Elvégezvén az 1848 előtti gimmnáziumotgimnáziumot Pesten és a képzőakadémiát Bécsben, [[1852]]-ben segédtanító lett atyja mellett, aki pesti nép- és városi rajztanító volt. Néhány év múlva további kiképeztetése végett a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, ahonnét [[1859]]-ben a szegedi reáliskolához vezetett ki. [[1871]]-ben a vallás- és közoktatási miniszter a [[németország]]i rajziskolák tanulmányozására küldte ki; visszatérte után [[1872]]. [[szeptember 16.|szeptember 16]]-án az akkor felállított budapesti VI. kerületi főreáliskolához nevezték ki rajztanárnak. Mint az országos közoktatási tanács tagja nagy befolyással volt a rajzoktatás tervének megállapítására. Mint az országos tanáregylet tagja, egyik főindítványozója volt az országos rajzkiállításnak, amely [[1875]]-ben került megrendezésre, és a közgyűléseken és a választmányi üléseken minden alkalommal felkarolta a rajztanítás ügyét, vitatta és népszerűsítette az újabb módszereket. 1874-76-ban a [[ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola|tanárképző gyakorló gimnáziumban]] is a rajztanítás vezetője és [[1876]]-tól műegyetemi magántanár volt. A tanítás körüli szorgalmát gyakran félbeszakította szívbaja; fiának [[1883]]-ban történt halála mélyen lesújtotta, és 1884. április 10-én meghalt Budapesten.
Cikkei a Néptanítók Lapjában (1870. A rajzolásról általában), a szegedi Főreáliskola Értesítőjében (1872. A rajznak, mint művelődési eszköznek, taníttatása az iskolákban és módszeres kezelése), a budapesti VI. Kerületi Főreálisola Értesítőjében (1873. Műtörténelmi előadások szüksége a középtanodákban); az Országos középtanodákban); az Országos középtanodai Tanár-egylet Közlönyében (1873-1874. VI. A középtanodai rajztanításról, VII. A középtanodai rajztanításról, VII. A középtanodai rajztanítás reformja Ausztriában), a M. Tanügyben (II. 1873. A szabadkézrajz a reáliskolában, III. 1874. A gymnasiumi rajzoktatáshoz.)
