„Nigel Mansell” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Formula–1-es világbajnokok}} |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
== Gyermekkora és családja ==
Nigel Mansell 1953. augusztus 8-án született egy angliai kisvárosban, [[Upton-upon-Severn]]ben. Két lány és egy fiútestvére volt. Gyermekkorában [[Birmingham]]ben élt családjával. Édesapja, Eric repülőmérnök volt, aki szabadidejében gokartversenyzéssel foglalkozott és érdekelte a Formula–1 is. Nigelt lenyűgözte az [[1962-es Formula–1 brit nagydíj]]at megnyerő szintén brit [[Jim Clark]] teljesítménye és elhatározta, hogy ő is autóversenyző lesz.
1965-ben, 12 éves korában kapta meg első gokartját. 1968-ban benevezték egy versenyre Shenningtonban, Midlandsben, ami nem sikerült jól, de utána egyre jobb eredmények következtek. Első győzelmére 1969-ben került sor Turnhillben, Shropshire-ben. Innentől fogva sorozatban következtek sikerei: 1969 és 1976 között hétszer lett Midlands bajnoka, 1970-ben és 1971-ben Wales-i bajnok volt, 1972-ben Északi-bajnok, majd 1973-ban rövid pályás brit bajnok.
Nigel a Matthew Boulton College műszaki egyetemen tanult és mérnök lett belőle. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Rosanne-nal.
29. sor:
== Karrierje ==
=== A Formula–1 előtt ===
1976-ban úgy döntött, hogy versenyautót vesz, de édesapja kijelentette, hogy nem képes fiát ebben anyagilag támogatni. Nigel felesége, Rosanne nagyon megértő és önfeláldozó volt. Gyakorlatilag összes keresetüket arra tették félre, hogy abból Nigel aztán tudjon vásárolni egy Formula-Ford autót. Ezzel rajthoz állhatott Mallory Parkban egy versenyen, amin negyedik lett és ami remek teljesítmény volt a szerény képességű autóval.
1976-ban Mansell hét Forma-Ford 1600-as versenyen indult és ebből ötöt megnyert. 1977-ben is maradt a kategóriában, de már a teljes szezonra. A szezon rendkívül sikeres volt: összesen 27 versenyből 20 győzelem lett az övé és megnyerte a bajnokságot. Ez év júniusában nagy balesetet szenvedett Brands Hatch-ben, az orvosok azt jósolták, hogy soha többé nem tud ezután versenyezni, de öt hét múlva újra rajthoz tudott állni.
1978-ban nem volt elég pénze ahhoz, hogy a teljes szezonban
1979-ben egy kisebb Formula–3-as csapat teljes évre leszerződtette. A Dolomit-motorral felszerelt Forma-3-as autó a gyengébbek közé tartozott, Mansell mégis tudott vele nyerni egy versenyt. A [[1979-es Formula–1 brit nagydíj|Formula–1-es brit nagydíj]] betétfutamaként megrendezett Forma-3-as versenyen Silverstone-ban felfigyelt rá [[Colin Chapman]], a [[Team Lotus|Lotus]] csapatfőnöke. Nem sokkal eztuán Chapman egy Paul Ricard-i tesztelésre hívta meg az angolt, aki mellett mások is részt vettek a teszten. A Lotus [[F1 1980|1980]]-ra [[Elio de Angelis]]t szerződtette le versenyzőnek, Mansell tesztversenyző lett.
41. sor:
[[Fájl:Lotus 92 Donington.jpg|250px|left|thumb|A Lotus 92, a csapat 1983-ban és 1984-ben használt autója]]
Nigel bár [[F1 1980|1980-ban]] tesztpilóta volt, három versenyen mégis részt vehetett a szezon közben. Így az osztrák nagydíjon debütált a [[Formula–1]]-ben, ami igen rosszul sikerült: a tankolásnál az üzemanyag egy része a pilótafülkébe ömlött és meg is gyulladt. A tüzet gyorsan eloltották, de Mansell első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Ennek ellenére részt vett a versenyen, amíg a 41. körben motorhiba miatt ki nem esett. A következő versenyen szintén kiesett, fékhiba miatt. Az olasz nagydíjon balesetet szenvedett az edzésen, így nem tudta magát kvalifikálni a versenyre sem.
[[F1 1981|1981]]-ben már a teljes évben versenyzett. Az év fénypontja számára a belga nagydíj volt. Az eredetileg 70 körös versenyt a 54. körben leintették és Mansell harmadik lett. Hazai nagydíjára nem tudta kvalifikálni magát, mert a csapat egy újítással állt elő, amit a FISA szabálytalannak minősített és eredeti autójukat már nem tudták időben jól felkészíteni az időmérő edzésre. Első teljes szezonját a tizennegyedik helyen fejezte be 8 ponttal, míg csapattársa, Elio de Angelis nyolcadik lett tizennégy ponttal.
49. sor:
[[Fájl:Mansell Lotus 95T Dallas 1984 F1.jpg|250px|thumb|right|Mansell az 1984-es amerikai nagydíjon]]
A Lotus vezetését [[F1 1983|1983]]-ra Warr vette át. A brit nagydíjtól a [[Renault F1|Renault]] turbómotorokat használt a csapat, amelyen Mansell a 18. helyről a negyedikre jött föl. Brand Hatch-ben, az európai nagydíjon a dobogó legalsó fokára állhatott fel. Az év végén Nigel csapattársa, De Angelis előtt végzett a világbajnokságban. 10 pontot szerzett, amivel a 10. lett a bajnokságban.
[[F1 1984|1984]]-ben két dobogós helyet szerzett a Francia és a holland nagydíjon. Mansell a monacói időmérő edzésen a második rajtkockát szerezte meg. Az esős futamon [[Alain Prost|Prost]] szorosan mögötte autózott, Nigel nem bírta a nyomást és kicsúszott. Élete egyik legnagyobb versenyét teljesítette az [[1984-es Formula–1 amerikai nagydíj|amerikai nagydíjon]], Dallasban. Mansell megszerezte pályafutása első Formula–1-es pole pozícióját, mögüle csapattársa rajtolhatott el. A verseny végén tönkrement a váltója, néhány méterrel a cél előtt állt le az autó. Ekkor már a nagy hőségtől is kimerült Nigel próbálta betolni autóját a célba, de még a célvonal előtt összeesett.
Így végül hatodik lett, ami egy pontot ért neki.<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=bSUZWTlpw8A&feature=related Mansell betolja autóját a célba]</ref>
A holland nagydíjon, Zandvoortban Warr bejelentette, hogy a Lotus 1985-re [[Ayrton Senna|Ayrton Sennát]] szerződteti le a brit helyére.
1984 szeptemberében bejelentették, hogy Nigel [[F1 1985|1985]]-ben a [[WilliamsF1|Williams]] csapatnál fog versenyezni.
74. sor:
Az [[F1 1987|1987]]-es szezont abszolút a Williams uralta, Mansell legnagyobb riválisa csapattársa, Nelson lett. Egyik ismert futama a magyar nagydíj volt, amelyen pole pozícióból indulva magabiztosan vezette a versenyt, amikor egy kerékcsavar meglazulása miatt nem fejezhette be a futamot. Hat győzelemmel, nyolc pole pozícióval és 61 ponttal újra a világbajnoki cím közvetlen közelében volt. Az utolsó előtti futamon, [[Suzuka Circuit|Szuzukában]] először tartottak a pályán versenyt, ezért csütörtökön is tartottak egy szabadedzést. Mansell az egyik körében több mint 200 km/h-s sebességgel haladt, amikor „kitört” az autója hátulja és hatalmasat bukott. Olyan szerencsétlenül csapódott be a gumifalba, hogy súlyos gerincsérülést szenvedett. Természetesen a versenyen nem indulhatott el. Piquet bár az utolsó kettő futamon kiesett, mégis több pontja volt, mint Mansellnek. Nelson Piquet tehát harmadszor is világbajnok lett, Mansell számára pedig újabb második hellyel és újabb szerencsétlenséggel zárult le egy év.
A Williams [[F1 1988|1988]]-ra a gyenge és megbízhatatlan Judd motorra váltott a Hondáról, amely alaposan meglátszott ezévi eredményükön. Piquet a [[Team Lotus|Lotus]] csapathoz ment.
12 pontot szerezve a világbajnokság kilencedik helyén végzett.
82. sor:
A gyenge 1988-as év után a csalódott Mansell még ezév júliusában aláírta szerződését a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] csapattal 1989-re. Még augusztusban meghalt [[Enzo Ferrari]], a csapat alapítója és névadója. Csapattársa az osztrák [[Gerhard Berger]] lett.
Az autó nagyon gyors volt, de nagyon sok versenyen ment tönkre a gépezet. Első ferraris versenyét megnyerte Rio de Janeiróban, amit utána csak [[Kimi Räikkönen]] tudott megismételni 2007-ben (ausztrál nagydíj), illetve Fernando Alonso 2010-ben (bahreini nagydíj). Ezzel azonnal népszerű lett „tifosik” (Ferrari szurkolók) körében. Ekkor kapta tőlük az "il Leone" (Oroszlán) becenevet.
A következő futamon, Imolában Berger nagyon súlyos balesetet szenvedett a hírhedt Tamburello kanyarban - műszaki hiba következtében. Gerhard kórházba került, de két versennyel később ismét rajthoz állhatott. Ezután egy öt futamig tartó pechsorozat következett számára, mindegyik versenyen kiesett, a kanadai nagydíjon pedig diszkvalifikálták.
A francia nagydíjon az utolsó helyről rajtolva Berger autójával a második lett Prost mögött.
Prost a verseny után bejelentette, hogy a szezon végén elhagyja a McLarent - ahol igencsak megromlott a viszonya csapattársával, Sennával, de akkor még nem dőlt el, hogy hová fog szerződni. Berger még a következő verseny, a brit nagydíj előtt bejelentette, hogy ő fogja elfoglalni Prost megüresedett helyét a [[McLaren]]nél.
A brit nagydíjon Mansell ismét második lett Senna kiesésének köszönhetően. A német nagydíjon a McLaren mögött harmadik lett. Aztán Magyarországon egy újabb emlékezetes futama következett Nigel pályafutásának.
A Hungaroringen szorosan Senna mögött autózott, majd Stefan Johansson lekörözésénél bement Senna mellé és meg is előzte a brazilt. Ezzel megszerezte '89-es szezonjának második, egyben utolsó futamgyőzelmét. A belga nagydíjon harmadik lett, majd újabb szerencsétlen és pont nélküli sorozat következett a szezon végéig.
95. sor:
[[Fájl:Nigel Mansell 1990 USA.jpg|250px|thumb|left|1990-ben, Phoenixben]]
A portugál nagydíjon Mansell a bokszutcában csapata boxán túlmenve hátramenetbe kapcsolt, ami szabálytalan, s ezért fekete zászlóval kizárták.<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=zxlee0qjVu0 Mansell tolat a bokszutcában]</ref> Ő azonban folytatta a versenyt, arra hivatkozott, hogy nem látta a zászlót. A versenyen ezután összeütközött a világbajnoki címért versenyben lévő Sennával, holott már versenyben sem lehetett volna, ezért eltiltották a következő spanyol nagydíjról.
38 pontjával a negyedik helyen végzett az év végén Prost, Senna és Patrese mögött.
[[F1 1990|1990]]-re a világbajnok Prost lett Nigel csapattársa a Ferrarinál.
Prost eredményei ezévben egyértelműen jobbak voltak Nigelénél, míg a francia a világbajnoki címért harcolhatott, addig Mansell csak ötödik lett. Nigel kapcsolata jól indult a Ferrarival 1989-ben, ám Prost érkezése 1990-ben megnehezítette versenyzői karrierjét. Három legjobb eredménye egy harmadik, egy második és egy első hely volt. Prost 71 ponttal, 5 győzelemmel a második hely, Nigel Mansell: 37 ponttal, 1 győzelemmel ötödik lett.
{{-}}
105. sor:
[[Fájl:Mansell monaco 91.jpg|300px|thumb|right|Mansell az 1991-es monacói nagydíjon]]
Az 1990-es szezon közepén Mansell bejelentette, hogy az év végén visszavonul, de Frank Williams felajánlotta, hogy üljön vissza a [[WilliamsF1|Williams-Renault]]-ba. Csapattársa [[Riccardo Patrese]] lett.
Az 1990/1991-es télen a Williams leszerződtette az akkor még ismeretlen nevű Adrian Newey-t, aki remek aerodinamika mérnök volt.
Sok szakember már 1991-ben a leggyorsabb autónak tartotta a Williams-Renault-t, ami azonban még nem volt elég megbízható. Az első három versenyen nem ért célba, úgy hogy Senna ezeket mind megnyerte. Monacóban második lett, aztán Montrealban az utolsó körben majdnem egy perces előnnyel vezetett Piquet előtt, amikor autója megállt. A közönségnek integetett, amikor a könyökével véletlenül átbillentett egy kétállású kapcsolót, amivel áramtalanította a motort. <ref>{{cite web|url=http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2010/11/11/a_formula-1_legnagyobb_luzerei/|title=A Formula–1 legnagyobb lúzerei|accessdate=2014-01-31|author=SimonSays|date=2010-11-11|publisher=www.totalcar.hu}}</ref> Végül a hatodik helyre rangsorolták. Mexikóvárosban második lett, majd három versenyen át ő nyert. Köztük volt a számára hazai brit nagydíj is, amelyen a győzedelmeskedő brit autójára felszállt Senna, akinek megállt autója az utolsó körben a kifogyott üzemanyag miatt.<ref>[http://www.youtube.com/watch?v=ehLyDof0NWs Mansell és Senna az 1991-es brit nagydíjon]</ref> A szezon végéig még két második és egy első helyet szerzett. Az utolsó, ausztrál futam már "tét nélküli" volt Senna és Mansell számára, a brazil harmadszorra is világbajnok lett. Mansell 1991-ben összesen 72 pontot szerzett (a világbajnok Senna 95-öt) és öt futamot nyert.
113. sor:
[[Fájl:Williams FW14B.jpg|300px|thumb|left|1992-es világbajnok autója]]
[[F1 1992|1992]]-re a csapat valóban megbízhatóbbá vált, és abszolút mértékben uralta az évet. Ezt mutatta Mansell teljesítménye az első öt futamon, amelyet megnyert. Ezt a rekordot csak [[Michael Schumacher]] tudta túlszárnyalni 2004-ben. Monacóban második lett, Kanadában kiesett. Az ezek után következő francia, brit és német futamon ismét diadalmaskodott. Magyarországra akkora pontelőnnyel érkezett, hogy már itt bebiztosíthatta világbajnoki címét. A versenyen defektet kapott és a hatodik helyre esett vissza, de fel tudott zárkózni a második helyig és ezzel hosszú, szerencsétlen évek után megszerezte világbajnoki címét. Az utolsó versenyeken már csapattársát, Patresét segítette. Belgiumban második, Portugáliában első lett. Az Olasz, a Japán és az utolsó ausztrál nagydíjon kiesett, de ezeknek már nem volt nagy jelentőségük.
108 pontot szerzett és kilenc futamot nyert 1992-ben, ami akkor rekord volt. Összesen 14 pole pozíciót szerzett ami hosszú időn keresztül rekord volt, amit csak [[Sebastian Vettel]] tudott megdönteni 19 évvel később a [[2011-es Formula–1 brazil nagydíj|2011-es brazil nagydíjon]]. Patrese 56 ponttal a második lett Nigel mögött.
120. sor:
==== CART IndyCar World Series (1993–1994) ====
[[Fájl:Mansell cart.jpg|300px|thumb|right|Mansell az IndyCar sorozatban]]
Nigel világbajnoki címe után távozott a [[Formula–1]]-ből és a következő évben az amerikai [[CART]] sorozatban vett részt, a Newman/Haas Lola-Ford csapat színeiben.
A szezon az ausztráliai Surfers Paradise-ban kezdődött, amelyet az F1-es világbajnok azonnal meg is nyert. Phoenix-ben nem tudott rajthoz állni az edzéseken történt baleset miatt. [[Long Beach Grand Prix|Long Beach]]-en harmadik lett. Ezután következett a híres [[1993-as indianapolisi 500|indianapolisi 500-as futam]], ahol szintén harmadik helyet szerzett. Milwaukee-ban győzött, Detroitban a pole-ból indulva a 15. lett. Portlandban ismét pole és egy második hely következett. Clevelandben harmadik lett, Torontóban pedig műszaki hiba miatt kiesett. Michiganben nyert, majd pole-ból indult és újra nyert New Hampshire-ben. Elkhart Lake-en a második lett, Vancouver-ben a hatodik. Mid-Ohio-ban pole-t szerzett, de csak 12. lett a versenyen, majd Nazareth-ben: pole-ból indulva nyert. A szezon utolsó versenyén, Laguna Secában baleset miatt kiesett, de ez már nem számított, mert ekkor már 191 ponttal és öt futamgyőzelemmel ő lett a CART első "újonc" bajnoka.
129. sor:
==== Utolsó versenyek a Formula–1-ben (1994–1995) ====
[[Fájl:McLaren MP4-10 Nurburgring Motorsport Museum.jpg|240px|thumb|right|A McLaren 1995-ös autója]]
[[1994]]-ben Ayrton Senna halálos balesetet szenvedett Imolában a Williamsszel, így helyére a fiatal skót tesztpilóta, [[David Coulthard]] ülhetett be. Azonban Bernie Ecclestone azt akarta, hogy legyen a mezőnyben egy világbajnok, erre Mansell jöhetett szóba leginkább (a többiek már kiöregedtek vagy nem versenyeztek). Így négy verseny erejéig ő vezette a 2-es rajtszámú Williams Renault-t. Az első ilyen verseny a francia nagydíj volt (akkor épp szabad hétvége volt az IndyCarban), amelyen Nigel motorhiba miatt esett ki. Az IndyCar-szezon befejeztével a jerezi európai nagydíjon a versenyen kipördült és kiesett. Szuzukában negyedik lett, míg csapattársa, [[Damon Hill]] nyert. Az utolsó ausztrál versenyt Adelaide-ben pole pozícióból indulva Schumacher és Hill ütközésének köszönhetően megnyerte.
Négy versenyén összesen 13 pontot gyűjtött össze. A következő évre azonban nem szerződtették, Coulthard kapott állandó helyet.
139. sor:
1998-ban részt a [[Brit Túraautó Bajnokság]]ban hat versenyen vett részt egy [[Ford]] Mondeóval és Doningtonban ötödik lett.
[[F1 2001|2001]]-ben
2005-ben részt vett a [[Grand Prix Masters]] versenysorozatban, amelyet volt Formula–1-es pilótáknak tartottak. 2005-ben megnyerte az egyetlen futamot Kyalamiban, 2006-ban a szezonnyitó versenyen győzedelmeskedett Katarban. Silverstone-ban, a második futamon technikai hiba miatt a bemelegítőkörben kiesett.
583. sor:
{{-}}
{{F1-világbajnok|
}}
{{-}}
| |||