„Extragalaktikus csillagászat” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Az '''extragalaktikus csillagászat''' a [[csillagászat]] tudományának azon ága, mely az [[univerzum]] [[Tejútrendszer]]en kívüli objektumaival foglalkozik. Manapság, a megfigyelési technika rohamos fejlődése révén az extragalaktikus csillagászat hivatott a világegyetem nagy léptékű szerkezetének felderítésére. Eredményei között szerepel nem csak a közeli [[galaxis]]ok feltérképezése, hanem a [[galaxishalmaz]]ok és [[galaktikus szuperhalmazok]] térbeli elhelyezkedésének vizsgálata is. Az extragalaktikus csillagászat vizsgálódásának területe a Tejútrendszer peremétől a [[vörös határ]]ig terjed, mely az a legtávolabbi hely és legrégebbi állapot, ahonnan (illetve amilyen régről) bármilyen információ képes eljutni hozzánk.
 
Bár óriási távolságokról van szó, mégis nemcsak a hivatásos csillagászok foglalkozhatnak az extragalaktikus objektumokkal. Az [[amatőrcsillagászat|amatőrcsillagászok]] távcsöveivel is számos – általuk – úgynevezett '''[[mélyégobjektum]]'''ot figyelhetnek meg. Ezek közé sorolják a galaxisokat is. A felfedezés öröméből az elhivatott amatőrcsillagászok is kivehetik részüket, ha először pillantanak meg egy extragalaktikus [[szupernóva|szupernóvát]]. Szupernóvát galaxisban már magyar amatőrcsillagász is fedezett fel saját, mélyég objektumok megfigyelésére is alkalmas távcsővéveltávcsövével.<ref>{{cite journal|title=Meteor|publisher=MCSE|location=Budapest |volume=XXIX.|issue=6.|pages=3-5.|issn=0133-249X}}</ref>
 
== Az extragalaktikus objektumok megfigyelésének rövid története ==
[[Fájl:Andromeda constellation map.png|thumbnail|280px|Az [[Androméda csillagkép]]et ábrázoló csillagtérkép]]
 
Bár az Androméda-ködről már a X. században élt Al-Szufi arab csillagász is írt, a legtöbb ilyen objektum felfedezéséhez várni kellett a távcső feltalálásáig, sőt száz évvel azután sem ismertek több ilyen objektumot, mint a középkor tudósai. Aki először listát készített az égi ködökről, az [[Charles Messier]] francia csillagász volt az 1770-es években. Katalógusában, a róla elnevezett [[Messier-katalógus]]ban 103 objektumot sorolt fel (innen ered például az Androméda-köd M31 illetve a Triangulum-köd M33 kódszáma). Természetesen ezekről abban a korban egyáltalán nem lehetett tudni, hogy milyen távolságban vannak. Még a [[19. század]] végén sem volt könnyű megkülönböztetni a Tejútrendszer csillaghalmazait és ködeit a feltehetően extragalaktikus képződményektől. A szisztematikus kutatást a Messier Katalógus hatására az [[Uránusz]] [[bolygó]] felfedezője, [[William Herschel]] kezdte el, majd ezt folytatta fia, John Herschel. [[1864]]-ben tették közzé „A General Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars” ''(Ködök és csillaghalmazok általános katalógusa)'' című munkájukat, a GC katalógust, mely már 5079 ilyen képződményt tartalmazott. Az [[1888]]-től [[1908]]-ig terjedő időszakban Dreyer dán csillagász és munkatársai hozták létre a New General Calatogue (NGC) gyűjteményt és ennek kiegészítéseit, az Index Katalógusokat (IC I. és IC II.). Mindeddig a kutatók nagyrészt távcsöves észlelésre támaszkodtak. A fototechnika elterjedése során vették észre, hogy a galaxisok száma jóval nagyobb annál, mint amennyit érdemes lenne katalógusba foglalni. Az [[1930-as évek]]re már 12&nbsp;000-re becsülték a számukat. Az [[1960-as évek]]ben már 800&nbsp;000 extragalaxist tüntettek fel a fotokatalógusokbanfotókatalógusokban.
 
A tudomány számára az 1910-es, 1920-as években vált nyilvánvalóvá, hogy a mélyégobjektumok katalógusaiban szereplő ködök 90%-a nem galaktikus képződmény. A geometriai és [[Fotometria a csillagászatban|fotometria]]i távolságmérési módszerek alkalmazása során kiderült, hogy a Tejútrendszer legtávolabbi csillagainál is messzebb elhelyezkedő objektumokról van szó. Ezt erősítette, hogy a fotólemezeken már a csillagködök belső szerkezetét is ki lehetett venni. Ekkor hozták létre az első morfológiai osztályozásokat. Máig elterjedt [[Edwin Hubble]] galaxisosztályozási módszere ([[Hubble-típusok]]). Itt kell megjegyezni, hogy a galaxisok [[spektroszkópia]]i vizsgálata fontos [[kozmológia]]i felfedezéseket eredményezett. Hubble és munkatársai [[1931]]-ben arra a megállapításra jutottak, hogy a galaxisok távolsága egyenesen arányos a távolodási sebességükkel, sőt az univerzum minden extragalaktikus objektuma távolodik tőlünk, azaz a világegyetem tágul ([[Hubble-törvény]]).
 
== Az extragalaktikus csillagászat távolságmeghatározási módszerei ==
Az extragalaxisok távolságának meghatározására használt legfontosabb módszerek. (M<sub>vis</sub>: a módszerben használt égitest abszolút vizulisvizuális fényessége, r<sub>max</sub>: a módszerrel mérhető maximális távolság)
{| {{széptáblázat}}
! '''Módszer'''
:'''Cefeida-parallaxis''' (a Cefeida [[változócsillag]]ok periódus-fényesség relációja alapján). A cefeidák fényességváltozását elsőként [[Henrietta Swan Leavitt]] figyelte meg 1912-ben. Az 1910-es években [[Harlow Shapley]] szisztematikus módszerrel meghatározta a periódus-fényesség reláció nullpontját, és ezzel egy új távolságmeghatározási módszerhez, a cefeida-parallaxishoz jutott. Ezzel a módszerrel nem csak a Tejútrendszeren belüli objektumok, hanem az extragalaxisok távolsága is meghatározható lett.
:
A fényességváltozás periódusából kiszámítható a csillag abszolút fényessége. A reláció függ a populációtól [[R. P. Kraft]] eredménye szerint:
:
M<sub>pg</sub> = – 1,<sup>m</sup>80 – 1,<sup>m</sup>74 * logP
:
és
:
M<sub>pg</sub> = – 0,<sup>m</sup>35 – 1,<sup>m</sup>75 * logP
:
az első ill. amásodik populációs cefeidák esetén. M<sub>pg</sub> a fotografikus magnitúdót, P pedig a fényességváltozás mért periódusát jelöli. Az utóbbi összefüggés azonban csak a második populációs, -2<sup>m</sup> – nál fényesebb cefeidákra érvényes.
 
{| {{széptáblázat}}
!
! '''[[Messier 31|M 31]]'''
! '''[[Messier 32|M 32]]'''
| <center>B</center>
| <center>C<center>
|-
| Szögnagyság
| <center>4,6<center>
| <center>9,4</center>
| <center>9,7<center>
|-
| Galaxis típusa
m: [[magnitúdó]], m(phg): fotografikus magnitúdó. A szögnagyság ívpercben van kifejezve, a galaxis típusa a Hubble-féle osztályozás alapján van megadva.
 
A galaxiscsoportok kutatása a csillagászat egy kevésbé fejlett területe, amely még számtalan megválaszolatlan kérdést tartogat a csillagászok számára:
 
* A fizikai párok tagjainak abszolút fényessége, színe, alakja, mérete eltér-e a különálló galaxisokétól?
A halmaz, B halmaz, Bootes, Centaur, Coma, Corona Borealis, Hercules, Hydra, Leo, Perseus, Pisces, Ursa Maior I, Ursa Maior II, Virgo
 
A [[Virgo-halmaz]] környékén feltűnően sok galaxis található. Ebből arra következtethetünk, hogy a galaxisok szuperhalmazokat alkotnak. Tejútrendszerünk e szuperhalmaz szélén, a Virgo-halmaz pedig a közepe táján helyezkedik el. A Virgo szuperhalmaz – aminek átmérője meghaladja a 1,5{{e|10}} fényévet – galaxisai 50-200 milliárd év alatt kerülik meg egyszer a középpontját. A szuperhalmazokon túlmenően úgy tűnik, hogy a galaxisok egy buborékszerű képződményben helyezkednek el, térbeli eloszlásuk tehát nem egyenletes.
 
== A magyar csillagászképzésben szereplő extragalaktikus témájú észlelési programok ==
 
* A galaxisok általános jellemzői és osztályozása
* A galaxisok térbeli eloszlása
* [[Galaxishalmaz]]ok
* [[Elliptikus galaxis]]ok és öblök
* [[Küllős spirálgalaxis]]ok
* [[Spirálgalaxis]]ok
* Intenzív [[csillagképződés]] galaxisokban. Im és [[pekuliáris galaxis]]ok
* A galaxisok kölcsönhatása
* Aktív elliptikus galaxisok
* Észlelő kozmológia