|
=== Száz fabula ===
Szórakoztatva tanító történeteket szinte minden protestáns író írt, ezek tárgya azonban bibliai vagy az egyházzal kapcsolatos volt. A reneszánsz világiasságvilágias voltának lehet a következménye, hogy Heltai a prédikátori oktatás érdekében már az olvasók érdeklődését jobban kielégítő profán történetektől sem riadt vissza. Ezt bizonyítja leghíresebb munkája a ''Száz [[fabula]]'' (1566) is.
Ebben a könyvében Heltai [[Aiszóposz]] állattörténeteit dolgozta fel, az ezópusi mesék Stainhövel-féle 15. századi német változatát használvahasználta forrásként. Mindössze két mese (66. és a 73.) származik más német forrásból, egy harmadikat (99.) pedig maga állított össze. Heltai most sem műfordítást készített. Az eredeti német szöveget alapanyagnak használva, önállóan formálta meg magyar nyelven a történeteket. A [[mese]]szöveget követő "értelmezések" az író eredeti szerzeményei, közöttük és a meseszövegek között nincs stílustörés
A német eredetiben a mese csak szűkszavú példázat, ezzel szemben Heltai igyekezett olvasójában minél erősebb érzéki, érzelmi, hangulati hatást kiváltani. Így ugyanis hatásosabb az értelmezésben megfogalmazott tanítás. Kerüli az elvont fogalmakat, ahol csak tehette, konkrét érzékelhető kifejezéseket használt, szívesen élt képekkel, szólásokkal vagy találó hasonlatokkal.
Az aiszóposzi fabulák többségének cselekménye vérszegény, a szereplők környezetrajz nélkül légüres térben mozognak. Heltai eleinte alig változtatott ezen a szűkszavú stíluson, aztán a munka előre haladtávalelőrehaladtával egyre inkább megfigyelhető, hogy néhány kifejezés, közmondás-szerű szólam, egy-egy párbeszéd közbeiktatásával elkezdte élénkíti az előadást. A könyv vége felé haladva egyre inkább feltűnik, hogy a forrásában talált fabulákat máshonnan vett részletekkel egészítette ki, két mesét eggyé olvasztott, változtatott az eredeti történeteken. Különösen sikerültek, elevenen hatnak az eredeti mű pusztán elbeszélő, leíró részeinek dramatizált, párbeszédekbe, [[monológ]]okba feloldott jelenetezéseijelenetalkotásai. Egyik szép példája ennek a 22. mese ''Az agg lóról és agg agárról''.
A kötet előre haladtávalelőrehaladtával a mesékbe egyre több reális elem nyomultkerült, a környezetrajz is fokozatosan megjelent bennük. Mindeközben a fabulák szerkezetileg is teljesen új formát kaptak, olykor új, önálló elbeszélésekké váltak (30, 55, 59, 61. mese). Heltai az állatmeséktől eljutott a reális, emberi történetekig,; ezekezeknek a rövid elbeszélésekelbeszéléseknek a jellem- és emberformálása vezetett el a magyar szépprózaszépprózában először elsőegy eredeti [[novella|novellisztikus]] ábrázolásáig a nemes ember és az [[Sátán|ördög]] történetének elbeszélésében (99.).
Az elbeszélői kedv növekedésével a mesék társadalmi mondanivalója egyre jobban az előtérbe került. Az eredeti mesék az ember sorsát, viselkedését példázzák, az állatszereplők emberi erényeket és bűnöket elevenítenekjelenítenek meg, ennélfogva kitűnő alkalmat adtakadnak erkölcsi és társadalmi tanulságok levonására. Heltai kiaknázta a lehetőséget, aktualizálta, konkretizálta is mondanivalóját.
Az író ezt a művét is polgári olvasóközönségnek szánta, ehhez alakította annak stílusát és mondanivalóját. Az erkölcsi-társadalmi jellegű tanulságok igen határozottan juttatják kifejezésre a korabeli polgár irtózását minden zűrzavartól. A történetek kezdetben áttételesen, magyarázatot igényelve, csak az értelmezéssel együtt juttatják kifejezésre a határozott társadalom kritikáttársadalomkritikát, aztán a kötet vége felé a gazdagabb művészi alakítás és a valóságelemek megszaporodása révén a történetek már önmagukban is tudják tolmácsolni azt. A ragadozók ekkor már rendszerint a falu környékén ólálkodnak, be merészkednekbemerészkednek oda, és ellenfelükké egyre inkább maguk a parasztok válnak.
Az ''Egy nemes emberről és az ördögről'' szóló mese a 16. századi magyar széppróza legművészibb alkotása. Az ördöghistóriában Heltai a gazdag nemesember és cifra nemesasszony uraskodását, majd csúfos bukását mutatja be. AzA cselekmény mozgatója az ördög, aki csapdát állít a főúr és felesége számára. A nemes ember vesztét végül a [[fösvénység]] okozza, ez készteti arra, hogy az ördögöt szolgálatába fogadja. A nemes képében az ördög forgatja ki a jobbágyokat mindenükből. A leleplezés azzal válik teljessé, hogy az ördög végső célja a nemes lelkének a megszerzése.
Az ördög csak azt kérte béréül, amit a jobbágyok majd saját jószántukból ajánlanak neki. Ez az alku vezet el a történet csattanójáig: egy parasztasszony meghallván, hogy jön a földesura, azt kiáltja: vigye el az ördög a nemes urat.
Összegezve elmondható, hogy a ''Száz fabulával'' Heltai áttörést hajtott végre; a profán szórakoztató elbeszéléselbeszélést ésis a társadalmi [[konfliktus]]okat híven ábrázoló művészi elbeszéléselbeszélések közöttközé emeli.
=== Történeti munkái ===
|
