|
'''Szócikk'''nek nevezzük a [[lexikon]]okban, [[lexikon|enciklopédiákban]] és szótárakban található egységeket, amelyek általában egy fogalmat (egy [[szó (nyelvészet)|szót]] vagy szókapcsolatot) határoznak meg, több-kevesebb részletességgel.
==Enciklopédiában==
A kábitószer
Bár sokan az enciklopédia és lexikon fogalmakat azonos értelemben használják, a hagyomány szerint az enciklopédiában a szócikkek általában hosszabbak, részletesebbek, illetve a tárgyszavak átfogóbb jelentésűek, mint a lexikonoknál. A cikk egy fogalom köré épül fel, és ha a fogalom megnevezésére több szó is létezik, azoknak egy közös cikkben a helyük. Viszont ha ugyanannak a szónak több jelentése is lehet, akkor azokat más és más cikk fogja tárgyalni egy lexikonban vagy egy enciklopédiában.
A drog szó eredeti jelentése: szárított növényi rész. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon
is elterjedt az angol drog szó, ami olyan anyagot jelent, amely a szervezetbe jutva a központi
idegrendszerre hatva megváltoztatja annak működését, funkcióját, illetve hiánya elvonási
tünetekkel jár. A drog fogalma igen tág. Gyógyászati értelemben a kábító hatású, függőséget
okozó anyagokat szokták kábítószernek nevezni. A köznyelv gyakran a kábítószerek
megnevezésére használja ezt a kifejezést.
V
ilágszerte emberek milliói élnek valamilyen droggal nap, mint nap. Persze a "kemény"
drogokon - a kábítószereken - kívül szelídebbeket is ismerünk: ilyen a teában, kávéban,
kólában levő, élénkítő hatású koffein, de ilyen az etil-alkohol is, a szeszes italok
"hatóanyaga". Ezek a drogok is befolyásolják ugyan az élettani folyamatokat, de kis
mennyiségben nem nagyon ártalmasak, és a legtöbb országban szabadon fogyaszthatók.
Vannak azonban rendkívül veszélyes és ezért tiltott drogok is. Egyértelműen ebbe a csoportba
tartozik a heroin és a kokain, amelyeknek nemcsak az árusítása, hanem a puszta birtoklása is
büntetést vonhat maga után.
Az engedélyezett és a tiltott társasági drogok többsége közvetlenül befolyásolja az
agyműködést - a gondolkodást, az összpontosító képességet, az élénkséget, a közérzetet, az
érzelmeket -, a tudati állapotot. Ezért nevezik őket gyakran pszichoaktív drognak. Talán nincs
is a Föld kerekén olyan kultúra és társadalom, amely mentes lenne tőlük. Helyenként és
koronként változik, hogy milyen drogokkal élnek az emberek és miért.
A drogok mértéktelen fogyasztása káros arra is, aki fogyasztja, és másokra is. Ezért minden
társadalom korlátozza - a népi hagyományok, a vallási tilalmak, a társadalmi szokások és a
törvény együttes erejével. A szokások és törvények szabta keretek túllépését "visszaélésnek"
(abózusnak) nevezik, s a drogok fogyasztását és/vagy a velük való kereskedést sok esetben
büntetik.
A nyugati társadalmakban a kokain és a heroin tiltott drog. A legtöbb országban a marihuána
fogyasztását is tiltják, bár napjainkban talán már kevésbé ítélik el, mint régebben. A legtöbb
országban szeszes italt és cigarettát bárki annyit vehet, amennyit csak akar.
Más a helyzet Észak-Afrikában. Itt sokfelé szabadon szívják a marihuánát, alkoholt viszont
nem mindenütt szabad árusítani. Bizonyos iszlám országokban szigorúan tilos a szeszes italok
fogyasztása. Dél-Amerika egyes részein a kokain majdnem olyan szokványos élvezeti cikk,
mint nálunk a kávé vagy a tea. Ázsia némely országában pedig sokan rendszeresen és
szabadon fogyasztják azt az ópiumot, amelyből a rendkívül veszélyes heroin is készül.
Az alkohol
Az alkoholok szerves vegyületek, molekuláik szén-, hidrogén-, és oxigénatomokból épülnek
föl oly módon, hogy egyik szénatomjukhoz egy vagy több
hidroxilcsoport kapcsolódik. Egyik legegyszerűbb fajtájuk az etil-
alkohol, más néven etanol vagy borszesz, amely minden szeszes
italnak alapvető összetevője. Az alkoholfogyasztás gyakran társas
szertartás, sok törzsi társadalomban a vallási ünnepek fontos része,
nem egy nép hiszi, hogy a szesz mámora a köznapinál tisztább
látást tesz lehetővé, segít a szellemek világával való érintkezésben.
Az etil-alkohol leggyakoribb előállítási módja a cukrok alkoholos erjedésén alapul. A szeszes
ital fajtájától függ, hogy milyen eredetű cukrot (gyümölcsökben vagy magvakban lévő
szénhidrátok) erjesztenek alkohollá.
Az alkohol legközvetlenebbül a központi idegrendszerre hat: az
agyra, illetve a gerincvelőre, ahol az érzékszervek által
összegyűjtött információ feldolgozása folyik, és ahonnan az
izmokat és a mirigyeket működésre késztető utasítások
1
kiindulnak. Kezdetben csak enyhe mérgezést okoz, amely élénkíti bizonyos szervek
működését, végeredményben azonban depressziót, nagyobb mennyiségben fogyasztva
eszméletlenséget idézhet elő.
Az elfogyasztott alkohol hamar bejut a vérkeringésbe: kis része már a gyomorból, nagyobb
része a vékonybélből szívódik föl. A keringő vér pedig eljuttatja az agyba és más szervekbe.
Eleinte az agyban fejti ki a legerősebb hatást: közvetlenül befolyásolja a cselekvőképességet,
az emlékezetet és a tanulási képességet, lelassítja a reakcióidőt és a gondolkodási
folyamatokat. Az alkoholmérgezés első jeleiként oldódnak az ember gátlásai, nehezebben
forog a nyelve, és hirtelen megváltozhat a hangulata. Ha valaki ennél is többet iszik, mozgási
és érzékelési zavarokra számíthat, észlelésében képtelen a finomabb megkülönböztetésekre. A
múló alkoholmámor – a másnaposság – jellemző tünete a hányinger, a hányás és a fejfájás.
Az alkohol az idegrendszeren kívül nagyon veszélyes a májra is, egyebek között
májzsugorodást okozhat. A tartós alkoholfogyasztás súlyos egészségkárosodást okoz; főként
az agyra, a májra, valamint a gyomorra és más emésztőszervekre veszélyes.
Bár a szeszes italokat sokan szeretik, a legtöbb ember képes mértéket tartani. Nem iszákosok,
hanem "szociális ivók". Sok országban - hazánkban is - súlyos probléma az alkoholfüggőség,
és szoros kapcsolatot találtak egyfelől az alkoholfogyasztás, másfelől a közúti balesetek, az
öngyilkosságok és más erőszakos
bűncselekmények gyakorisága között. Aki
rendszeresen iszik, az alkohol rabjává válhat.
Az alkoholbetegnek nagyon nehéz felhagynia
az ivással. Az ilyenkor fellépő elvonási
kórképet (verejtékezés, izomremegés,
hányinger, hallucinációk) delirium tremensnek
nevezik. Az alkoholisták és a rendszeresen
ivók egészségét tovább rombolja a rosszul
tápláltság, az alkohol ugyanis rontja az
étvágyat, és hiányos táplálkozáshoz vezet.
Emésztési zavarok is felléphetnek a rendszeres
ivás következményeként, és némely
rosszindulatú daganatok – például a nyelőcső, a gége és a szájüreg rákjai – lényegesen
gyakoribbak a sok szeszes italt fogyasztók között.
A dohány
A
dohányzás
a burgonyafélék családjába tartozó dohánynövény leveleinek élvezete. Az első
dohányültetvényeket időszámításunk előtt 3-5 ezer évvel
kezdték művelni. Amerika felfedezésekor a dohány már az
egész amerikai kontinensen elterjedt volt. A dohányzás (a
dohány füstjének be- és kilélegzése), egy volt a dohány
fogyasztásának számos módja közül. A dohányszíváson kívül a
dohányt az orrukba tették, rágták, ették, itták, testükre kenték,
golyócskák formájában a szemükbe tették és végbélkúpként
használták. A rítusokban a harcosok arcába lehelték a harc előtt,
vetés előtt a szántóföldre szórták, az isteneknek áldoztak vele,
valamint férfiak és nők egyaránt narkotikumként használták.
Az európaiak a majákon keresztül ismerkedtek meg a dohánnyal, akik rituális és vallási
ünnepeiken használták. Valószínűleg először Kolumbusz és társai találkoztak pipázó
indiánokkal, és ők hozták be Európába ezt a szokást. Portugáliából egy Jean Nicot nevű
francia diplomata terjesztette tovább (nevéből ered a dohány
Nicotiana tabacum
és
2
alkaloidjának
nikotin
elnevezése). Akkoriban nemcsak élvezeti szerként, hanem
gyógyszerként, dísznövényként is használták. A dohánytermesztés hazánkban a török
hódoltság idején terjedt el annak ellenére, hogy Törökországban (és Angliában is) előfordult,
hogy halálbüntetéssel sújtották a dohányzókat. Az egyház is harcolt a dohány fogyasztása
ellen, és kiátkozással próbálta megakadályozni a bűnös élvezet terjedését. Az első
dohányzásellenes rendelkezések hazánkban Erdélyből, a 17. századból maradtak fenn, melyek
pénzbüntetéseket róttak ki a dohányosokra.
A nikotin az alkaloidák csoportjába tartozó igen mérgező vegyület, képlete C
10
H
14
N
2
. A
dohánylevelekben fordul elő (almasavhoz és citromsavhoz kötve), amelyeknek
nikotintartalma az éghajlattól és a talajtól függően igen változó,
többnyire 1.6 és 8 % között ingadozik. Az amerikai dohány
kevesebbet tartalmaz, mint a francia vagy német. Előállítása
úgy történik, hogy a dohányleveleket vízbe áztatják, az így
kapott folyadékot besűrítés után mésztejjel elegyítik és
vízgőzáramban ledesztillálják. Az átdesztillált folyadékot
azután híg oxálsav-oldattal gyengén megsavanyítva, szörp
sűrűségűre főzik és koncentrált kálium-hidroxid oldattal
elegyítik. Ilyenkor a nyers nikotin mint barna olaj kiválik, amelyet éterrel ráznak össze. Az
éter elpárologtatása után visszamaradó nikotin vízgőzáramban való ledesztillálással
megtisztítható. A tiszta nikotin színtelen és elég könnyen mozgó folyadék, amelynek égető íze
és sajátságos kábító szaga van. Vízben és borszeszben könnyen oldódik. A levegőn állva
oxigént abszorbeál és megbarnul. Igen erős két vegyértékű bázis és savakkal többnyire jól
kristályosodó sókat alkot.
A dohánytermékek mindegyike tartalmaz nikotint, így rendszeres fogyasztásuk esetén
függőség alakul ki, melyről igen nehéz leszokni. Ez az anyag erős idegméreg (5 mg egy
középnagyságú kutyát 3 perc alatt megöl), mely serkenti a szívműködést (megnő a vérnyomás
és a pulzus), élénkíti az agyat és az izmokat, de amint ez a hatása elmúlik, a túl nagy
kihasználtság miatt fáradtság tünetei jelentkeznek. Fokozza továbbá az adrenalin és a
dopamintermelést, így az agy „felpörög”. Rendkívül toleráns anyag, ezért amint a szervezet
hozzászokik (akár 1-2 alkalom után) folyamatosan nagyobb adagra van szüksége.
Amennyiben ez nem történik meg, az élettevékenységek gyengülése figyelhető meg,
rosszullét, a nikotinfogyasztás iránti vágy stb. Emellett pszichés függőség is kialakulhat,
amely igen nehezen szüntethető meg.
A szárított és feldolgozott dohánylevelek égéstermékeinek belélegzése magának a drognak a
hatásától függetlenül is rendkívül káros. A dohányzás, különösen a cigarettázás, sokszorosára
növeli több rákbetegség (tüdőrák, gégerák, hólyagrák stb.)
kockázatát, ráadásul különféle szív- és keringési betegségekre,
tüdőbetegségekre (pl. idült hörghurutra) is hajlamosít; károsítja a
terhes anyák magzatát, és még számtalan egyéb veszéllyel jár.
E betegségek kiváltásáért nem annyira a nikotin, mint inkább a
kátrány gőzei, a szénmonoxid-gáz és a dohányfüst egyéb alkotórészei
felelősek. A dohányzás káros következményeinek nemcsak maguk a
dohányosok, hanem a környezetükben élő családtagok, munkatársak - az úgynevezett passzív
dohányosok - is ki vannak téve.
A koffein
Egy másik népszerű alkaloid, a koffein főleg a teacserje leveleiben és a kávécserje magjában
(kávébab) fordul elő, de a kakaóban és a kólában is megtalálható.
3
Nem lehet pontosan tudni, hogy ki fedezte
fel a kávé növény hatását és főzött először
italt a kávészemekből. A kávé eredetéről
kétféle legenda ismert. Az első egy Phazes
nevű arab orvostól származik, aki
900-ban a
kávét orvosságként említette. A másik
történet (kb. Kr.e.
300-ból) egy Káldi nevű
kecskepásztorról szól, aki észrevette, hogy a
kecskék bizonyos piros bogyók legelése után
egészen estig rendkívül aktívvá váltak. Ő
maga is megkóstolta a bogyókat, és ugyanazt
a hatást tapasztalta. Elmondta ezt a közeli
apátságban élő szerzeteseknek, akik szintén elkezdték a bogyókat enni, hogy az esti ima során
sokáig fenn tudjanak maradni. A szerzetesek véletlenül rájöttek, hogy ha a megpörkölik a
bogyókat és italt főznek belőle, akkor ugyanazt a hatást érik el, de az íze messze finomabb.
Ettől fogva a kávébabot és a belőle készült italt luxus élénkítőszernek tartották. A kávét
először Jemenben kezdték el termeszteni, ahol teraszos gazdálkodást folytattak. A kávézás
szokását mohamedán zarándokok vitték magukkal Mekkába és Medinába menet, innen terjedt
tovább a kávé fogyasztása az egész Közel- Keletre. Csak a XVII. század elejétől kezdték a
kávét megismerni Európában, de népszerűsége gyorsan növekedett.
A tea története jóval régibb, mint a kávéé, visszanyúlik a
teakultúra és -fogyasztás őshazájába, Kínába és
Indiába.
Tea néven rendszerint különböző főzeteket (vizes
kivonatokat) értünk a teacserje szárított leveleiből.
Felfedezője - a legenda szerint legalábbis - i.e. 2737-ben
egy Kínai uralkodó volt, aki véletlenül tea leveleket ejtett
egy pohár forró vízbe. Az 1600-as években a tea
közkedvelt itallá vált Európában és az amerikai telepesek
között is. A gyarmati idők óta a tea fontos szerepet játszik
az amerikai kultúrában és szokásokban.
A kávé legfontosabb hatóanyaga a koffein, azaz a 1,3,7-trimetilxantin. Az elnevezés Friedrich
Ferdinand Runge nevéhez fűződik, aki 1820-ban a világon
elsőként mutatta ki ezt a hatóanyagot. A koffein fehér színű,
keserű ízű, kristályos vegyület. Vízben rosszul oldódik, ezért a jól
oldódó kettős sóit használják. Sokféle növényben fellelhető, a
növények természetes védelmét szolgáló anyag.
A tea hatóanyaga a tein, lényegében a kávé koffeinjével
megegyező összetételű és hatású vegyület. A száraz teafű több
koffeint tartalmaz, mint az őrölt kávé, ám az elkészített teára vagy
kávéra ez már nem igaz, ugyanis rendszerint a kávénál kevesebb tealevelet használunk fel egy
reggeli italhoz. Így az elkészített reggeli kávé többnyire több koffeint tartalmaz, mint a tea. Az
viszont biztos, hogy egy erős csésze teában több a koffein, mint az instant kávéban.
Természetesen a különböző teák és kávék között óriási eltérés lehet a koffeintartam és az
egyéb stimuláló anyagok szempontjából. A teában a koffeinen
kívül más metilxantinokat is találunk: ilyen a teobromin és a
teofillin, ám ezek stimuláló hatása csekély.
A koffein a központi idegrendszert izgatja (különösen az
agykérget), élénkíti a szívműködést, javítja a szellemi
funkciókat, csökkenti a fáradtságot és az álmosságot. Az
izmok teljesítőképességét fokozza. Az agyalapi vegetatív
4
központok izgatása révén emeli a testhőmérsékletet, a mellékveséből adrenalint vesz el,
hatására a veseerek tágulása miatt fokozódik a vizelet-kiválasztás. A nem kábító
fájdalomcsillapítók hatását erősíti (elsősorban fejfájás esetén hatásos). Egy csésze kávé
elfogyasztása után 5 perc múlva a test szinte minden szövetében kimutatható a koffein.
Koncentrációja kb. félóra alatt eléri a maximumot, majd lassan lecsökken. 3-6 óra múlva a
koncentráció mintegy a fele a maximumnak. Aki hosszabb ideig sok kávét, teát iszik, majd
hirtelen elhagyja ezt a szokást, ingerlékennyé és lehangolttá válhat, sőt esetleg izomremegést
is érez. Ezek szabályszerű elvonási tünetek, még ha nem is súlyosak. Ezt néhány hetes
"elvonókúra" megszünteti.
A cannabisok
A cannabisok összefoglaló név a Cannabis (kender) nevű növényre utal. A régészeti leletek
tanúsága szerint a kínaiak és az egyiptomiak már Kr.e.
6000 körül ismerték a kendert. Szárából rostot, majd
vásznat, kötelet készítettek, magvából olajat préseltek.
India, Pakisztán és Nepál területén hagyomány a kender
élvezeti szerként való használata. Az asszírok már az i.e.
9. században tömjén helyett kendert használtak, és i.e.
600-ból írásbeli nyom van a kendergyanta kábító
hatásáról. Terjedése a szkíták és a trákok közvetítésével
történt. Más országokban is termesztenek kendert, de az
a rostkender, melyből kötelet és textíliát gyártanak. Európában a 20. század második felében
történt a cannabis-szívás széleskörű elterjedése. Indiában a mai napig is sok
gyógyszerkészítmény hatóanyaga a cannabis.
Az indiai kender (Cannabis sativa varietas indica) a kender növénynek egy olyan hibridje,
amelyben, nagymértékben található a kábulatot előidéző hatóanyag a THC (tetrahidro-
cannabinol), melyet elsőként Raphael Mechoulam és Yechiel Gaoni izolált 1964-ben.
Tiszta formában hidegen szilárd, üvegszerű,
melegítve viszkózus és ragacsos anyag. A THC
nagyon kis mértékben oldódik vízben, de jól
oldódik a legtöbb szerves oldószerben, így
etanolban és hexánban is. A nikotinhoz és a
koffeinhez hasonlóan a THC-nek valószínűleg az a
szerepe a növényben, hogy megvédje azt a
kártevőktől és a kórokozóktól. Ezen kívül a THC-
nek magas UV-B (280-315 nm) abszorpciója is van,
ami a káros sugárzásoktól védi a növényt.
Mivel különböző összetételű cannabis-készítmények vannak illegális forgalomban, ezért
nehéz lenne rendszerbe szedni őket.
Általában a kábítószer egyezményekben a tradicionális
indiai definíciók az elterjedtek:
•
A "csarasz", a cannabis növény gyantája, amiből a hasist készítik (préselt barna kocka
vagy lap).
•
A "ganzsa", a növény virágzó, vagy termő ágvégei
(csúcsok).
Ebből készül a
marihuána (zöld színű, összetört apró levelek)
. A mai értelemben vett marihuánának
nagyon ingadozó lehet a THC-tartalma, mivel nem mindig a ganzsából készítik.
•
A "bhang" a növény többi része
(szár, levelek),
amelynek a THC-tartalma alacsony,
teát, szirupot készítenek belőle.
5
Elsősorban a tradicionális országokban, hallucinációs mámor
előidézésére és betegségek kezelésére használták.
Fogyasztása
cigarettába sodorva, pipából vagy vízipipából történik.
Hollandiában divat a hasisevés is, süteményekbe sütve.
E kábítószer hatása alatt az ember ellazultságot, lelki békét érez,
többet vesz észre a környezetéből, magabiztosabb lesz, új
gondolatai támadnak. A marihuána általában nem okoz olyan erős
függőséget, mint más, keményebb kábítószerek.
Megvonáskor
rossz közérzet és ingerültség jelentkezik.
Az opiátok okozta testi függőséghez képest ez
elhanyagolható, hiszen a szer elhagyását nem követi testi rosszullét.
A pszichikai hozzászokás
viszont jelentősebb, ez szorosan kapcsolódik a fű nyújtotta "élményekhez",
boldogságérzethez.
A kutatások szerint ez a drog alighanem kevésbé ártalmas a szervezetre, mint a dohányzás
vagy az alkohol. Ezért sokan nem tartják indokoltnak, hogy a marihuánát a kemény drogokkal
egy csoportba vegyék.
A barbiturátok
A barbiturátok barbitursavból nyert gyógyszerek. Ezeket a
laboratóriumban előállított drogokat orvosok írják föl betegeiknek
álmatlanság vagy szorongás ellen altatóként vagy állandó
idegességük miatt nyugtatóként. Túlzott fogyasztása számos
végzetes balesethez vezetett, ezért mostanában egyre inkább az
úgynevezett benzodiazepineket (pl. a diazepam és klórdiazepoxid)
írják fel helyettük.
A barbiturátoknak erős nyugtató hatásuk van, lelassítják az embert
és a központi idegrendszer működését. Kis mennyiségben valóban
nyugtatólag hatnak, nagy dózisban azonban az ember úgy érzi
magát, mintha ittas lenne - érthetetlen a beszéde,
ügyetlenkedik, esetleg az eszméletét is elveszti. A
túladagolás könnyen halált is okozhat, ugyanis a halálos és a
normálisdózis között rendkívül kicsi a különbség. Különösen
veszélyes lehet a barbiturátokat alkohollal, heroinnal vagy
nyugtatókkal együtt fogyasztani. A szervezet egyre
toleránsabbá válik a barbiturátokkal szemben, s hamar
függőség léphet fel. Komoly elvonási tünetek
jelentkezhetnek, mint ingerlékenység, idegesség,
álmatlanság, ájulás, hányás, rángatózási rohamok vagy önkívület.
Az amfetaminok
Ezeket a szintén mesterségesen előállított anyagokat angol szóval uppernek vagy speednek
nevezik.
Az amfetamint (
1-fenil-2-aminopropán)
a
harmincas években hozták forgalomba Európában,
és széles körben kezdték használni élénkítő
szerként és depressziós állapotok kezelésére.
Az
amfetamin
elnevezés az
a
lfa-
m
etil-
f
en
et
il
amin
kémiai név rövidítéséből származik, melyet
Gordon Alles
amerikai vegyész adott a
vegyületnek 1927-ben. Magát a vegyületet először
6
Lázár Edelenau
román vegyész állította elő a Berlini Egyetemen 1887-ben.
Hamar nagy
népszerűségre tett szert, mivel a hatása hasonló a kokainéhoz, de nem volt szigorú kábítószer-
ellenőrzésnek alávetve, és tartós használatát nem kísérte erős függőségi viszony. Az ötvenes
években fogyasztószerként és antidepresszánsként írták fel orvosok. Felhasználói: vizsgára
készülő diákok, fogyni vágyók és kamionsofőrök voltak.
A II. világháború idején 1938-ban, a németek is elkezdték használni, később már az összes
hadsereg használta az "energiatablettát".
Napjainkban ismét robbanásszerűen emelkedik a speedet
használók száma.
A diszkók és partik drogjának tekintik.
Felhasználási módozatai: a szippantás (orron keresztül), a tabletta
és az intravénás használat.
Aki ilyen kábítószert vesz be,
élénkebbnek, energikusabbnak érzi magát. Az amfetaminok
felgyorsítják a szervezetben zajló kémiai reakciókat, a tápanyagok
égetését.
A hullámhegy után mindig hullámvölgy következik: a feldobottságot a lehangoltság,
kimerültség időszaka követi. Ilyenkor a drogos erős kísértést érez, hogy bevegyen egy újabb
adagot, s újból felélénküljön. Az így kialakuló hozzászokás függőséget válthat ki
, de
számottevőbb a pszichés függőség. Rendszeres használata maradandóan károsítja az agyat és
a szívet. Gyakran kombinálják heroinnal, így a hatása hasonlít a "speedball"-ra
(kokain+heroin).
Az ecstasyt (metiléndioxid-metamfetamin)
1913-ban
állították elő Németországban
.
A 70-es években
pszichés betegek kezelésére alkalmazták, robbanásszerű
elterjedése a 90-es évekre tehető. Napjainkban a
legelterjedtebb drogok közé tartozik. Ötvözi az
amfetaminszármazékok gyorsító hatását és az euforizáló
szerek boldogságérzetét, nem véletlenül a táncos, zenés
helyek drogja. Illegális laboratóriumokban állítják elő, ezért a forgalomba kerülő tabletták
erősen szennyezettek lehetnek, vagy más hatóanyagot is tartalmazhatnak. Az illegális
kereskedelemben dombornyomással készített "ábrás" tablettaként, kapszulában vagy
poralakban lehet hozzájutni. Többnyire szájon keresztül, de előfordul,
hogy intravénásan juttatják a szervezetbe.
Az ecstasy tabletták teljesen összefonódtak a mai kor divatos zenéivel
(acid, house, rave, techno) és a társasági partidrogok közé sorolják.
Fizikai függőség nem alakul ki tőle, a pszichés függés pedig hasonló,
mint a speed esetében. Pszichés és idegrendszeri betegségek
kialakulásánál döntő szerepe lehet.
A hallucinogének
Ebbe a csoportba sokféle drog tartozik. Egy részük természetes eredetű, mint bizonyos
mexikói harmatgombákból kivont pszilocibin vagy a szintén peyote-kaktuszból nyerhető
meszkalin. Másokat laboratóriumban állítanak elő; ilyen például az LSD (lizergsav-
dietilamid).
A peyote (Lopphophora williamsii) egy Mexikóban honos kaktusz, de az északi indián
törzsek is megismerkedtek vele a vándorlásaik folyamán (kiovák, komancsok). Gyógyításra,
jóslásra, és ünnepeken a transz állapot elérésére használták és használják ma is. A növény
testét karikákra vágják és kiszárítják, így konzerválják. Hatóanyaga a meszkalin (trimetoxi-
fenetilamin), melyet olcsóbb mesterséges úton előállítani, ezért a kaktuszt ritkán termesztik,
4
.
PSZICHOMOTOROS STIMULÁNSOK
(AMFETAMINSZÁRMAZÉKOK)
(speed, ecstasy, liquid extasy)
5.
HALLUCINOGÉNEK
(PSZICHEDELIKUS SZEREK (LSD, pszichedelikus gombák)
6.
SZERVES OLDÓSZEREK
A WHO a kábítószereket két nagy
csoportra osztotta : kemény és lá
gy drogokra. A
kemény drogok közé a heroint, kokaint, morf
ő
leg a
központ idegrendszerre ható gyógyszereket : szedatívumokat, hipnotikumokat,
antihisztaminokat és ezek alkohollal történ
ő
kombinációit valamint a marihuánát so
rolta.
int és analógjaikat, a lágy drogok közé f
4
Á
LTALÁNOS MAGYAR HELYZET A
20.
SZÁZAD KÖZEPÉT
Ő
L
A magyarországi
kábítószerhelyzet elemzését célszer
ű
két szakaszra bontani. Bár a két
„felvonást” nem lehet egymástól éles határvon
allal elválasztani, a
gazdasági –társadalmi
v
m
áltozások indokolttá teszik ezen megkülönböztetést. A fo
rdulópontot
– mint
egannyi más esetben – a drog-epidémia eset
ében is természetesen a rendszerváltás
lentette.
mir
ő
l nem beszélünk, nem is létezik?
z Amerikai Egyesült Államokból eli
nduló és Nyugat - Európában tért nyer
ő
kábítószer
rjesztés nem hagyta érintetlenül hazá
nkat sem. A második világháborút követ
ő
els
ő
nagy
ullám a hatvanas évek végén és a hetvenes év
ek elején érte el Magyarországot. Ám az
ő
s eltérések voltak a nyugati és
a honi kábítószer problémában.
alán a legfontosabb ilyen tényez
ő
, hogy míg a nyugati demokráciá
ban a klasszikus drogok
gyebek mellett a
heroin
je
A
A
te
h
tagadhatatlan, hogy jelent
T
(e
,
hasis
,
marihuána
,
kokain
és
LSD
) terjedtek el, addig a szocialista
ánkban is els
ő
sorban kábító hatású anya
gokat használtak a fogyasztók.
zer
országokban, így haz
Ezek
szerves oldós
ek vagy gyógyszerkészítmények és alkohol kombinációi voltak. A
fogyasztás eme alakulása els
ő
sorban a hozzáférhet
ő
ség és a
kínálat
hiányának tudható be.
erhez jutni, mégis feln
ő
tt egy
bítószerekhez való viszonya,
– örökítheti a következ
ő
volt a tiltás. A pártállami
A rendszer nem volt képes
zerek iránti igény. A hatalom
zza a kábító hatású anyagok
tt a következménye, hogy a
yógykezelés intézm
ényhálózatának a kialakítása elmaradt.
Bár a honi fogyasztói társadalom nem tudott kl
asszikus kábítósz
korosztály, amelynek teljesen más volt az élvezeti
szerekhez, ká
mint az el
ő
z
ő
generációké. Ez a réteg pedig t
ovább örökíti
generációkra a toleránsabb hozzáállását .
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy szin
te hiábavaló
elnyomás ellenére is kialakult és fennmarad
t a drogfogyasztás.
megakadályozni, hogy a fiatalok körében megjelenjen a kábítós
csupán arra volt képes, hogy a nyolcvanas évek
végéig korláto
kínálatát. Ugyanakkor a sokat
szidott struccpolitik
ának az le
megel
ő
zés, a visszaszorítás és a g
5
Szopó és parkán
A hatvanas évekt
ő
l a nyolcvanas évek elejéig a szipózás volt a
legelterjedtebb. A gyógyszerek köz
ött, pedig a parkán volt a
vezet
ő
anyag. A parkán megsz
ű
nésével újabb szerek után
ették.
A „drog-színtér” jellemz
ő
je ez id
ő
tájt
az volt, hogy megn
ő
tt a kábítószerek iránti kereslet,
ó visszaélés. Ám a korszak legf
ő
bb
jellemz
ő
je a kodeinféleségek (köhögéscsillapítók) használata.
Változó kínálat
A rendszerváltást közvetlenül megel
ő
z
ő
id
ő
szak kábítószer-helyzetér
ő
l viszonylag kevés
formáció áll a rendelkezésünkre. Ennek oka els
ő
sorban a nehézkes korabeli adatgy
ű
jtésben
keresend
ő
. Ugyanakkor egyéb indikátorokból következte
tni lehet a probléma elterjedtségére
s nagyságára.
ontos adat, hogy a nyolcvanas évek másodi
k felében, évente mintegy háromezren
jelentkeztek egészségügyi intézeti kezelésre. A budapesti Korányi Kórház baleseti
elosztályán 1985 és 1989 között 1587 bete
get kezeltek kábítószer-problémákkal.
gyanebben az id
ő
szakban a Vám- és Pénzügy
ő
rség által lefoglalt kábítószerekkel
apcsolatosan, évente legfeljebb tíz esetben indult büntet
ő
eljárás. A legnagyobb fogással a
ám
ő
rök 1988-ban büszkélkedhettek. Akkor vala
mivel több, mint egy (!) kilogramm drog
erült a hatóság kezére.
kellett nézniük a fogyasztóknak. A folyamatokban a
nyolcvanas
évek közepén következtek be jelent
ő
s változások.
Ezek mind a hivatalos politik
át, mind, pedig a fogyasztási
szokásokat érint
emelkedett a fogyasztók száma, akik közt egyre több volt a
fiatal. A korszak
jellegzetességeihez ta
rtozott még, hogy azok,
akik megfelel
ő
kapcsolatokkal rendelkeztek, már hozzá tudtak
jutni a klasszikus drogokhoz is.
A nyolcvanas évek közepét
ő
l kezd
ő
dött a házi
mákkészítményekkel val
Ezek közül a legnépszer
ű
bb a Hydrocodin
intravénás
alkalmazása volt.
A kínálat terén a leglényegesebb
fordulatot azt jelezte a ható
ságok számára, hogy egyre több
kísérlet történt kábítószerek illegális el
ő
állítására. Szintén a
nyolcvanas években vált
számottev
ő
vé az illegális kábítószer
- kereskedelem is, bár
tagadhatatlan, hogy akkoriban
Magyarország még csak tranzitországként szer
epelt a csempészek szótárában. Ugyancsak a
kínálati oldal változásait jelezték az e
gyre gyakoribb vényhamisítások. Szakért
ő
k szerint a
mind s
ű
r
ű
bbé vált gyógyszertári betörések, pedig azt támasztották alá, hogy a kábítószer-
problémának és a b
ű
nözésnek létrejöttek az egyel
ő
re kezdetleges kapcsolódási pontjai.
in
é
F
b
U
k
v
k
6
S
zintén elenyész
ő
volt az ismertté vált „
visszaélés kábítószerrel
” (BTK 282. §)
b
ű
ncselekmények száma. Nyolc év alatt, 1980
és 1988 között összesen 658 ilyen esetet
gisztráltak.
uszonhétezer fogyasztó?
Nemzeti Egészségvédelmi Intézet Drogprogram
ja 1989-ben kvalitatív vi
zsgálatot végzett.
nnek adatai alapján a nyolcvanas évek
végén, Magyarországon mintegy 25 ezer olyan
ábítószer-fogyasztó volt, ak
ik közvetlenül a drog okozta, vagy a drogfogyasztásból adódó
gyéb panaszokkal keresték meg a körzeti or
vosukat. Rajtuk kívül
a körzeti orvosok még
000 kábítószer-fogyasztóról tudtak.
Ő
k ugyan nem keresték fel orvosukat, ám egyéb
rrásból ismertek voltak. A nyolcvanas évek végén ezen információk alapján, mintegy 27
ő
re volt tehet
ő
a rendszeres drogfogyasztók szám
a Magyarországon. A teljes képhez
zonban hozzátartozik, hogy a 27 ezer ember közül
sokan olyan gyógyszereket fogyasztottak,
amelyek jogi értelemben nem számítottak kábítószernek.
re
H
A
E
k
e
2
fo
ezer f
a
7
1985 – a fordulat éve
(a titkolózás miatt) csak részben volt kutatható. A
zövegezték meg
és fogadták el a fiatalkori b
ű
nözéssel foglalkozó 1985-ös
Minisztertanácsi határozatot. Ez a jogszabály má
r figyelembe veszi a hazai drog - helyzetet és
A késlekedés visszaüt
nböztette a nyugat-európait
ól (annak ellenére, hogy Magyarország
már nemcsak tranzitországa, hanem célors
zága is lett az illegális kábítószer-
Jelent
ő
s különbség volt viszont hazá
nk és a nyugati államok között
a drogpolitika és az annak
al és cselekvési
programmal, a kábítószer-fogyasztók különböz
ő
csoportjaihoz alkalmazkodó, differenciált
yógyító-rehabilitációs intézményrendszerrel,
valamint a kábítószer-ügyben érintett
szervezetek tevékenységét koordi
náló testülettel, addig hazánkban a nyolcvanas évek végén
supán ezek kiépítése kezd
ő
dött meg.
A kábítószer - problémát a
nyolcvanas évek közepéig s
ű
r
ű
homály fedte, mivel meglétét a
korabeli politikai vezetés mind a honi társadalom el
ő
tt, mind a külföld el
ő
tt titokként kezelte.
A másik súlyos gond az ideológiai hozzáállásban az volt, hogy els
ő
sorban a rend
ő
rség által
megoldandó kérdések körébe utalta a káb
ítószer-fogyasztást. Enne
k káros következménye
lett, hogy elmaradt a megel
ő
zést –gyógyítást – rehabilitációt
szolgáló intézményrendszer
kialakítása, valamint hiányoztak a képzési –
oktatási programok. A szakemberek számára az
is problémát jelentett, hogy a je
lenség
helyzetet az is bonyolította, hogy a részkuta
tások eredményét sem lehetett a széles
közvéleménynek bemutatni.
A drog-problémával összefügg
ő
politika és ideológia te
rületén a fordulat 1985-ben
következett. Ekkor s
olyan intézményhálózat kiépítését szorgalmazza (s
ő
t sürgeti), amely átfogja a megel
ő
zés,
gyógykezelés, utókezelés és rehabi
litáció rendszerét. Ezt követ
ő
en megalakul az
Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság Drog
Albizottsága. Ennek
drogprogramja 1987-ben
indul útjára.
A kábítószer-probléma a nyolcvanas évek végére
kutatható társadalmi
jelenséggé vált. A
rendszerváltás id
ő
szakára a drog-problémának minden olyan tünete megtalálható volt
Magyarországon, amely Nyugat - Európában is
létezett. Ez alól talán csak a
kábítószer-
b
ű
nözés súlyosabb formái jelentet
tek kivételt. A Nyugat -európai
és hazai helyzet közt csupán
a jelenség nagyságrendjében és elterjed
tségében volt különbség. A hazai helyzetet
valószín
ű
leg az is megkülö
kereskedelemnek), hogy a rendszerváltás idején még nem alakult ki
az illegális
kábítószerek
munkamegosztáson alapuló, szervezett piaca.
végrehajtását szolgáló, valamint a kábítószeres
ekkel foglalkozó intézm
ényrendszer területén.
Míg a t
ő
lünk nyugatra fekv
ő
európai demokráciák rendelkeztek tudományos kutatásokon,
elemzéseken, értékel
ő
vizsgálatokon alapuló kábítószer
-stratégiáv
g
c
8
A
kábítószer-probléma tehát már a rendszerváltás el
ő
tt is létezett Magyarországon, azonban
az 1988 és 1990 közti átmeneti periódus és
az 1990-es rendszerváltás jelent
ő
sen módosították
nnek a társadalmi jelenségnek az alakulását, va
lamint megváltoztatták
korábbi mennyiségi és
n
ő
ségi mutatóit.
z indikátorok alapján a drog-
helyzet rendszerváltozást követ
ő
változásaira a következ
ő
az egészségügyi intézmé
nyekben az adott évben kezelt
szben a kezeltek számának emelkedését
e
mi
A
trendek voltak a legjellemz
ő
bbek :
kábítószer-fogyasztókra vonatkozó adatok ré
mutatták, részben, pedig jelezték a fogyasztási
szokások változását. A fogyasztók számának
növekedése azonban viszonylagos, adódhatott a je
lentési fegyelem alakulásából is. Bár a
kórházaknak kötelez
ő
lett volna jelentést ké
szíteni az Egészségügyi Minisztérium számára az
általuk kezelt drogfogyasztókról, ezt
nem minden intézet tette meg.
Statisztika
A fogyasztási szokásokkal ka
pcsolatban megállapítható, ho
gy Magyarországon 1995 és 2002
között közel a duplájára n
ő
tt az ópiátfogyasztók száma.
A kezelésben megjelent
drogfogyasztók között a legnagyobb arányban az amfetamint és származékait fogyasztók
száma n
ő
tt. A változás mértéke közel 25-szörös. U
gyanakkor a szerves oldószereket inhalálók
száma a felére esett vissza. Ez
jól mutatja, hogy a fogyasztók
drogkarrierjük során rendszerint
fokozatosan egyre keményebb szerekre térnek át
, bár az amfetamin térhódítását viszonylagos
újszer
ű
sége is indokolja.
A nyilvántartottak életkori ad
ataiból kiderül, hogy a drogfogya
sztás alsó korhatára jellemz
ő
en
16 és 19 év közé tehet
ő
. A kezelési statisztikák alapján a
nyilvántartott kábítószeresek között
1994 - 2002 között évente megduplázódott az in
travénás droghasználók száma.
A kábítószer-fogyasztással összefügg
ő
halálesetekre vonatkozó felmérés 1995-ben 204, 1996-
ban 289, 1997-ben 339, 2002-ben 276 halálesetet re
gisztrált. Az elhunytak drogkarrierjér
ő
l, a
halálesetek körülményeir
ő
l azonban már nincsenek pontos információk.
9
Ami itt nincs, azt ne is keresd
Az el
ő
z
ő
ekben felvázolt indikátorok azt mutatják,
hogy a rendszerváltás óta a magyarországi
droghelyzet súlyosabbá és differe
nciáltabbá vált. A kábítószer-kereslet és - kínálat egyaránt
emelkedett, a kábítószer-fogya
sztás, pedig egyre nagyobb te
ret hódít a társadalom majd
minden részében.
Az utóbbi id
ő
ben egyre több a fogya
sztással összefügg
ő
haláleset és er
ő
teljesebb igény van az
úgynevezett kemény drogok iránt is. Ezek közül viszonylagos olcsósága miatt els
ő
sorban a
heroint (egy adag fekete pi
aci ára 1998-ban kb. 7000 forint)
keresik
a fogyasztók. Emiatt a
fogyasztási technikák eltolódtak az intravénás
használat irányába. A fiatal korosztály, f
ő
ként a
ámasztja
alá, hogy éppen a kereslet terüle
tén a legaggasztóbbak a változások.
indez persze nem jelenti azt, hogy
a kínálati oldalon nem tört
éntek negatív változások. Itt a
gnagyobb gondot az illegális kábítószer-kereske
delem növekedése jelenti, amely mind a
anzit, mind, pedig a bels
ő
piacra irányuló forgalomra jellemz
ő
. Az sem elhanyagolható,
ogy emelkedett a magyarországi illegális
marihuána
10–18 évesek körében jelent
ő
sen emelkedett a ká
bítószer-fogyasztás.
Ő
k különösen az
amfetamin-származékokat (ecstasy) használják el
ő
szeretettel. Manapság már a n
ő
i
drogfogyasztók sem ritkák a heroinisták és má
s társadalmilag és eg
észségügyileg fokozottan
veszélyes kábítószeresek közö
tt. Növekedett a beszerzési b
ű
nözés is. Mindez azt t
M
le
tr
h
-ültetvények nagysága is.
z elmúlt néhány évben a hazai drog-színté
r egyébként tovább differenciálódott. A
ábítószert fogyasztók között é
ppúgy megtalálható a szegény (e
setleg hajléktalan) szipós,
int a jómódú családból származó
heroinista. Ugyancsak fellelhet
ő
Magyarországon a
okainista üzletember, a „disco-drogot” fogyasztó
fiatal vagy a „jointot” szívó entellektüel.
ára hazánkban is kialakult a kizárólag csak
a hétvégeken, esetleg kikapcsolódás céljából,
gynevezett rekreációs vagy party -dr
ogot fogyasztók széles tábora.
a még inkább kulturális kérdés
A
k
m
k
M
ú
M
10
A
kábítószer-helyzet változása ré
szben a rendszervá
ltozásra vezethet
ő
vissza. A liberálisabb
zemlélet magával hozott egyfajta
szabadságélményt, amellyel
a társadalom bizonyos rétegei
nem tudtak mi
rváltozással
függ össze a
a ugyanígy
et
ő
a szabadid
ő
tartalmas kihasználásának
hiányára vagy a szubkulturális és
orosztályi normákra. Az állam felel
ő
ssége mellett sem mehetünk el szó nélkül. Hiszen a
hallgatás hosszú évei alatt a politikai vezetés
nem teremtette meg a kábítószerrel foglalkozó
elvesztegette a megel
ő
zés lehet
ő
ségét.
s
t kezdeni, és a szabadság átfordult szabadosságba. Szintén a rendsze
társadalom fokozódó polarizál
ódása. Ám a helyzet alakulás
visszavezeth
k
intézmények hálózatát, e
zzel
Mindezek azt támasztják alá, hogy a kábí
tószer-jelenséget Magyarországon ma még
els
ő
sorban szociális és kulturális problémának ke
ll tekinteni. A kihívásra a válaszokat, pedig
ennek megfelel
ő
en kell megadni. Ám az újabb id
ő
k történései miatt az illegitim kábítószer-
használat egészségügyi és kriminalisztikai
vonatkozásaira is figyelmet kell fordítani.
11
A szocialista rendszer drogpolitikája
Általános megközelítés
A hatvanas években és hetvenes évek els
ő
felében az
volt a hivata
los álláspont, hogy ilyen
probléma a „fejlett” szocialista államokban ne
m létezik, a kábítószerek csak a „hanyatló”
yugatot mételyezik. A téma kutatását 1976-ben megtiltották Miután ráébredtek, hogy a
probléma igenis létezik függetlenül attól, hogy
beszélnek-e róla vagy sem, a nyugaton is
tiltá
st, üldözést, a kábítószer-élvez
ő
k marginalizációját,
kirekesztését, egy olyan politikát, ami a
világon mindenütt nagy befektetést igényel,
ségi jellemz
ő
k és a területi elterjedtség
alapján négy korszakra osztható.
.
z els
ő
szakasz a hatvanas évek közepét
ő
l az évtized végéig tartott. A drogozás ekkor még
csak szórványos jelenség vo
lt. 1969-ben észlelték az els
ő
droghalálesetet, és kábítószerez
ő
soportokról is ekkor készültek az els
ő
rend
ő
ri jelentések.
ásodik szakasz a hetvenes évek eleje,
amikor hazánkat is elérte a modernkori
ábítószerhullám. Egyre több közép-, illetve
alsó - középosztálybeli fiatal fogyasztott
isszaélésszer
ű
en gyógyszert, rendszerint
alkohollal kombinálva.
harmadik szakasz 1973-tól a nyolcvanas évek elejéig tartott. Ekkor kezdett vidéken is
rjedni a drogokkal való
visszaélés. Erre az id
ő
szakra tehet
ő
az ún. „csöves” jelenség, mint
llenkulturális mozgalom megjelenése, és
ennek következményeként a fiatalok körében
megessé vált a kábítószer-fogyasztás. A hetv
enes évek második felére a drogjelenség
elhagyta Budapest határait, és megjelent
a többi iparilag fejlett, vagy gyorsan fejl
ő
d
ő
lepüléseken illetve az ország középs
ő
területein. Ekkor vált a fi
atalok tipikus kábítószerez
ő
magatartásává a „szipózás”, a ragasztó
anyagok illetve a szerves oldószerek g
ő
zeinek
elélegzése. A politoxikománia (töb
b fajta kábítószer együttes használata) is ekkor terjed el, a
ragasztók mellé alkoholt és/vagy gyógyszert kezd
tek fogyasztani a drogosok. A gyógyszerek
özött a kodein használata eg
yre nagyobb számban fordult el
ő
. A kábítószerhez-jutás tipikus
formája a recepthamisítás volt, de
a kórházi osztályokról történ
ő
lopás és a gyógyszertárakba
aló betörés is gyakran fordult el
ő
.
negyedeik szakasz a nyolcv
anas évek elején kezd
ő
dött. Csökkent a visszaél
ő
k életkora, és
melkedett a n
ő
k aránya. A megfelel
ő
kapcsolatokkal rendelkez
ő
k ekkor már szinte
ármilyen kábítószerhez hozzájuthattak, és így n
ő
tt a fogyasztott drogok köre is. Körülbelül
986-ban kezd
ő
dött a házi mákkészítmények rendszer
es alkalmazása. A gyógyszerek közül a
odeinfélék, f
ő
leg a Hydrocodin intravénás használata
terjedt el. Ekkor jelenik meg a kemény
rogok iránti igény is, illet
ve egyfajta kísérletez
ő
kedv jelenik meg a drogosok körében,
indent kipróbálnak, amit
ő
l kábító, euforizáló hatást remélnek. Erre az id
ő
szakra tehet
ő
a
ínálati b
ű
nözés megjelenése is. Egyre több
próbálkozás történik az anyagok el
ő
állítására,
n
szokásos megoldást alkalmazták:
ugyanakkor az eredményei igencsak
kétségesek. Ez a „megoldás”
még ma is markánsan jelen
van, amit ha más nem is, a büntet
ő
törvénykönyv állandó módosításai mindenképpen
jeleznek.
A kábítószer-probléma korszakai
A kábítószer-probléma a preferált drogok, a mennyi
A
c
A m
k
v
A
te
e
tö
te
b
k
v
A
e
b
1
k
d
m
k
12
b
izonyos növények (
kender
) termesztésére, és gyakoribbá válik a csempészet is. Ennek két
oka van. Egyrészt az, hogy a hazánk a Balkánon keresztül Nyugat felé irányuló kereskedelem
kuló, körvonalazó
dó kereslet. Ekkorra
egjelenése is. Szintén a nyolcvanas
ocialista politika hatásai
z elnyomó politika bár kétségkívül nem a
leghatékonyabb megoldás erre a problémára,
gynéhány pozitív hatást.
terjedtek el igazán a rendszerváltásig.
els
ő
számú tartalékútvonala ekkor, másrészt
a kiala
tehet
ő
az els
ő
drogterjesztéssel foglal
kozó csoportok m
években kezd gyengülni a drogozás ideológi
ai tartalma, és válik egyre népszer
ű
bbé a
fogyasztás, ami magával vonja a kriminalizálódást is.
A sz
A
mégis elkönyvelhet magának e
Ennek köszönhet
ő
az, hogy a kemény drogok nem
Ennek egyrészt a fizet
ő
képes kereslet hiánya, illetve a szigorú ki -, és beutazási szabályok
voltak az okai, amelynek következményeképpen ne
m, vagy csak nagyon nehezen lehetett
behozni kábítószert az országba.
A hátrányos hatások közé sorolható, hogy a
rendszerváltozás után hirtelen megemelked
ő
kábítószerezés kezelésére nem volt felkészült sz
akembergárda, alkalmas intézményhálózat és
alapvet
ő
statisztikai adatok sem álltak rendelkezésre.
13
A
nemzetközi szerz
ő
dések és Magyarország
-ben: a
magyar jogrendszerbe beépítették az Egységes
Kábítószeregyezményt, illetve 1979-ben
kábítószerek rendelése körüli problémák
A gyógyszerek illegális használata az egyik le
a volt. A
kábítószere
mazni. A
gyógyászat
ármi más
hamisítható. Nagyon sok
ezért a rendelésüket is
igyekeztek megfelel
ő
en korlátozni, de néhány üres vé
ny, és némi kézügyesség elég ahhoz,
hogy valaki produkáljon egy igazinak t
ű
n
ő
orvosi rendelvényt. A ká
bítószerek gyógyászati
célú rendelését szigorúan szabályozzák, a kett
ű
eljárással. Az engedélyekr
ő
l
nyilvántartást kell vezetni, amelyet a Belügyminisztérium illetékesei számára betekintés
A két legjelent
ő
sebb nemzetközi szerz
ő
déshez csatlakozott Magy
arország 1965
ratifikálták a pszichotrop anyagokr
ól kötött hasonló tartalmú szerz
ő
dést.
A
gelterjedtebb visszaélési form
ket legálisan csak gyógyászati
vagy tudományos célra lehet alkal
i alkalmazás magával vonja az orvosi vénye
n való rendelést, ami, mint b
gyógyszer tartalmaz kábítószert, és
ő
s vényezés nev
céljából rendelkezésre kell bocsátani.
A kábítószer-politika a hetvenes évek végét
ő
l
A kábítószerkérdéssel 19
78-ban kezdett a legfels
ő
vezetés is foglakozni, annak ellenére, hogy
az els
ő
drogos haláleset 1969-ben történt. A mi
nisztertanács 1978 végén tárgyalta meg az
ifjúkori b
ű
nözés helyzetét, és új sajátosságként
állapította meg, hogy
növekszik a fiatalok
érdekl
ő
dése a kábítószerek iránt.
Ennek ellenére 1976-ban az
Állami Ifjúsági Bizottság
és az
Egészségügyi és Oktatásügyi Minisztérium meg
tiltotta a téma kutatását és a téma bizalmas
kezelését ajánlotta.
A nyolcvanas évek elejét
ő
l egyre nagyobb hangsúlyt kapo
tt a drogprobléma megoldása.
El
ő
ször az Állami Ifjúsági Bizottság, majd az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, illetve
az Országos Egészségvédelmi Tanács drogbizottsága kapta feledatul a kábítószerügyi
tárcaközi koordinációját. .
A nyolcvanas évek végén kutathatóvá vált a drogprobléma.
14
A szipózáss
ek
A ragasztóanyagok illetv
e szerves oldószerek g
ő
zeinek belélegzésér
ő
l, és a gyógyszerekkel
történ
ő
visszaélésekr
ő
l a magy
aklapokból, illetve a
WHO
al és gyógyszeres visszaél
ésekkel kapcsolatos állami lépés
ar orvosok el
ő
ször a nyugati sz
-
Egészségégügyi Világszervezet
megjelent a probléma nálunk
is.
- jelentéseib
ő
l értesültek, majd
A Magyarországot érint
ő
tranzit jelleg
ű
kábítószercsempészet
Magyarország a heroincsempészetben földrajzi helyzetéb
ő
l adódóan fontos
tranzitország, a
délnyugat-ázsiai termel
ő
területek és Nyugat-Európa között,
s Budapest tranzitállomásként
szerepel a Dél-Amerikából Nyugat-Európába
tartó kokaincsempészek egyik útvonalán
.
Magyar
ország irányban módosult.
z a helyzet a délszláv pol
gárháború befejezését követ
ő
en is fennmaradt. Magyarország egy
gynevezett "fordítókorong" szerepet is
betölt a "Balkán-útvonalon" folyó
eroincsempészetben, országunkból k
ilépve ugyanis három eltér
ő
irányban (Szlovákia -
sehország - Németország - Hollandia, illetve
Ausztria - Németország
valamint Szlovénia -
laszország útvonalon) viszik tovább a szállítmányokat.
z azzal a következménnyel is jár, hogy jelent
ő
s számban települtek Magyarországra a
Balkán-útvonalon" folyó he
roincsempészetet szervez
ő
török és albán b
ű
nszervezetek tagjai,
kiknek a szállítmányok útjának zava
rtalan biztosítása a feladatuk.
zekre a nálunk berendezkedett, csempészetet segít
ő
csoportokra az jellemz
ő
, hogy olyan
d
ő
vállalatokat hoztak létre hazánkban, amelye
k legális tevékenységével leplezhet
ő
a
eroincsempészet.
Tranzitország a "Balkán-útvonalon". .
Magyarország a délszláv pol
gárháború k
itörését követ
ő
en vált a „ Balkán – útvonal”
kulcsországává. Az addig Törökország - Bulgár
ia - Jugoszlávia - Olaszország (Ausztria)
irányba mozgó heroinszállítmányok szállítási
útvonala északabbra tolódott, és Bulgária -
Románia (vagy Szerbia) -
E
ú
h
C
O
E
"
a
E
fe
h
15
A klasszikus kábítószerek elterjedése
Magyarországon
arihuana
A '90-es évekig igen kevés ún. klasszikus kábítószer (
m
,
hasis
,
LSD
,
heroin
,
kokain
,
amfetamin
) volt forgalomban Magyarországon: a
bódulatot
keres
ő
k f
ő
ként kábítószer
erezték
k
ópium
tartalmú gyógyszerekkel éltek vissza. Ezeket lo
pással, betöréssel, vényhamisítással sz
meg, gyakori volt továbbá a má
-tartalmának illegális megszerzése, az érésben lév
ő
tve
az ellopott száraz mákgubók kif
ő
zésével.
számban látogattak
olyan nyugat-európai
országokba (els
ő
sorban
Hollandiába
mákgubók "megcsapolásával", ille
.
A '80-as évek végét
ő
l a határok megnyitását,
a szabad utazás lehet
ő
ségét kihasználva a
magyarországi kábítószerfogyasztók jelent
ő
s
), ahol megismerkedhettek a klasszikus kábítószerekkel.
Az alkalomszer
ű
látogatásokat
rendszeres "
drogturizmus
" váltotta fel, melynek keretében a
fogyasztók már kereskedelmi mennyi
ségekben is vásároltak marihuanát,
hasis
t és LSD
"bélyegeket", melyeket hazacsempésztek és saját barátaik, ismer
ő
seik számára adtak el.
A drogturizmus romantikus id
ő
szakát hamarosan felváltotta a szervezett csempészet.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a '90-es évek
második felében a magyar illegális piacon
valamennyi klasszikus kábítószer megtalálható
volt és a legelterje
dtebb két szerként a
marihuána illetve az amfetamin valamely s
zármazéka szerepelt. Emellett fokozatosan
növekedett a heroinfog
yasztók tá
bora is. A kokain még rétegf
ogyasztókat kiszolgáló anyag,
de magas árának csökkenésével bármikor szintén
széles körben elterjedhet. A hasis és az LSD
élvez
ő
inek köre bizonyos stabilitást mutatott.
16
Tizenévesek fogyasztása
Hazánkban
a hatvanas évek végét
ő
l kezd
ő
d
ő
en vannak információk a drogfogyasztásról. Az
igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy megbízható információk nincsenek err
ő
l az
id
ő
szakról. Egzakt statisztikai tények egyáltalán nincsenek vagy csak igen kis számban
vannak. Azok egyébként a növekv
ő
érdekl
ő
dést jelzik.
Egy - két epidemológiai vizsgálat persze ké
szült, de ezek több ok miatt is
megbízhatatlanok voltak, mivel
-
- a népesség egy sz
nem reprezentatív mintán történtek
ű
k rétegére vonatkoztak
alacsony megbízhatóságú, kis léts
zámú mintán dolgoztak a kutatók, és
értékér
ő
l 1974-b
ő
l származik. Akkor két
4,6 százalékra volt tehet
ő
. 1985-ben készült egy drogkutatás, amely a f
ő
városi
tt drogok közül a
marihuáná
-
- többnyire csak néhány kábítószerre terjed ki.
Az els
ő
kézzelfogható adat a h
azai drogfogyasztás m
középiskola diákjait kérdezték drogfogyasztási
szokásaikról. Válaszaik alapján 4,8 százalékuk
fogyasztott már valamilyen drogot. Két évvel kés
ő
bb a b
ű
nelkövet
ő
k 100 f
ő
s, véletlenszer
ű
mintáján végeztek kutatást. Körükben minte
gy 43 százalékos volt a
drogfogyasztási mutató.
1983-ban csupán egyetlen budapesti kerületben
vizsgálódtak a kutatók. Ott a szipózás
elterjedtsége
középiskolákat fedte le. A vizsgálat során
kiderült, hogy a megkérdezettek 6 százaléka már
kipróbálta a szipózást,
9,6 százalékuk pedig már fogyasztott
valamilyen kábítószerezésre
alkalmas gyógyszert.
A feln
ő
tt népességre vonatkozó els
ő
kutatás reprezentatív mintán 1986-ban történt. A minta
nagysága ezerf
ő
s volt. A válaszadók 5,5 százaléka va
llotta azt, hogy már próbált valamilyen
kábítószerezésre alkalmas szert. A tilto
t és a
hasis
t 1 százalékuk,
ópiátokat 0,8 százalékuk, míg
LSD
-t és
kokain
t 0,2 százalékuk fogyasztott már.
1992 – 1993-ban a társadalomkutatók a középiskolás
ok fogyasztási szokásait mérték fel.
Akkor a megkérdezettek 7–12 százaléka legalá
bb életében egyszer már fogyasztott
valamilyen tiltott drogot. Zömüknél csupán kipróbálásról vagy
alkalmi fogyasztásról volt szó.
arihuánát fogyasztottak, ám jelent
ő
s volt az ópiát- és az
amfetamin
A legtöbben m
-
zármazékok fogyasztása, valamint a szipó
zás is. A megkérdeze
tt középiskolások 14–17
en legalább egyszer próbálkozott már altató, nyugtató és ópiát-tartalmú
yógyszer nem orvos által rendelt szedésével.
995-ben került sor a 16 éves korosztály dr
ogfogyasztási szokásainak felmérésére, a
t az Európa Tanács szervezte meg. A kutatás során több mint 17 ezer, az említett
orosztályhoz tartozó diákot kérdeztek meg dr
ogfogyasztási szokásairól. A vizsgálat a tiltott
drogok közé a marihuánát, az amfetaminokat, az LSD-
t, a cracket, a kokain
t, a heroint és az
xtasyt sorolta.
zek valamelyikének fogyasztása minden huszadik diákra volt jellemz
ő
. A fiúk között
ivel elterjedtebb volt a fogyasztás. Közü
lük hat százalék próbálta már ki legalább
gyszer a fenti szerek valamelyikét. A lányoknál csupán 4,1 százalék volt az igenl
ő
válaszok
aránya. A kipróbált drogok között egyértelm
ű
en a marihuána és a hasis szerepelt az els
ő
s
százaléka életéb
g
1
vizsgálato
k
e
E
valam
e
17
h
elyen. E két kategória kivételével ugyanis a többi kábítószer kipróbálásának aránya
visszaesett 1,3 százalékra. Ugyanakkor a nemek közti különbség jobban érvényesült: kétszer
k valamelyikét, mint lány.
zélyeztet
ő
tényez
ő
az intézetben -,
illetve az egyedül élés. Ugyanakkor azok is
hamarabb nyúlnak kábítószerhez, akik
Marihuánát még könny
ű
beszerezni
Az egyes drogok hozzáférhet
ő
ségét illet
ő
en az inhalánsok, a nyugtatók és
az altatók állnak az
ls
ő
helyen. A válaszadók több, mint fele szer
int az inhalánsokhoz a
legkönnyebb hozzáférni.
A nyugtatók és az altatók beszerezhet
ő
ségét a megkérdezettek mint
egy 38 százaléka látta
önny
ű
nek.
sorban ezután következ
ő
– már illegális – drogoknál
viszont nagy törés látszik. A
tinédzserek közül minden tizedik jut könnyen ma
rihuánához és anabolik
us szteroidokhoz. A
bbi kábítószer beszerzését
már nagyon nehéznek látták a vá
laszadók. A sor végén a kokain
és crack állt. A válaszadók 25–30 százaléka e
gyenesen lehetetlennek ítélte ezen illegális
ábítószerek megvásárlását. Általába
n egyébként a fiúk gondolták úgy, hogy könnyebben
hozzájutnának tiltott kábítószerekhez.
Az els
ő
adagot általában a barátokt
ól kapták a megkérdezettek. Ez
a beszerzési mód a minta
,8 százalékát jellemezte. 1,9 százalékuk a szül
ő
k engedélye nélkül, ám otthon jutott az els
ő
adaghoz. Ugyanakkor a kis számú
fogyasztói réteget figyelembe vé
ve akár riasztó is lehet,
ogy közel egy százalékuknak a szül
ő
k adták az els
ő
adagot.
annyi fiú használta legalább egyszer a ká
bítószere
A tiltott drogot fogyasztók közel egynegyede él
t egyedül. Kiugróan magas volt az intézetben
él
ő
drogfogyasztók száma is. A
mostohaapával illetve nevel
ő
anyával él
ő
k aránya is igen nagy
volt a drog-fogyasztók populációjában. A valamily
en tiltott drogot fogyasztók 16 százaléka
pedig nem rokon személlyel élt együtt. Ebb
ő
l is látható, hogy a drogfogyasztás szempontjából
jóval védettebbek a családban él
ő
tanulók. Kiemelt ves
mostohaszül
ő
kkel laknak együtt.
e
k
A
tö
k
4
h
18
Csongrád és a f
A tiltott szerek élvezete legkevésbé Jász–Nagykun–Szolnok és Szabolcs megyére jellemz
ő
.
z el
ő
bbi megyében lakók 6,1; míg az utóbbiban él
ő
k 6,3 százaléka fogyasztott már illegális
kábítószert. Ugyanakkor e két megyére a le
gális drogok elterjedts
ége inkább volt jellemz
ő
,
int a többire. A tiltott drogokkal visszaél
ő
k legnagyobb arányban a f
ő
városban (12,1
százalék) és Csongrádban (15,8 százalék) fordultak el
ő
.
sztanak tiltott
jta közel azonos
arányban (10 százalék körül) részesedik.
Az átlagosnál alacsonyabb drogfogyasztás a
ő
város a legfert
ő
zöttebb
A
m
A településtípusokat tekintve a tanyán la
kók kiugróan nagy számban fogya
drogot: 18,6 százalékuk élt már valamilyen kábító
szerrel. A többi településfa
községeket jellemzi.
19
Kábítószer - fogy
asztásra utaló vészjelek
én gyerekem sohasem
„
Az
elyeket
id
ő
r
ő
seinket, gyermekeinket.
A
k
Sok szül
ő
azt gondolja :
„
az
egészséget romboló kábítószere
k fogyasz
tását jellegzetes tünetek kísérik, am
ben felismerve megmenthetjük barátainkat, isme
ábítószer
ezést csak akkor fedezhetjük fel, h
a tudjuk, mit kell keresnünk.
yanút kelt
ő
használati tárgyak, melyek dr
ogfogyasztásra is utalhatnak :
G
♦
napszemüveg feleslegesnek t
ű
n
ő
használata
♦
megfeketedett kanál, vatta, cigaretta – füstsz
ű
r
ő
Testi változások, melyek drogfogyasztásra is utalhatnak :
♦
alufólia darabkák, furcsá
n hajtogatott pakettek
♦
ismeretlen tabletták, kapszulák, bélyegek, por
♦
injekciós t
ű
, fecskend
ő
, érszorító, ampullák
♦
kicsavart citromhéj, citromos flakon, kockacukor
♦
üres vagy kitöltött orvosi vények
♦
beesett hamuszürke arc, a b
ő
r elszínez
ő
♦
a szokottnál sz
ű
kebb vagy tágabb pupillák
♦
étvágytalanság, er
ő
s fogyás
♦
szájszárazság, orrfolyás
♦
édességek iránti igény megnövekedése
♦
ismeretlen erdet
ű
t
ű
szúrások, véraláfutások
♦
túlzott érzékenység a küls
ő
ingerekre
Pszichés változások, melyek dr
ogfogyasztásra is utalhatnak :
dése
♦
depresszió, levertség, kedvetlen
♦
feldobottság, színes álmok, láto
♦
koncentráció – képesség zavara, feledékenység
♦
indokolatlan fáradtság, gyors kimerülés
ség, közöny
mások
♦
idegesség, érzékenység, szorongás
♦
ok nélküli örömkitörések
♦
túlérzékenység, személyiség – vagy tudatzavar
20
♦
alvászavarok, rémálmok, álmatlanság
♦
koordinációs zavarok, tér – id
ő
érzékelés zavara
♦
túl sok, gyakran összefüggéstelen beszéd
♦
indokolatlan félelem – és pánikérzés
asztásra is utalhatnak :
Magatartásbeli változások, melyek
drogfogy
♦
túlzott költekezés, kölcsönkérés
♦
pénz és egyéb értékek elt
ű
nése
ny hirtelen romlása
♦
a családon belüli kapcsolatok megromlása
ség érzése, zárkózotts
♦
a korábbi, megszokott életmód me
♦
illatszerek túlzott használata
(hogy elnyom
unkakerülés
gányosodás
rrelációt mutat különböz
ő
érzelmi deficitekkel és kellemetlen
♦
a tanulmányi eredmé
♦
kritikátlan tervek,
„
szabadságra törekvés
”
♦
kiégettség, üres
ág
gváltozása
ja a drogok szagát)
♦
beilleszkedési nehézségek
♦
kimaradozás, iskolakerülés, m
♦
új barátok eltitkolása, elma
A drogfogyasztás tipikus ko
állapotokkal:
♦
a
nyugtatók
és alt
♦
a
atók a dühvel, szégyennel, féltékenységgel és szorongással,
stimulánsok
dep
resszióval és öné
rtékelési zavarokkal,
♦
a
hallucinogének
az unalmasság és kiábrándultság érzésével,
♦
az
alkohol
a b
ű
ntudattal, a magányossággal és a
szorongá
s érzésével korrelál.
21
Ópioidok
Az ópiátok csoportjába sorolunk minden olyan
drogot, melyet a mák (Papaver somniferum)
gubójából és az abból kinyerhet
ő
folyadékból,
a máktejb
ő
l állítanak el
ő
vagy ezek
etve azokhoz hasonló kémiai szerkezettel rendelkeznek.
csoportba tartozik az ópium, a heroin, a
morfin, a máktej, a máktea és a metadon.
szintetikus módosulatai, ill
E
HEROIN
ELNEVEZÉS : heroin
Ké
3
miai neve: diacetilmorfin vagy (5
α
,6
α
) - 7,8-didehidro - 4,5-epoxi - 17 –metilmorfinán -
,6 - diol diacetát
A NÉV EREDETE
A német heroisch (jelentése h
ő
si, hatalmas) szóból származik.
22
ÓPIÁT TÍPUSÚ KÁBÍTÓSZEREK
A heroin az ópiát típusú kábítószerek csoportj
ába tartozik. Az ópiátok közé sorolunk minden
lyan drogot, amely a mák
(Papaver somniferum)
gubójából származó tejszer
ű
folyadékból
állítható el
ő
, vagy ezekhez a vegyületekhez hasonló kémiai szerkezettel és hatással
ítószer az ópium volt, melynek
legfontosabb hatóanyagát - a morfint -
1805 – ben különítették el. Ezt követte a kodein, a
abay János nevéhez f
ű
z
ő
dik egy másik,
során máktejb
ő
l és szalm
magyar szabadalomnak köszönhet
ő
en hazánk el
ő
legkorábbi egyértelm
ű
utalás rá az ie. III.
k a brit Kelet – Indiai Társaság
iépülését követ
ő
en terjedt el. Amikor a kínaiak rájöttek
veszélyeire és betilt
ották a britek által importált szert, kezdetét vette az
ópiumháború”, melynek során a világ legnagyobb
tengeri flottája kényszeríttette Kínát arra,
hogy megnyissa kiköt
ő
it a brit ópiumkereskedelem
számára.
A morfint az
merikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az
id
ő
ben számos bejegyzett gyógyszer
tartalmazott ópiumot , a szer
használata orvosi körökben
evett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok
komoly függ
ő
séget okozhatnak, az észak – amerikai
piacokról bevonták a legtöbb ópiát
rtalmú készítményt és betiltották az ópi
át típusú kábítószerek nem gyógyászati célú
használatát.
o
rendelkezik. A drogtörténelemben az els
ő
ópiát típusú káb
papaverin, a félszintetikus heroin (1
874) és a teljesen szintetikus metedon el
ő
állítása.
Mivel nem minden ópium alkaloid (ópiát) rend
elkezik kábító hatássa
l, ezért a morfinhoz
hasonló hatású szereket ma inkább
ópioidok
nak nevezzük. A heroin gyártásához szükséges
ópiodokat a mai napig mákgubóból vonj
ák ki. K
olcsóbb eljárás, melynek
ából vonják ki a szükséges anyagokat. A
kel
ő
helyen áll a gyógyás
zati célra készített
morfinszármazékokat expor
táló országok sorában.
TÖRTÉNELEM
Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a
századból származik. Szélesebb körben csa
ópiumbirodalmának XVIII. Századi k
az ópium
==Szótárban==
| 