„Szeretfalva–Déda-vasútvonal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Az építkezés: egyért, ezért AWB |
a Horthy Miklós → Horthy Miklós (kormányzó), egyéb apróság AWB |
||
51. sor:
[[Căile Ferate Române]] vette át. A két világháború között az erdélyi vaspályákon érdemi fejlődés nem történt, csak a [[regát]]i részeken történtek beruházások.
A vasútvonal létrejöttét egy történelmi ténynek köszönheti, mégpedig a második bécsi döntésnek, amelyet [[1940]]. [[augusztus 30.|augusztus 30-án]] írták alá. A döntés követően Erdély északi része a Székelyfölddel együtt visszatért Magyarországhoz. Azonban az új határvonalat döntően az etnikai határok mentén húzták, a gazdaságföldrajzi és közlekedési szempontokat kevésbé vették figyelembe. [[Torda]] környékén nagy [[földgáz]]lelőhelyek voltak német érdekeltséggel, ezeket pedig a [[Harmadik Birodalom]] nem kívánta Magyarországhoz csatolni. Így jött létre a ''„Göring hasa”'' elnevezésű beszögellés, ahol Románia ékszerűen benyúlt Magyarország területére [[Kolozsvár]] és [[Marosvásárhely]] között. Így a két várost összekötő vasútvonal (az észak-erdélyi vasúti fővonal) egy jelentős szakaszon Románia területén maradt. A vonalon [[Korridor vasút|korridorvonat]] haladását a román fél nem engedélyezte, így Marosvásárhely és a [[székely körvasút]] lényegében el volt vágva a magyarországi vasútvonalaktól.
Eleinte az utasokat és az árut autóbuszok és teherautók vitték vonattól vonatig a [[Beszterce]] (vagy [[Szeretfalva]]) és [[Szászrégen]] közötti kb. 50 km-es rossz közúton. 1940 december közepére a [[Marosvásárhelyi Kisvasút]] 16 km-es meghosszabbításával a honvédség épített egy keskeny vágányú vonalat [[Kolozsnagyida]] és [[Szászlekence]] között, így [[kisvasút]]tal összekötve az újonnan megszerzett területeket. Ez azonban kis kapacitású volt, a 760 mm-es nyomtávú igen hosszú és kanyargós vasútvonal a Székelyföld napi 3000-3500 tonnás igényét nem tudta fedezni.
83. sor:
A vasút még 1942-ben elkészült. A 48 km nyílt vonali pálya mellett 25 km állomási vágány, [[Déda|Dédán]] teljesen új állomás, [[Szeretfalva|Szeretfalván]] szintén, négy további állomás, 3 megállóhely, 30 [[híd]], 4 viadukt, 21 alul- és felüljáró, 160 épület: egy sor komoly vasúti őrház, víztornyok épültek.
1942. [[december 5.|december 5-én]], [[Miklós]] nap előestéjén, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy kormányzó]] nyitotta meg a vasutat a közforgalom számára majdnem pontosan két év megfeszített munka eredményeként. E „másodrangú fővonalra” 60–75 km/óra sebességet engedélyeztek, bár helyenként nagyon lassan mehetett a szerelvény. A [[motorvonat]] 45 perc alatt, a [[személyvonat]] bő egy óra alatt tette meg a 48 km-es távolságot. Az út [[Budapest]] és [[Sepsiszentgyörgy]] között ezután 16 óráig tartott. A munkák persze folytak tovább.
A terep és talajadottságok, a földmunkák nagysága, a műtárgyak sokasága miatt Horváth Ferenc vasúttörténész szerint a MÁV utolsó nagyszabású vasútépítési munkája volt a vonal.<ref>Azóta még két jelentősebbnek mondható építkezést bonyolított le a MÁV, az [[1950-es évek|'50-es években]] az épülő Dunaújvároshoz vezető {{vvr|42|Pusztaszabolcs-Dunaújváros vonal}}, valamint a 2001-ben átadott [[Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal|őrségi vasútvonal]] tekinthetők jelentősebb építkezéseknek.</ref>
| |||