„Hunyadi László (opera)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Cike (vitalap | szerkesztései) a Elírás volt: a 3.-4. felvonást eggyé (és nem kettővé) vonták össze az átdolgozók! |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Erkel-operák}}
{{egyért2|Erkel Ferenc operájáról|Hunyadi László (egyértelműsítő lap)}}
A '''''Hunyadi László''''' [[Erkel Ferenc]] háromfelvonásos [[Opera (színmű)|operája]]. Szövegkönyvét [[Egressy Béni]] írta [[Tóth Lőrinc]] ''Két László'' című drámája alapján. szöveget. Ősbemutatójára [[1844]]. [[január 27.|január 27-
került sor a [[Pest (történelmi település)|pesti]] [[Nemzeti Színház]]ban. == Az opera keletkezéstörténete és utóélete ==
7 ⟶ 9 sor:
A [[reformkor]]ból a [[forradalom]] felé haladó években különösen nagy népszerűségnek örvendtek a Hunyadiakkal kapcsolatos témák. Ezt népszínművek, festmények, költemények sora bizonyítja. Erkel a ''[[Bátori Mária]]'' sikerén felbuzdulva hamar újabb operatémát kezdett keresni. Magának a darab keletkezésének körülményei nem teljesen tisztázottak. Erkel első életrajzírója, [[Ábrányi Kornél]] szerint a mű létrejötte egy véletlen találkozás eredménye volt, és Erkel erőszakkal vette el Egressytől az eredetileg [[Bartay Endre|Bartay Endrének]] szánt [[librettó]]t.<ref name="története1" />
A bemutató 1844. január 27-én zajlott le, és minden addiginál nagyobb sikert aratott. Ehhez kétségkívül hozzájárult a közhangulat is: az opera történelmi cselekménye egy [[Habsburg-család|Habsburg]] származású magyar királyról festett meglehetősen gyászos képet: [[V. László magyar király|V. László]] a darabban döntésképtelen, a hatalomra törő [[arisztokrácia|arisztokrata]] oligarchák bábja. Hasonló volt a helyzet az 1840-es években uralkodó [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánddal]] kapcsolatban is, legalábbis a kortársak így érezték. Persze az opera szépségei, a [[verbunkos]]zenét alapul vevő zenei alapszövet, az [[európa]]i színvonalú magyar nemzeti opera létrejötte is lelkesítette a közönséget.<ref name=
Az ősbemutatóról minden jelentősebb lap beszámolt. [[Vahot Imre]] és társai azt kifogásolták, hogy a szerző a magyar történelem szereplőit énekelteti a színpadon, ami szerintük komolytalanságot kölcsönöz a műnek. Petrichevich Horváth Lázár (1807–1851) részletes elemző tanulmányt írt a darabról a [[Honderű]]ben. A művet még a 19. században színre vitték [[Bécs]]ben, [[Zágráb]]ban és [[Bukarest]]ben is, sajnos a [[párizs]]i bemutató végül meghiúsult.<ref>{{cite book|last=Németh|title=A magyar opera története|pages=52-53|}}</ref>
15 ⟶ 17 sor:
[[Radnai Miklós]] (1892–1935) operaigazgatósága idején (1925–1935) több tanulmányban is foglalkozott a darabbal. Úgy látta, hogy a 20. században a közönség azért kezdett elfordulni a műtől, mert az több kirívó [[dramaturgia]]i hibát tartalmazott, emellett a szöveg is már nagyon régiesnek hatott. Radnai ezért elhatározta az egész Erkel életmű modernizálását, de ő és társai végül csak két operát szabtak át jelentősen: a ''[[Bánk bán (opera)|Bánk bánt]]'' és a ''Hunyadi Lászlót''.<ref name="története2" />
A ''Hunyadi László'' átdolgozására az 1935-ös felújítás alkalmával került sor. A zenét Radnai, a dramaturgiai és a szcenikai megoldásokat [[Oláh Gusztáv]] és [[Nádasdy Kálmán]] dolgozta át. Céljuk elsősorban a mű tömörítése, a színhelyek összevonása, valamint a történések hangsúlyait erősítő dramaturgiai módosítások voltak. Az operát ezután egészen a műsorrendről történő ideiglenes levételéig e verzió alapján játszották. Ezt a változatot rögzítette a [[Komor Vilmos]] vezényelte hanglemez is, amelynek létrejöttében olyan kiváló énekesek működtek közre, mint [[Simándy József]] (Hunyadi László) vagy [[Déry Gabriella]] (Szilágyi Erzsébet), [[Orosz Júlia]] (Gara Mária), [[Szabó Miklós (énekes)|Szabó Miklós]] (V. László). A zenei megvalósítás magas színvonala miatt sajnálatos, hogy ez a verzió csak részleteiben került kiadásra [[CD]]-n.<ref name=
1984-ben elkészítették a teljes opera újrafelvételét, [[Kovács János (karmester)|Kovács János]] vezénylésével, [[Gulyás Dénes]]sel, [[Sass Sylvia|Sass Sylviával]], [[Kalmár Magda (operaénekes)|Kalmár Magdával]], [[Molnár András]]sal és [[Gáti István (operaénekes)|Gáti Istvánnal]] a főbb szerepekben. A felvétel zenei anyagát [[Németh Amadé]] gondozta, aki elővette az 1896-as zongorakivonatot, és ez alapján rekonstruálta az eredeti operát. Összesen tizenhét, az átdolgozók által kihagyott számot állított vissza, valamint nélkülözte Radnai és Komor Vilmos betéteit. Az operaház az 1989-es felújítás alkalmával már ezt a változatot tűzte műsorra, igaz, nem az eredeti szöveggel. Az új szöveget Fodor Ákos alakította ki. Ez a változat került bemutatásra a 2003–2004-es évadban lezajlott, [[Szinetár Miklós]] rendezte felújítás alkalmával is.<ref name=
Az [[Erkel Színház]] bezárása óta a [[Magyar Állami Operaház]] 2012-ben újra bemutatta a darabot, de annak nem az eredeti, hanem az átdolgozott változatát. Ily módon megint visszatértünk a Radnai–Nádasdy–Oláh verzióhoz, eltávolodva az autentikusabbnak tekinthető, 1989-es felújítástól. Ráadásul ez esetben se a plakátokon, se a műsorfüzetben nem jelzik, hogy nem az eredeti, hanem az átdolgozott kiadást játsszák (pedig a két verzió között lényeges különbségek vannak, amelyek fölött nem szabadna átsiklani).
67 ⟶ 69 sor:
*'''Történik''': 1456–1457-ben, Nándorfehérváron, Temesváron és Budán
*'''Az opera színhelyei:''' 1. felv. 1. kép: a nándorfehérvári vár előtt, 2. kép: terem a várban; Második felv.: a Hunyadiak temesvári rezidenciájának egy terme; Harmadik felv. 1. kép: a királyi palota egyik terme; 2. kép: a várkert; 3. kép: a várbörtön; 4. kép: a budavári Szent-György tér
*'''Játékidő:''' 153 perc<ref
== Cselekmény ==
87 ⟶ 89 sor:
'''Harmadik kép:''' A börtönben László szabadsága és kedvese után vágyakozik. Hirtelen kinyílik a cella ajtaja és Mária lép be rajta, aki megvesztegette az őröket. Rá akarja venni szerelmét, hogy szökjenek el együtt, de László bízik királya esküjében, és nem akar szökni. Közben Gara érkezik, aki dühösen látja, hogy valakit beengedtek a rabhoz. Mikor megtudja, hogy az a valaki saját lánya, megtagadja Máriát. A kétségbeesett lány könyörögve fordul apjához, aki hajthatatlan. Végül megérkezik a kivégzésre kísérő menet.<ref name="cselekménye" />
'''Negyedik kép:''' A vesztőhelyen hatalmas vihar tombol, Erzsébet az éghez könyörög, hogy Isten mentse meg gyermekét. De minden hiába, most valóra válnak véres víziói. Hunyadit felvezetik a vérpadra, a bakó háromszor is lecsap, de a hős sértetlen marad. A szokásjog szerint, ha a harmadik csapás sem halálos, akkor az elítéltet kegyelem illeti, de Gara parancsára a hóhér negyedszer is lesújt. Ekkor már mindennek vége, Hunyadi László feje a porba hullik.<ref name=
'''Megjegyzés:''' az opera eredetileg négyfelvonásos volt, de az utolsó két felvonás annyira rövidre sikeredett, hogy Radnaiék, majd a rekonstruálás során Németh Amadé is eggyé vonta össze. Németh Amadé verziójában az eredeti zenei anyag így sem szenvedett csorbát. Ennek köszönhető, hogy ma mindenki háromfelvonásosnak ismeri az operát.<ref>{{cite book|last=Németh|title=A magyar opera története|pages=51|}}</ref>
103 ⟶ 105 sor:
Az opera komponálása idején Erkel [[Luigi Cherubini|Cherubini]], [[Daniel Auber|Auber]], [[Vincenzo Bellini|Bellini]], [[Gioacchino Rossini|Rossini]] és [[Gaetano Donizetti|Donizetti]] operáit vezényelte a [[Nemzeti Színház]]ban. Az ő stílusukban vélte megtalálni a műfaj legeredetibb megtestesülését, így ezeket a darabokat tekintette mintaképének. A korszak magyar zenéjének pedig a verbunkost és a népies műdalt tartotta. Ezeknek az eltérő, más-más gyökerekből táplálkozó stílusoknak az összeolvasztására törekedett már a ''[[Bátori Mária|Bátori Máriában]]'', de még inkább a ''Hunyadi Lászlóban''. Első operájában még sokkal több volt az idegen elem, a ''Hunyadi Lászlóban'' már lényegesen kevesebb, de a magyar és külföldi dallamok ötvözése ebben a darabban még kezdetlegesnek hat. Lehetséges, hogy Erkel túlságosan is tisztelte a korabeli olasz és francia mesterek stílusát, ezért követte olykor hangról hangra technikájukat az egyes zárt számok felépítésekor: az áriák lassú-gyors beosztásúak, Gara Mária cabalettája, Mátyás [[Kavatina|kavatinája]], valamint a Hunyadi László [[Románc (zenei műfaj)|románca]] és az együttesek [[terc]]-szext menete megannyi elem, ami a Bellini–Donizetti operák formavilágát idézi. A ''Hunyadi'' esetében még erősebb volt a hiteles után költés, mint az újat alkotás igénye, Erkel lényegében a magyaros dallamokat szorította az [[Az olasz opera története|olasz opera]] kereteibe.<ref>{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=175}}</ref> Egyesek egyébként ezért nem tartják Erkelt eredeti és igazán nagy zeneszerzőnek. De német zeneszerzők (például [[Friedrich von Flotow|Flotow]]) vagy a lengyel ([[Stanisław Moniuszko |Moniuzsko]]), a cseh ([[Bedřich Smetana|Smetana]]) stb. mesterek esetében is előfordult, hogy saját nemzetük zenei jellegzetességeit az olasz és/vagy a francia, esetleg a német hagyományokkal ötvözték.<ref name="zenéje1" />
A francia hagyományokat követte a szerző, amikor a két László szólamát [[tenor]], illetve Mátyás szólamát [[szoprán]] hangfekvésben írta meg. Lehet, hogy Erkel nem alkotott minden tekintetben eredetit a ''Hunyadi László''val, de sikerült neki az olasz, a francia és a magyaros elemeket úgy ötvözni, hogy az eredmény nem zavaros összevisszaság, hanem egységes egész benyomását keltő zenei alapszövet lett. A stílusok sokfélesége egyáltalán nem zavaró, a zenei egész összetartozását pedig az emlékeztető motívumok erősítik. Erkel több visszatérő motívummal is dolgozott. A darabban több nagyszabású tömegjelenet található, amelyeket az áriák és az együttesek ellensúlyoznak.<ref name=
Az érzelmek sok rétűségéről nem igazán beszélhetünk, mert a cselekmény menetét nem mindig kíséri drámai kifejezőerejű muzsika. Esetenként a zene nem vág egybe a mondanivalóval sem (de ez egyébként a korabeli olasz operák esetében is megfigyelhető, olykor még [[Giuseppe Verdi|Verdi]] darabjaiban is). Ennek legkirívóbb példája talán a címszereplő és Gara Mária búcsúkettőse: a vérpadra induló hős és szerelme egy [[induló]]szerű, eleven hangvételű kettőssel búcsúzik el egymástól. De Szilágyi Erzsébet második felvonásbeli bravúráriái is elsősorban az énektechnika megcsillogtatására adnak alkalmat, nem állnak a drámai kifejezés szolgálatában.<ref name="zenéje2" />
109 ⟶ 111 sor:
Ugyanakkor drámai szempontból is van több jól sikerült részlete a darabnak. Ilyen Hunyadi László börtönáriája, a címszereplő hattyúdala, valamint a gyászinduló, amelynek hangjaira a főhős a vesztőhelyre lép. Végül, de nem utolsósorban, drámailag igen hatásos az első felvonás fináléjában felcsendülő „Meghalt a cselszövő” is. A nyitány pedig mesterien foglalja össze a mű drámai erejét adó dallamokat.<ref name="zenéje2" />
A dráma szempontjából fontos helyeken többnyire a verbunkos elem uralkodik a zenében, az idegen elemek elsősorban a király és embereinek a jellemzésére szolgálnak, ezzel mintegy zeneileg is szembeállítva a két csoportot. Ez a fajta megoldás egyébként nem ismeretlen a korabeli francia és olasz operák esetében sem.<ref name=
== Híres áriák, kórusművek ==
123 ⟶ 125 sor:
'''A Radnai Miklós-Oláh Gusztáv-Nádasdy Kálmán-féle átdolgozott verzió:'''
V. László – Szabó Miklós, Cillei Ulrik – Faragó András, Szilágyi Erzsébet – [[Déry Gabriella]], Hunyadi László – [[Simándy József]], Mátyás – Szőnyi Olga, Gara Miklós – [[Jámbor László]], Gara Mária – [[Orosz Júlia]], Szilágyi Mihály – Bódi József, Egy tiszt – Petri Miklós. Közreműködik a [[Magyar Rádió]] énekkara, a [[Budapesti Filharmóniai Társaság|Filharmóniai Társaság]] zenekara, vezényel [[Komor Vilmos]]. A felvétel helye és ideje: Budapest, 1960. Monopole 035, 2011, 2 CD, Mono <ref name="felvételek" />
*'''Megjegyzés:''' 2000-ben a Hungaroton jelentetett meg egy, a ''Bánk bán'' egy korai felvételének részleteit is tartalmazó CD-t, amelyen nyolc szám hallható a ''Hunyadi'' fenti felvételéből is. A zenei anyag eléggé meg lett csonkítva, a szövegkönyvet újraírták, a jelenetezését megváltoztatták.<ref name=
'''A Németh Amadé által, az 1896-ban kiadott zongorakivonat alapján rekonstruál verzió:'''
| |||