„Anarchizmus” változatai közötti eltérés

Az '''anarchizmus''' célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével. Az anarchizmus legátfogóbb értelemben uralomnélküliség (anarchia), amely alatt "azon [[politikai rendszer]]t kell értenünk, mely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttélésén alapszik. Egyediségét az uralomnélküliségre, [[hatalom]] nélküli rendre való törekvés adja. Az anarchisták szerint az [[állam]] erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; a [[polgárai]] biztonságát védeni és a társadalmi [[integráció]]t megteremteni hivatott intézmények – az [[oktatás]], a [[jog]]rend, az erőszakszervezetek – valójában az uralmon lévő elit hatalom tekintélyének megtartását szolgálják, ezért végső soron zsarnokiak és megszüntetendők. Az anarchisták szemében az anarchia társadalmi rendje [[spontán rend]] (spontaneous order). Szerintük ennek létrejöttéhez nincs szükség uralmi intézményekre, ellenkezőleg, az uralmi intézmények éppen a spontán rend kialakulását gátolják, s egyes érdekcsoportok akaratát képviselve egy hierarchikus, politikailag vezérelt társadalmat hoznak létre. Az anarchia tehát – szemben a köznapi felfogással – nem [[káosz]], nem zűrzavar, hanem önszabályozó spontán rend. [[Jászi Oszkár]] meghatározása az anarchizmusra: "Az a társadalomelmélet, amely az igazságosságra (azaz egyenlőségre és reciprocitásra) törekszik az emberi viszonylatokban (bízva abban, hogy ez egyben a szabadság elérésének útja is), célját az állam teljes kiküszöbölésével véli elérhetőnek."

A [[20. század]]ban számos személyiséggel végeztek anarchisták. Ez a [[Terrorizmusterrorizmus|terrorista]] típusú anarchista felfogás az államgépezetet elsősorban annak eszközein keresztül, egyéni [[szabotázs]]- és terrorakciókkal próbálja elpusztítani.

A 20. század második felében az anarchizmus a [[punk]] eszmei olvasztótégelyében ruházódott fel az önszerveződő társadalom elméletével és azzal a gondolattal, hogy az anarchizmus nem csak szükségszerű, hanem mindenkinek jó is. Ennek alapja az [[antropológiai optimizmus]], mely szerint az ember alapvetően jó, csak a hatalmi struktúra és intézmények rontják meg.

Az anarchizmus nagy hatást gyakorolt a különböző művészetekre, például az irodalomban a [[szimbolizmus|szimbolistákra]]. [[József Attila]] imént fogalmazott - a "szabadság szüli a rendet", nem pedig a rend a szabadságot. Az [[avantgárd]] művészet és az anarchizmus kapcsolata is erős, különösen a [[szürrealizmus]] és a [[dadaizmus]] esetében. Az [[1960-as évek]] új művészetei is erőteljes antiautoriter vonásokat rejtenek magukban. Fontos hatást gyakorolt még az anarchizmus [[George Orwell]] művészetére, aki a [[spanyol polgárháború]]ban találkozott az anarchista törekvésekkel. Erről a [[Hódolat Katalóniának]] című könyvében írt. Hozzá hasonlóan a polgárháború idején ismerte meg az anarchizmust [[Carmelo Arden Quin]] festő is. [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Lev Tolsztoj]]ra is nagy hatást gyakorolt az anarchista mozgalom, ő a keresztény-anarchizmus szellemében politikai műveket is írt. A [[punk]] zenét tartják egyesek az anarchizmus zenei kifejezőjének. Ennek egyik kultikus filmje az [[Üvegtörők]].

* [[Mihail Alekszandrovics Bakunyin|Mihail Bakunyin]]: ''Isten és az állam''

* [[Bozóki András]] és [[Sükösd Miklós]] (szerk.): ''Magyar anarchizmus'' (Balassi, [[1998]])

* [[Gyurgyák János]] (sorozatszerk.): ''[http://mek.oszk.hu/02000/02003/ Modern ideológiák: Anarchizmus]''. Szöveggyűjtemény (Századvég, [[1991]])

* Pjotr Alekszejevics Kropotkin (Kropotkin Péter): ''[http://atmann.freeblog.hu/Files/kropotkin/kropotkin_pdf.zip A kölcsönös segítség mint természettörvény]'' ([[Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.]], [[1908]]) Fordította [[Madzsar József]]