„Habsburg–Tescheni Károly István főherceg” változatai közötti eltérés

A terv legnagyobb ellenzője – paradox módon – nem a német, hanem az osztrák császári ház volt. [[IV. Károly magyar király|Károly császár és király]] az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiához]] társult státusú Lengyelországot tervezett, amelyben az osztrák császár személyében egyesíti [[Magyar Királyság|Magyarország]], [[Cseh Királyság|Csehország]] és Lengyelország koronáját is. (Amikor végül [[1918]]-ban [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] császár egyoldalúan előterjesztette a Károly István koronája alatt létrehozandó önálló Lengyel Királyság tervét, a főherceg elutasította a lengyel koronát, mert látta, hogy a világtörténelmi esély már elmúlt, az események túlhaladták). A háború végén, a német hadsereg kivonulásával és [[Józef Piłsudski]] marsall fellépésével a monarchisztikus kezdeményezés értelmét veszítette, ugyanúgy, ahogy [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] ellentengernagy is illuzórikussá tette a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]]ból való [[IV. Károly magyar király|Károly király]] visszatérését a [[Magyar Királyság]] trónjára.

 

=== A Lengyel Köztársaság polgára ===

[[Oroszország]] katonai veresége nyomán, [[1918]] márciusában megkötötték a [[breszt-litovszki béke]]szerződést, létrejött a független [[Lengyelország]]. Károly István főherceg birtokára vonult vissza. Új hazája a Lengyel Köztársaság lett. 1918 novemberében mindkét fia, Károly Albert és Leó Károly [[Krakkó]]ban önkéntesnek jelentkeztek a lengyel hadseregbe.