„Rongyos Gárda” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Rongyos Gárda.jpg|bélyegkép|350px|Rongyos Gárda csoportkép 1921-ből.]]

A '''Rongyos Gárda''' [[1919]]. április 18-án<ref>{{cite web|url=http://www.titokzatos.eoldal.hu/cikkek/nemzetek-es-hosok/nemzetek-es-hosok|title=Rongyos Hősök – a Rongyos Gárda|date=20080314|accessdate=20090829}}</ref> alakult meg az [[első világháború]]t megjárt hazafias érzelmű tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a [[Székely Hadosztály]] maradványaiból.

Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a [[tanácsköztársaság]] ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás, a [[trianoni békeszerződés]]ben Magyarországtól elvett [[Sopron]] környéki területekkörnyéke megtartása volt, de más elrabolt területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt, a mai [[Burgenland]] területét elfoglalták, ahol kikiáltották a [[Lajtabánság]]ot. Ez vezetett az [[1921]]. [[december 14.|december 14]]-16.]] közötti [[soproni népszavazás]] megtartásához.

A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott [[Durics Hilmi Huszein]] vezetése alatt. Közülük egyEgy Ahmet nevű katona elesettel is esett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.

A felkelők amellettemellett radikális nézeteket is vallottak, [[Szabó József (katona)|Szabó József]] százados irataiból kitűnik, hogy még a [[terrorizmus|félterrorista]] módszerektől sem riadtak vissza.

[[1938]]-ban az [[első bécsi döntés]]t megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos” önkéntes szivárgott át a [[Csehszlovákia|csehszlovák]] határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek riadalmatzavart az ellenség köreiben, majd észak felé vonultak és a baráti [[Lengyelország]]ba mentek át. A gyengén fölfegyverkezett Rongyos Gárda tagjai döntő szerepet vállaltak az [[1939]]. [[január 6.|január 6-án]] [[Munkács]]ot ért támadás visszaverésében. A gyengén felfegyverzett „rongyosok” ekkoron, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával verték visszavisszaverték a [[Kárpátalja|Kárpátalján]] állomásozó csehszlovák haderő páncélosok fedezésével indított támadását.

1939-1940Az 1939–40 telén [[Finnország]] ellen folytatott szovjet [[téli háború]] magyar önkénteseinek jelentős része a gárdaGárda egykori tagja volt. A finn közvéleménybenközvéleményre rendkívül jó benyomást keltetttett a magyar alakulat, bár a kiutazás hosszadalmassága miatt tényleges harci cselekményekben már nem vehettek részt.

A gárda létszáma a burgenlandi felkelés idején csupán pár száz fő volt, amely bár a rendőri egységeket meghátrálásra kényszerítette, nagyobb reguláris erőnek egyszerű gerillaharccalpartizánharccal nem tudott volna ellenállni. Ausztriában új hadsereg szerveződött meg, mintmiként a kisantant államokban, ezért lett Burgenland a Gárda célpontja. A Tanácsköztársaság ellen szerveződő antikommunista szervezetek és az [[A Magyarországi Tanácsköztársaság idején létrejött ellenforradalmi kormányok|ellenforradalmi kormányok]] támogatói közül sokan tagjai lettek a későbbi Rongyos Gárdának.

* [http://www.sbd.hu/rongyosok.html "Rongyos„Rongyos per"per”, 1948-ban]

* AZAz MTI napi- és bizalmas kiadásai, 1921.

* Az osztrák BundesrathBundesrat ülés-naplói, 1921.

* Komáromi János: ''Rongyos gárda'', Tizenkét elbeszélés, Pallas, Budapest, 1921.

* Dr. Héjjas Jenő: ''A nyugatmagyarországi felkelés'', Kecskemét, 1926.

* ''Civitas Fidelissima'', szerk: dr. Thiring Gusztáv, A Sopronvármegyei Kör kiadása, 1931.

* Missuray-Krug Lajos: ''A nyugatmagyarországi felkelés'', Sopron, 1935.

* Dr. Wein Dezső jelentése a kismartoni Friedrich-csoport szervezéséről.

* ''A Rongyos Gárda harcai, 1919-1939'', szerk: Bálint István János, Bencsik András), Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 1999, {{hibás ISBN|963076670}}

* Ádám T. István: ''Soprontól Munkácsig'', Magyar Ház Könyvek, Magyar Ház Kiadó, Budapest, 2000, {{hibás ISBN|963076670}}

* vitéz Somogyváry Gyula: ''És mégis élünk'', Gilde könyvek, Gilde Kiadó, Fahrwangen, 1995.

* Békés Márton: A fegyveres revízió útja Nyugat-Magyarországon, Vasi Szemle LXI. évfolyam, 4. szám, [[2007]].