„Közlekedési vám” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a DEFAULTSORT, replaced: 1861-189 → 1861–189 (2) AWB (8350) |
|||
6. sor:
Hiába rendelkezett ugyanis az 1848: VIII. tc. a közteherviselésről, a vámok közteher jellegét az 1870: XLII. tc. 13 §-a csak az állam (ill. az [[Országos Építészeti Alap]]) tulajdonában álló vámtárgyak esetében állapította meg, arra hivatkozva, csak ezen utak, hidak, révek létesítését és fenntartását fedezik az állam közpénztárából. Ez azt jelentette, hogy nem tartották köztehernek a vámfizetést a magánvámok esetében, tehát ezeken a vámhelyeken változatlanul nem kellett a nemeseknek vámot fizetniük
Magyarországon a legtöbb vámszedési hely a folyók természetes átkelő pontjaiban alakult ki. [[1810]]-től szedtek vámot [[Bocskó]]n a Tiszán épített fahídon, [[1767]]-től [[Huszt (település)|Huszt]]on a Nagyág hídján , [[1814]]-től a [[técső]]i és szlatinai hidakon. Két nagy jelentőségű, a [[tokaj]]i és a [[szolnok]]i Tiszahíd sorsát tulajdonjogi helyzetük rendkívüli módon befolyásolta.
A tokaji fahíd az [[1849]]-es hadjárat alatt leégett, helyébe [[1852]] körül új, állandó hidat állítottak. Ezt a hidat tulajdonosa a diósgyőri koronauradalom elzálogosította a magánkézben lévő [[Osztrák Nemzeti Bank]]nak. [[1861]]-ben egy jégzajlás elsodorta a hidat, egy új állandó híd építésének költségeit viszont sem a bank sem a koronauradalom nem vállalta. Emiatt a régió legjelentősebb tiszai átkelőhelyén, Tokajban 1861–1896 között egy ideiglenes közúti hídon folyt a közlekedés. Az ideiglenes híd magas fenntartási költsége a legdrágább tiszai átkelési hellyé tette Tokajt.
| |||