„Tengu” változatai közötti eltérés

A legelső tenguábrázolások néhánya japán képes tekercseken tűnnek fel, mint például a kb. 1296-ban festett [[Tenguzosi Emaki]] (天狗草子絵巻), ami magas rangú papokat parodizál ki, tengu démonok sólyomcsőrét adva rájuk. A tengukat gyakran ábrázolták valamilyen szerzetes alakját felvéve. A [[13. század]]tól kezdve különösen a jamabusikkal kapcsolták össze, akik a sugendó gyakorlatainak követői, aszkéta hegyi szerzetesek voltak. A kapcsolat hamar megtalálta az útját a művészetben is, a tengukat leggyakrabban a jamabusik jellegzetes öltözékében ábrázolták, aminek része egy kis fekete sapka (頭襟, ''tokin''), és pomponos nyakbavaló (結袈裟, ''juigesa'').

A tengu név, illetve az írásjegyek, melyekkel írják, a kínai mitológia egy ''tiangou'' nevezetű démonának nevéből származik. Számos különböző leírásával találkozhatunk a kínai irodalomban, de a legtöbb úgy mutatja be, mint egy erőszakos, emberevő kutyaféle szörnyeteg, amely olyan, mint egy üstökös; mennydörgésszerű hang kíséri, és háborút hoz oda, ahová esik. Az 1791-ben írt [[Sú Jí Dzsí]] (述異記, „Furcsa történetek gyűjteménye”) egyik leírásában szerepel egy kutyaalakú tiangou éles csőrrel és egyenes testtartással, de általában a kínai tiangou kevés hasonlatosságalhasonlatossággal bír japán megfelelőjéhez.

A tengu legelső japán említésének a 720-ban írt Nihon Shoki 23. fejezetében található leírást tartják. Ez úgy szól, hogy egy hatalmas hullócsillag tűnik fel az égen, amit buddhista pap mennyei kutyaként azonosít, és nagyon hasonlóan a kínai hiedelemhez, feltűnése egy katonai lázadást előzött meg. Habár a tengut a kínábanKínában használt írásjegyekkel írták le, a szót kísérő furigana (fonetikus átírás) az amacukicune (mennyei róka) olvasatot mutatják. M. V. de Visser úgy feltételezi, hogy a korai japán tengu talán két kínai szellemlény összetevődése: a tiangoué, és a huli jingnek nevezett rókaszellemeké.

Az, hogy a tengu egy kutya-meteorból hogyan pontosan hogyan is alakult át madár-emberré, nem tiszta. Néhány japán tudós azt a feltevést támogatja, hogy a tengu alakja a hindu sas istenségéből, Garudából származik, amit a buddhista szent szövegekben úgy említenek, mint egyike a nem emberi lények legfőbb fajainak. Ahogy a tengut, a garudát is sokszor ábrázolják antropomorf alakban, szárnyakkal és madárcsőrrel. Az Emmjó dzsizó-kjó (延命地蔵経) nevezetű japán szútrában garuda helyett a tengu név áll, de ez vaalmikorvalamikor az Edo-kor környékén íródott, tehát jóval a tengu alakjának kialakulása után. Egy korai történet a Kodzsaku Monogatariban beszámol is egy tenguról, ami elragadott egy sárkányt, ami emlékeztet a garuda ellenségeskedésére a nága kígyókkal. Más részről azonban a tengu eredeti viselkedése merőben ellenkező a garudáéval, lévén ez utóbbi alapvetően jóindulattal viseltetik a budhizmusbuddhizmus iránt. De Visser szerint a tengu talán egy ősi sintó madár-démonból eredhetett, ami összevegyült mind a garuda, mind a tiangou alakjával, amikor a buddhizmus megérkezett Japánba. Bár nem talált túl sok bizonyítékot, ami alátámasztaná ezt a feltevést.

A tengu rendszeresen feltűnik a szájhagyomány útján terjedt népmesékben, melyeket a japán folklórkutatók összegyűjtöttek. Ezek legtöbbször mulatságos történetek, melyek úgy igyekeznek ábrázolni a tengut, mint nevetséges lényt, akit könnyedén össze tudnak zavarni, vagy be tudnak csapni az emberek.

Suzuki Julietta 2008-ban indult, Kamisama Hajimemashita ('''''Kamisama Kiss''''' (神様はじめました ''Kamisama Hajimemashita, 'Begin life as God') '' című mangájának visszatérő karaktere Kurama, a popsztárként élő tengu. Ugyanez a karakter a mű 2012-es animeadaptációjában is megjelenik.

| last = de Visser

| first = M. W.

| title = The Tengu

| journal = [[Transactions of the Asiatic Society of Japan]]

| volume = 34

| issue = 2

| pages = 25–99

| publisher = Z. P. Maruya & Co.

| year = 1908 }}

| chapter = ''Tengu'', the Mountain Goblin}}

| last = Mizuki

| first = Shigeru

| authorlink = Mizuki Shigeru

| title = Mizuki Shigeru No Nihon Yōkai Meguri

| publisher = JTB

| year = 2001

| location = Japan

| pages = 122–123

| isbn = 4-533-03956-1 }}

| last = Seki

| first = Keigo

| authorlink = Keigo Seki

| title = Types of Japanese Folktales

| journal = Asian Folklore Studies

| volume = 25

| pages = 1–220

| publisher = Asian Folklore Studies, Nanzan University.

| year = 1966

| doi = 10.2307/1177478

| jstor = 1177478 }}

| last = de Visser

| first = M. W.

| title = The Fox and the Badger in Japanese Folklore

| journal = [[Transactions of the Asiatic Society of Japan]]

| volume = 36

| issue = 3

| pages = 107–116

| publisher = Z. P. Maruya & Co.

| year = 1908 }}

| last = Mizuki

| first = Shigeru

| authorlink = Mizuki Shigeru

| title = Mujara 1: Kantō, Hokkaidō, Okinawa-hen

| publisher = Soft Garage

| year = 2003

| location = Japan

| isbn = 4-86133-004-1 }}

| last = Mizuki

| first = Shigeru

| authorlink = Mizuki Shigeru

| title = Mujara 2: Chūbu-hen

| publisher = Soft Garage

| year = 2003

| location = Japan

| isbn = 4-86133-005-X }}

| last = Mizuki

| first = Shigeru

| authorlink = Mizuki Shigeru

| title = Mujara 4: Chūgoku/Shikoku-hen

| publisher = Soft Garage

| year = 2004

| location = Japan

| isbn = 4-86133-016-5 }}

| last = Moriarty

| first = Elizabeth

| title = The Communitarian Aspect of Shinto Matsuri

| journal = Asian Folklore Studies

| volume = 31

| issue = 2

| pages = 91–140

| publisher = Asian Folklore Studies, Nanzan University

| year = 1972

| doi = 10.2307/1177490

| jstor = 1177490 }}

| last = Knutsen

| first = Roald

| authorlink = Roald Knutsen

| title = ''Tengu - The shamanic and esoteric origins of japanese martial arts''

| publisher = Global Oriental

| year = 2011

| location = Kent

| isbn = 978-1-906876-22-7 }}