„III. Kelemen (ellenpápa)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az ellenpápaság évei: {{nemzetközi katalógusok}} |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
== Egyházi ellentétek ==
[[Fájl:Clement III - Antipope.jpg|right|250px|thumb|III. Kelemen és [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] a ''Jenesis Bose'' Kódexben]]
II. Sándor pápa és kancellárja ugyan esküt vettek Guiberttől, hogy [[Szent Péter]] trónját tiszteletben fogja tartani, és a
Guibert és Gergely viszonyát más is elmérgesítette. A pápa ugyanis ragaszkodott korábbi püspöki birtokaihoz, és [[Imola (Olaszország)|Imola]] városa mindvégig vitatott terület maradt a két püspöki egyházmegye között. A későbbi zsinatokon Guibert már nem volt hajlandó megjelenni, ezért Gergely azzal vádolta meg őt, hogy szándékosan a pápai hatalom ellenzékébe vonult esküje ellenére. A háború egyre nagyobb hullámokat vert az [[Alpok]] mindkét oldalán. Henrik seregei Itáliát dúlták, míg Gergely kiátkozása a német fejedelmek hatalmát tették erősebbé a Szent Birodalomban. Guibert részt vett a [[Worms (település)|wormsi]] zsinaton, ahol a német klérus letette hivatalából a pápát, majd a [[milánó]]i érsekkel együtt vezette az észak-itáliai ellentábort. [[1076]]-ban Gergely kiátkozta az összes püspököt, aki részt vett a wormsi zsinaton, így tehát Guibertet is. Erre válaszul a ravennai püspök [[Pavia|Páviába]] hívta össze a lombard klérust, ahol az általa vezetett zsinaton kiátkozták Gergelyt. Erre [[1078]]-ban a lenteni zsinaton a pápa név szerint is kiátkozta Guibertet.
== Az ellenpápaság évei ==
A háború végül odáig fajult, hogy a [[Canossa-járás]] után a sorait rendező Henriket Gergely [[1080]]-ban másodszor is kiátkozta, és helyette [[Sváb Rudolf|Rudolfot]], Svábia hercegét ismerte el a birodalom urának. Henrik ezen annyira felbőszült, hogy a német klérust azonnal összehívta [[Bressanone|Brixenbe]], és [[1080]]. [[június 16.|június 16-án]] Gergelyt megfosztották méltóságától és Guibertet, mint ''III. Kelemen''t megválasztották ellenpápának. A császár bosszúját egyébként maga Guibert eszelte ki, ezért is kerülhetett Henrik bosszúhadjáratának élére. A császár azonnal hűséget esküdött az új egyházfőnek, és megígérte, hogy seregei élén Rómába viszi. Kelemen pápai pompával vonult be Ravennába, azonban a nagy dicsőség során megfeledkezett elismertetni magát más egyházi méltóságokkal. Így Kelemen Henrik bábjává süllyedt, és még a reformok ellenzői is egy német bábot láttak benne.<br />
Henrik többszöri próbálkozás után végül [[1084]]. [[március 21.|március 21-én]] elfoglalta Róma jelentős részét. Gergely az [[Angyalvár]]ba zárkózott, és Kelement végre a [[laterán]]i Szent János-templomban egyházfővé szentelték. Kelemennek már alig maradt ideje, hogy császárrá koronázza Henriket, ugyanis Gergely szövetségesei, a [[normannok]] és [[Toszkána]] őrgrófjai is jelentős sereggel indultak meg a császár szétzilált csapatai ellen. Ezért aztán Henrik és az ellenpápa még március végén sietve elhagyta Rómát.
Guibert legfőbb támasza, a német és lombard klérus a háborúk után igen megosztott maradt. A Gergelypárti püspökök [[Quedlinburg]]ban gyűltek össze, és zsinatukon kiátkozták Kelement, míg Henrik [[Mainz]]ba hívta Kelemen híveit, akik megerősítették az új pápa trónját, és kiátkozták Gergelyt. Noha [[1085]]. [[május 25.|május 25-én]] a nagy pápa meghalt, Guibert és Henrik mégsem tudta elismertetni hatalmát. A pápaválasztók ugyan nagy zavargások közepette, de végül megválasztották [[III. Viktor pápa|III. Viktor pápát]], akinek megkoronázása után azonnal menekülnie kellett Rómából Kelemen bérgyilkosai elől. Az ellenpápa embereit csak a toszkániai hercegnő, Matilda segítségével sikerült visszavonulásra kényszeríteni.<br />
De Viktor [[1087]]-es halála sem oldotta meg Henrik és Kelemen gondjait, ugyanis Rómában [[II. Orbán pápa]] foglalhatta el az egyház teljes akaratából a pápai trónt. Kelemen és a császárpárti katonák hiába üldözték el Rómából, a pápát ismét legitimként ismerte el a keresztény világ java része és a klérus döntő hányada. Orbán végül csak [[Franciaország]]ban talált menedéket. Idő közben Kelemen bátran bitorolta a pápai jogokat. Rómából visszavonta Henrik kiátkozását, és szigorúan büntette azokat, akik nem akarták elismerni az egyház fejének. Ezért aztán lassan Orbán mögé sorakozott fel az egész klérus, és ráadásul Henrik hatalma is egyre haloványabbá vált saját birodalmában. A pápa a francia uralkodó segítségével visszafoglalta Róma nagy részét, és immár Kelemen kényszerült az Angyalvár falai közé. A király testvére, ''Hugó, Vermandois grófja'' vezette személyesen a keresztes hadjáratot, aminek
=== Teljes kudarc ===
Miután Henrik hatalma a német területeken meggyengült, a császár kivonta seregeit Itáliából. Ezek után Kelemen hatalma végleg szétporladt és mindössze Ravennában és néhány észak-itáliai egyházmegyében számított a szava. [[1099]]-ben Orbán halála után még megpróbálta megszerezni Róma prímásának címét, de azt [[II. Paszkál pápa|II. Paszkálnak]] ítélte a klérus. Az új pápát támogató sereg kiűzte az ősi városból Kelement, és végül Cività Castellana városában talált menedéket, ahol [[1100]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] meghalt. Ugyan halála után követői új ellenpápát ([[
{{nemzetközi katalógusok}}
| |||