„Turul Szövetség” változatai közötti eltérés

A '''Turul Szövetség''' (''Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetsége Előkészítő Bizottsága'') a Horthy-kori Magyarország legjelentősebb egyetemi ifjúsági szervezete 1919 és 1945 között.

A 30-as évekre egyetemista szervezetből tagegyesületei révén az egész országot behálózó, széles tömegbázisú mozgalommá vált.<ref name=":1">Kerepeszki Róbert: ''„Informátorunk is a Turul Szövetségnek volt tagja…”, ''Egykori Turul-tagok a politikai rendőrség látóterében 1945 után, Betekintő, 2012/1. [http://www.betekinto.hu/2012_1_kerepeszki]</ref> Jobboldali radikális alapállás, keresztény-nemzeti gondolkodás, militarizmus, trianoni revizionizmus és antiszemitizmus, a zsidóság visszaszorítására irányuló törekvések jellemezték.<ref name=":1" /><ref>Kerepeszki Róbert: A zsidókérdés és az egyetemi bajtársi egyesületek a két világháború közötti Magyarországon. In: Tradíció és modernizáció Európában a XVIII-XX. században. Szerk. Bodnár Erzsébet, Demeter Gábor. Budapest, 2008. 224–237.</ref> A tanácsdiktatúra utáni rendteremtést az egyetemeken biztosító egyetemista karhatalmi csapatokból fejlődtek állandó szervezetté. Kiálltak [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] mellett [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] [[IV. Károly visszatérési kísérletei|restaurációs kísérletei]] idején, a kormányzó mellett harcoltak az 1921 őszi [[budaörsi csata|budaörsi csatában]]. Jelentős részük volt a zsidó hallgatók elleni rendszeres egyetemi atrocitások, antiszemita tüntetések szervezésében. [[Gömbös Gyula]] politikai irányvonalához álltak legközelebb. A Turul a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy-rendszert]] fajvédő alapról kritizálta, s követelte a zsidó- és németellenes „őrségváltást”, valamint hogy a keresztény parasztságot politikai, gazdasági és szociális jogokkal ruházzák fel. A 30-as években szociális tevékenysége felerősödött, támogatta a szegény diákokat, szabadidős és népjóléti civil tevékenységek sorát szervezte. Tagjainak száma ekkor elérte a 40 000-et, ideológiai bázisa szélesedett, népi, baloldali elemekkel bővült, tagságában kommunista ill. nyilas szimpatizánsok is jelen voltak. E törésvonalak mentén a szervezet 1943-ban kettészakadt. A két világháború közötti fiatal generációk jelentős részének gondolkodásmódját befolyásoló és meghatározó Turult 1945-ben feloszlatták.

A jobboldali radikális ifjúsági szervezetek iránti igény előzményei az [[első világháború]] végére, illetve az 1918/19-es forradalmak időszakára nyúlnak vissza. A világháborús vereség, az ország trianoni „megcsonkításának” keserű életérzése, az egzisztenciális kilátástalanság, az őszirózsás forradalom, a [[Tanácsköztársaság]], a liberális-pacifista, majd az internacionalista-kommunista mozgalmak ezek alatti előretörése hozta magával, hogy miközben a nagypolitika színterén az (önmaguk által is) „ellenforradalminak” nevezett mozgalmak bontottak zászlót a „keresztény-nemzeti eszme” és a „[[Gömbös Gyula|szegedi gondolat]]” meghirdetésével, a jobboldali radikális, nacionalista és irredenta érzelmű fiatalok is szervezkedésbe kezdjenek.<ref name=":1" /> Emellett 1919 után a többségi társadalomhoz hasonlóan az egyetemi fiatalság körében is megfigyelhető volt a zsidóság gazdasági és társadalmi előretörésével<ref name=":2">[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyarorszagi_zsidok_a_szamok_tukreben/ Sebők László: A magyarországi zsidók a számok tükrében, Rubicon Online, [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyarorszagi_zsidok_a_szamok_tukreben/]</ref> szembeni ellenérzés és a jelenség visszaszorításra irányuló igény. A zsidóság térnyerésének [[A magyarországi zsidók története#Emancipáció és tömeges bevándorlás|19. század második felétől markánsabban zajló folyamatát]] tetézte [[A magyarországi zsidók története#I. világháború|1914 után számos tényező]], mint például a világháborúban elesett zsidó származásúak viszonylag alacsony száma, a húszezer fős galíciai zsidó menekültáradat negatív jelenségei, a zsidó szervezetek elsősorban hittársaikat segélyező tevékenysége, amelyet más felekezetűek gyakran kirekesztésnek éreztek, a fekete- és lánckereskedelemben részt vett zsidók szerepének sajtóban és a közbeszédben történő kihangsúlyozása<ref name=":2" />, valamint hogy a magyar közvélemény 1918–1919 eseményeit, de különösen a Tanácsköztársaságot, mint a zsidók hatalomra kerülését fogta fel (vörös terror: „zsidó terror”).<ref>Komoróczy Géza: ''A zsidók története Magyarországon,''Kalligram Könyvkiadó, 2012. [http://www.szombat.org/politika/4367-zsidok-a-tanacskoztarsasagban]</ref> Az egyetemi ifjúság a zsidóság térnyerésének problémáját különösen életközeliként élte meg, mivel számukra a zsidó hallgatók magas aránya<ref name=":3">1913-ban a budapesti Pázmány Egyetem diákjainak 34,1%-a és a Műegyetem diákjainak 31,9%-a volt izraelita. Sebők László: A magyarországi zsidók a számok tükrében, Rubicon Online, [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyarorszagi_zsidok_a_szamok_tukreben/]</ref> - különösen a jogi orvosi, műegyetemi és bölcsész karokon (30% fölött) - <ref name=":3" /><ref>[[Numerus clausus|numerus clausus]]</ref><ref>Varannai Zoltán: Numerus clausus, Rubicon, [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/numerus_clausus/ Varannai Zoltán: Numerus clausus, Rubicon]</ref> mindennapos tapasztalat volt. Ennek megfelelően a zsidóság befolyásának visszaszorításra irányuló igény az antiszemitizmus különböző formáin keresztül a Turul eszmeiségében és tevékenységében végig fontos szerepet játszott.

A ''Turul Szövetség''''' '''[[1919]]. [[Augusztus 3.|augusztus 3-án]] a Tanácsköztársaság bukásával szinte egy időben alakult a budapesti Tudományegyetemen, a tudományegyetemen tanuló nemzeti érzelmű diákság összefogásának céljával. Kevéssel ezután megalakult a műegyetemisták ''Hungária Magyar Technikusok Egyesülete'', 1921-ben a csak katolikusokat tömörítő ''Foederatio Emericana'', végül 1927-ben a Habsburg-párti legitimista ''Szent István Bajtársi Szövetség''. E négy nagyobb szövetség közül a Turul tett szert legnagyobb befolyásra az egyetemi hallgatók között, a többiek szűkebb csoport képviseletét tűzték ki: a Hungária csak a Műegyetemen működött, az Emericana csak katolikus ifjakat tömörített, a Szent István a királyválasztásban képviselt szigorú, szűkebb kör által képviselt álláspontot.

1921-ben a turulosok kiálltak Horthy Miklós mellett [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] [[IV. Károly visszatérési kísérletei|visszatérési kísérletei]] idején, így a kormányzó mellett harcoltak az 1921 őszi [[budaörsi csata|budaörsi csatában]] is.

A 20-as években a Turul működésében a központi elem a zsidóellenesség, a zsidók gazdasági és társadalmi befolyásának és az egyetemeken a zsidó hallgatók arányának csökkentése volt, a magyarság országon belüli életlehetőségeinek visszaszerzése és megtartása érdekében. Tevékenységük elsősorban zsidó hallgatók elleni rendszeres egyetemi atrocitásokban, zsidóverésekben és 1928 után minden tanévkezdéskor megrendezett antiszemita tüntetések szervezésében nyilvánult meg. Fő irányelvük az 1920-as [[numerus clausus]] gyakorlati megvalósítása, illetve a törvény 1928-as „meggyengítése” után az addig elért lecsökkentett felvételi számarányok megvédése .

A Turul Szövetség a 20-as évek második felére a legnagyobb, országos szintű felsőoktatási diákszervezetté nőtte ki magát. Az [[1930-as évek]] végére már körülbelül 40 000 tagot számlált, több baloldali és kommunista hallgató is tagja lett a szövetségnek, azonban e törésvonal miatt a Turul 1943-ban kettészakadt.

A kormányzat támogatásával nagy sikerű népfelvilágosító rendezvényeket szerveztek (Magyar Egészség Hete, Egészségvonat, Magyar Nép Hete), bár a kapcsolódó propagandában már a népjóléti célok mellett megjelenik a Turul fajvédő töltete is.

A Turul szellemiségének középpontjában, hasonlóan a másik 3 bajtársi szövetséghez, a hazafias ''„bajtársi eszme”'' áll, amely elsősorban a keresztény-nemzeti gondolkodást, a militarizmust, a revizionizmust és az antiszemitizmust foglalta magába.

A Turul a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy-rendszert]] fajvédő alapról kritizálta, s követelte a zsidó- és németellenes „őrségváltást”, valamint azt is, hogy a keresztény parasztságot politikai, gazdasági és szociális jogokkal ruházzák fel.

A Turul Szövetség, a két világháború közötti időszak legerősebb társadalmi- és egyetemi szervezeteként jelentős befolyással rendelkezett a korszak közgondolkodására, és érdekérvényesítő képessége folytán – különösen Gömbös Gyula és Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt – bizonyos fokig alakította a politikai döntéseket, történelmi folyamatokat is.<ref>Széchényi András: Végváry József pályája: a Turul Szövetségtől az ÁVH-ig, Múltunk, 2011/3., 7-35. [http://epa.oszk.hu/00900/00995/00027/pdf/szecsenyia11-3.pdf]</ref>

A zsidó származású hallgatók aránya, különösen a jogi és orvosi karokon Szegeden is a budapestihez hasonlóan magas arányt mutatott,<ref>Különösen a jogi és orvosi karon. [[Numerus Clausus]] </ref> és az egyetemi közhangulat is hasonló volt. A 20-as évektől a szegedi egyetemen is megszerveződtek a Turul Szövetség bajtársi csoportjai a nem zsidó egyetemi hallgatók körében. Fő céljuk a zsidók visszaszorítása és a konzervatív, keresztény érdekek képviselete volt az egyetemi és társadalmi életben. A turulos hallgatók fellépésével ezekben az években rendszeres összetűzések alakultak ki a zsidó hallgatókkal.

''1930. novemberében'' az egyetemen zsidóellenes incidenssorozat alakult ki, melyek alapja az volt, hogy állítólag egy zsidó származású medika megsértette keresztény vallású orvostan-hallgatónő társát.<ref>Nyilas Péter: Zsidóverések a szegedi egyetemen Radnóti Miklós levelei és a szegedi lapok tükrében. Szegedi Műhely, 2009. 1. sz. 97–103. (100–101.)</ref> November 10-én a személyes ügy alapján a bajtársi szövetséges egyetemista fiúk inzultáltak és bántalmaztak zsidó hallgatókat a szegedi egyetem mindhárom karán. A történtekről eltérően számolt be a zsidó tulajdonosú<ref><em>''A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szeged, 1990.</em>''http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/kozkatonai_a_tollnak/pages/024_zsidok_a_huszas_evek.htm

</ref>, liberális [[Délmagyarország]] illetve a jobboldali, konzervatív [[Szegedi Új Nemzedék]].

A Délmagyarország tudósítása szerint a jogi karon antiszemita fiatalok „sorfalat álltak, s pofonokkal és rúgásokkal adták egymásnak tovább a kézre került zsidókat”.<ref name=":0" /> A verekedő diákok főleg vidékiek, vezetőjük Gabriel Tibor szegedi joghallgató volt. A bölcsészkaron „két zsidó egyetemi hallgatót inzultáltak, az egyiket hátulról ütötték fejbe”. A támadók szemtanú bölcsészhallgatók szerint Werbőczy és a Csaba bajtársi egyesület tagjai voltak.<ref>Délmagyarország, 1930. november 11. 4.</ref> A zsidóellenes fiatalok ezután az orvosi kar Kossuth Lajos sugárúti anatómiai intézetéhez vonultak, Kiss Ferenc professzor azonban bezárta előttük az épületet. Közben a helyszínre érkezett Kováts Ferenc rektor, és erélyesen föllépett az antiszemita megmozdulás ellen.

A jobboldali [[Szegedi Új Nemzedék]] beszámolója szerint viszont a „mártíromságra törekvő zsidó diákok hétfőn verekedést és botrányt akartak provokálni az egyetemen” és a jogi karon sem történt verekedés, a tüntetők csupán „a legnagyobb csendben és rendben tudomására hozták a zsidó hallgatóknak, hogy azonnal hagyják el az épületet”.<ref>Szegedi Új Nemzedék, 1930. november 11. 1.</ref>

Másnap a Turul Szövetség bajtársi szövetségekbe tömörült egyetemi hallgatói a Délmagyarország kiadóhivatala előtt tüntettek. A mintegy négyszáz fő Le a zsidó sajtóval! Abcug Délpalesztina! Pusztuljanak a diákevők! Éljen a keresztény sajtó! jelszavakat skandált, majd kövekkel bezúzta a kiadó ablakait, mire a rendőrség a diákokat kardlapozással szétoszlatta.

[[Losonczy Géza]], kommunista újságíró, a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője 1945-től. 1956-ban a Nagy Imre kormány tagja, a Nagy Imre-per vádlottjaként tisztázatlan körülmények közt meghal.