra felvirágoztatása a [[Masters of Hardcore]] nevű partysorozathoz köthető, ami újra több tízezres tömegeket mozgatott meg, s ami rengeteg fiatal tehetségnek biztosított lehetőséget a bizonyításra.

* '''Speedcore''' (1993-tól napjainkig): Mint ahogy azt a neve is mutatja, a ''speedcore'' elsősorban a sebességre helyezi a fő hangsúlyt. Az ütemszáma nagyon széles skálán mozog, a pontos alsó határértéke nem tisztázott, de rendszerint 230BPM230 BPM felett szoktunk ''speedcore''-ról beszélni, az az alatti, de 190BPM190 BPM-et meghaladó intervallumra az ''uptempo'' kifejezést használják. Konkrét felső határértéke nincs, az első ''speedcore'' számok rendszerint 250-255BPM255 BPM körüliek voltak, ami szorosan összefügg a [[számítástechnika|számítástechnikában]] használt [[byte]] fogalmával, ugyanis az 1 byte-on tárolható legnagyobb szám a 255 (<math>2^8-1</math>). Később a producerek megszabadultak ettől a technikai korláttól, és az ezredfordulóra elterjedtek a 300 és az annál magasabb BPM számú trackek, melyek gyakran elérhetik (és akár meg is haladhatják!) az 1000BPM1000 BPM-et.<br />A ''speedcore'' a dühöt, aggresszivitást és erőszakot jelképező atmoszférájával gyakran támadja, kifigurázza és gúnyolja a „normális” zenék által felállított standardokat, melyek alol rendszerint a lassabb, gabberek által hallgatott „puhányabb” hardcore számok sem képezhetnek kivételt.<br />Az első autentikus ''speedcore'' formációnak a háromtagú, New York-i [[Disciples of Annihilation]]-t (röviden D.O.A.) tekintjük, akik 1993-ban alakultak, s egy évre rá kezdték el zenéiket megjelentetni a szintén amerikai illetőségű [[Industrial Strength Records]] kiadónál. Második Speedcore ProdcerProducer: Dj Skinhead. Úgyszintén ennél a kiadónál adta ki zenéit. A ''speedcore'' Európán belül elsősorban Németországban és Olaszországban talált táptalajra, míg a tengerentúlon pedig leginkább Kanadában népszerű. ([[Canadian Speedcore Resistance]])