Wikipédia

„Hajlékonylemez” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 86.84.167.184 (vita) szerkesztéséről Atobot szerkesztésére
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
[[Fájl:FDD Collection.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Különböző típusú hajlékonylemezes meghajtók, elöl egy ezüstszínű [[pendrive]].]]
{{commonskat|Floppy disk}}
A '''hajlékonylemez''' (magyar átírással ''floppilemezflopilemez'', angolul ''floppy disk'' vagy csak röviden ''floppy'') [[Háttértár|adattároló eszköz]], ami egy [[mágnes]]ezhető felületű vékony, hajlékony lemezből és egy azt védő [[négyszög]]letes, keményebb műanyag tokból áll. Író-olvasó készüléke a ''hajlékonylemezes meghajtó'' (angolul '''F'''loppy '''D'''isk '''D'''rive, rövidítve FDD). Az [[IBM]] fejlesztette ki. Lemezek több méretben készültek, a legelterjedtebbek a 8; 5,25 és 3,5 [[Hüvelyk (mértékegység)|hüvelykes]] (collos) méretűek voltak. Elterjedt adattároló volt az [[1970-es évek]] közepétől az [[1990-es évek]] végéig. Az optikai és [[flashmemória|flashmeghajtók]] a 2000-es évek végére gyakorlatilag teljesen kiszorították.
 
== Felépítése ==
9. sor:
== Fejlődése ==
=== 8" hajlékonylemez ===
[[Fájl:Floppy disk8inch.jpg|bélyegkép|jobbra|8"-es floppilemezflopilemez]]
A korai, 8 hüvelykes meghajtók méreteik miatt még külső egységek voltak. A lemezek kapacitása típustól függően 160-500 KiB volt.
 
20. sor:
[[Fájl:Flopi magy.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|5,4"-es hajlékonylemez]]
[[Fájl:Floppy tabs 3x2.jpg|bélyegkép|jobbra|313x313px|A lemezekhez mellékelt írásvédő címkék használati útmutatóval.]]
A floppi lemezeflopilemez egy négyzet alakú, 133x133 mm méretű borítóban van gyárilag elhelyezve. A működéshez a borító speciálisan van kialakítva, és lehetővé teszi, hogy a meghajtó használat közben nagy sebességgel forgassa a lemezt. A használatban két további kivágás játszik szerepet. Egyiken az író-olvasó fej fér hozzá a lemez felületéhez, a másik, 4-5 milliméteres kivágás pedig az írásvédelmet teszi lehetővé: a rést fényt át nem eresztő anyaggal leragasztva nem írható a lemez.
 
Az 5,25-ös meghajtó már a gépházba beépíthető készülékek közé tartozott. (Ennek mérete határozta meg a mai PC-k "nagyhely"-ét.) Ezek már az otthoni felhasználók által is elérhető árú és méretű eszközök voltak. A lemez behelyezése után, a képen jól látszó kallantyút elfordítva jött létre a mechanikus kapcsolat a forgatórendszer és a lemez között. Kivételnél a kallantyú elfordítása után egy rugó lökte ki annyira a lemezt, hogy kézzel ki lehessen venni.
30. sor:
 
=== 3,5" hajlékonylemez ===
[[Fájl:Diskettenlaufwerk.jpg|bélyegkép|balra|Egy 3,5 hüvelykes floppimeghajtóflopimeghajtó.]]
[[Fájl:Floppy disk internal diagram.svg|bélyegkép|jobbra|
A 3,5"-es lemez belső felépítése:
41. sor:
<li> szektor</ol>|517x517px]]
 
A kislemeznek, kisfloppinakkisflopinak, mikrodiszknek is nevezett lemez kisebb méretű és nagyobb kapacitású előbbi társánál, ugyanakkor a meghajtón kívül az olvasófej hozzáférését biztosító nyílásokat egy fémlemez takarta, ezáltal kevésbé volt sérülésnek kitéve. A 3,5" méretű floppikflopik leggyakoribb tárolási kapacitása 720&nbsp;KiB, 1,44&nbsp;MB, később 2,88&nbsp;MB, a tok mérete 90x94x3,3&nbsp;mm. A műanyag védőtok egyik sarkát "levágták", ami megakadályozta azt, hogy a lemez fordítva kerüljön a meghajtóba. A meghajtóba téve helyére "kattant", a kivételhez egy kis gombot kell megnyomni (a képen jobboldalt, alul). A lemezműveleteket a készülék homloklapján elhelyezett [[LED]] jelezte. Elsősorban a számítógépházba beépített egységek voltak, de később megjelentek a külső csatlakozású meghajtók is. A kemény tokozás lehetővé tette, hogy az írásvédelmet egy apró lemezke eltolásával végezzék; ennél az 5&nbsp;1/4"-es floppivalflopival ellentétben a fény áthaladása esetén nem lehetett írni a lemezre.
 
A 3,5"-es méretű hajlékonylemez rendszert - 3 hüvelykes kivitelben - [[Jánosi Marcell]]<ref>[http://index.hu/tech/hardver/jm0206/ index.hu], 2007. február 6., [[Jánosi Marcell]] a magyar floppiflopi feltalálója</ref> dolgozta ki a [[Budapesti Rádiótechnikai Gyár]]ban<ref>[http://brg.8bit.hu/ BRG]</ref> [[1973]]-ban. A lemezt és a hozzá tartozó BRG MCD-1 típusjelű meghajtót szabadalmaztatták, de később nem általánosították, így a cég elveszítette az oltalom lehetőségét. [[1982]]-ben az [[Amdek]] állt elő az AmDisk-3 Mikro-FloppiFlopi-lemez rendszerrel, amit az [[Apple II]] [[Disk II]] csatolókártyájához terveztek, de később más rendszereknél is alkalmaztak.
 
2010 áprilisában a Sony bejelentette, hogy 2011 márciusára végleg felhagynak a flopilemezek gyártásával.<ref>[http://www.hwsw.hu/hirek/44434/sony-floppy-adattarolas.html Hivatalosan is vége a floppylemezeknek]</ref>
51. sor:
 
=== Zip Drive ===
A '''Zip drive''' igazi áttörést jelentett a hajlékonylemezes adattárolásban 1994-ben, a maga 100&nbsp;MB, majd 250&nbsp;MB, és végül 750&nbsp;MB kapacitásával. Elterjedésének gátja magas árán kívül a hagyományos 3,5"-es floppivalflopival való kompatibilitás hiánya volt. Inkább kis cégek használták adataik napi archiválására.
 
=== LS-120; LS-240 ===
A floppiflopi utolsó "leszármazottja" az LS Drive meghajtó, ami már a számítógép [[ATA|IDE-portjához]] csatlakozik, így gyorsítva az adatátvitelt a meghajtó és az alaplap között. A normál 1,44&nbsp;MB-os lemezeket hatszoros sebességgel képes írni-olvasni. Az LS Drive Disk lemez 120&nbsp;MB, illetve 240&nbsp;MB kapacitású. Elterjedését nagyban gátolta magas ára.
 
== A hajlékonylemezek jellemzői ==
 
A hajlékonylemezek tulajdonságainak megadásánál az alábbi rövidítések használatosak:
* SS (1S) – Egyoldalas (Single Side)
* DS (2S) – Kétoldalas (Double Side)
* SD (1D) – Szimpla sűrűségű (Single Density)
66. sor:
* ED – Megnövelt sűrűségű (Extended Density)
 
A floppiflopi címkéjén a gyártó és egyéb adatok mellett mindig feltüntetésre kerül a használt oldalak száma és az írássűrűség, vesszővel vagy / jellel elválasztva. Például a kétoldalas, dupla sűrűségű lemez jelölése DS,DD.
 
{|rules border=2
|+A PC-knél használatos floppimeghajtókflopimeghajtók jellemzői<ref>{{cite book|last=Abonyi|first=Zsolt|title=PC hardver kézikönyv|publisher=ComputerBooks|location=Budapest,1995|isbn=963 618 026 1}}</ref>
|-
|align="center" | Kapacitás
98. sor:
 
=== Tárolási kapacitás ===
[[Fájl:dd500c.jpg|bélyegkép|DS, DD floppiflopi formázatlan kapacitása]]
[[Fájl:Hd16.jpg|bélyegkép|DS, HD floppiflopi formázatlan kapacitása]]
[[Fájl:Hd12.jpg|bélyegkép|DS, HD floppiflopi formázva]]
 
A lemezeken az adatokat sok formátumban rögzíthetjük, és a gyakorlatban számos megoldás elő is fordul, még egy géptípuson belül is, részben a "felülről kompatibilitás" jegyében.
Az IBM által gyártott első [[személyi számítógép]] (Personal Computer, PC) 1981-ben jelent meg. Adattárolója 5&nbsp;1/4"-es hajlékonylemez volt, egyoldalas, dupla sűrűségű, sávonként 8 szektorral, így 160&nbsp;KiB tárolását tette lehetővé. A meghajtóból általában többet - akár négy darabot is - szereltek be egy gépbe. Egy sávon nemcsak 8, hanem 9, 10, esetleg még több szektor is kialakítható, bár az adattárolás biztonsága csökken. A PC megjelenése után röviddel a sávonkénti szektorok számát nyolcról kilencre növelték, és két író-olvasó fej használatával a lemez mindkét oldalára írtak, ezzel 360&nbsp;KiB-ra növelve a floppiflopi kapacitását. Néhány évig ez volt a "közös nevező", az a formátum, amit minden számítógép megértett, így a programokat ilyen formátumú lemezeken forgalmazták, még akkor is, amikor az AT géptípusnál a nagysűrűségű lemezek és meghajtóik elterjedtek. Később ezt a módszert részben a programok méretének növekedése, részben a nagyobb kapacitású meghajtók elterjedése túlhaladta.
 
A lemez teljes hasznos kapacitását a sávok száma x egy sávon levő szektorok száma x egy szektorban lévő bájtok száma x oldalak száma adja. Eszerint az első általánosan elterjedt 5,4"-es lemezen 40x9x512x2&nbsp;=&nbsp;368&nbsp;640&nbsp;B&nbsp;=&nbsp;360&nbsp;KiB adatot tárolhatunk.
112. sor:
==== Számrendszeri problémák ====
 
A számítógépek alapegységként a nyolc bitből álló [[bájt]]ot (jele: B) és ennek többszöröseit használják mind a mai napig. Amikor egy adathalmaz (fájl, memória, háttértár stb.) nagysága jelentősen meghaladja az 1000 bájtot, a számítástechnikában is [[Bináris prefixum|prefixumokat]] célszerű használni. Mivel itt mondhatni minden a [[bináris számrendszer]]en alapul, a nagyságrendek is eltérnek a közéletben használatos decimális rendszertől, ami félreértésre ad lehetőséget. A bináris rendszerben kilobájt alatt 2<sup>10</sup> bájtot értünk, azaz a bináris kilo prefixum szorzóértéke 1024. A bináris mega prefixum 2<sup>20</sup>, azaz 1&nbsp;048&nbsp;576 (a további prefixumok a hajlékonylemezeket nem érintik).
 
A háttértárolók kapacitásának megadásánál a két rendszer sajátosan keveredik, bár a flopilemezeknél gyakorlatilag nagy problémát nem okoz, ellentétben a napjainkban terabájt nagyságrendet is meghaladó [[merevlemez]]ekkel. Az 512 bájtos szektornagyság miatt a bináris, a sávok és szektorok számát tekintve viszont a decimális rendszer használata indokolt. A 360&nbsp;KB jelölés elfogadható volt, mert az 1024-et jelentő nagy K különbözött a decimális 1000 kis k jelétől. Azonban a mega esetében már nem volt ilyen megkülönböztetésre lehetőség egészen addig, amíg 1998-ban több mértékügyi szervezet ajánlást nem tett közzé. Ennek értelmében a decimális mega bináris párja a mebi, jele Mi. Az ajánlás szerint a DS-9,DD lemez tároló kapacitása 360&nbsp;KiB, viszont az 1,44&nbsp;MB jelzéssel forgalmazott DS-18,HD lemez szabatos prefixum használattal 1440&nbsp;KiB, vagy 1,47456&nbsp;MB, vagy 1,40625&nbsp;MiB. (Mivel a számítástechnikával mélyebb szinten foglalkozók bináris rendszerben gondolkoznak, ezért számukra a háttértároló valós kapacitása mindig kisebb, mint ami a lemezen olvasható.)
122. sor:
=== A lemez előkészítése használatra ===
 
Ahhoz, hogy egy floppilemeztflopilemezt használatba vehessünk, a teljesen üres mágnesezhető felületet elő kell készíteni, szakszóval meg kell [[DOS-parancsok listája|formázni]]. Ez az [[operációs rendszer]] megfelelő programjával történik, és rendszerenként különböző. A lemezen az információ egy vagy mindkét oldalon, koncentrikus sávokon (angolul: ''track'') helyezkedik el: ezt a lemezegység fizikailag meghatározza. Minden sáv azonos számú ívdarabra, szektorra van felosztva: ez a legkisebb, egyszerre olvasható-írható lemezterület. Hogy hány szektor helyezkedik el egy sávon, és egy szektorban hány bájt legyen, sőt bizonyos határon belül hány sáv legyen, az operációs rendszer illetve más formázó programok döntik el, ezért is nevezik a hajlékony lemezeket szoft-szektorosnak.
 
Az adattárolásnál a meghajtónak ismerni kell a sávok kezdőpontját, amit a lemezen és a tokon levő apró ún. indexlyuk tesz lehetővé, melynek helyzetét egy optikai érzékelő olvassa le. Innen kezdődően kerül felírásra formázáskor a szektorok mintázata. A PC-ken általánosan használt [[DOS]] és az őt követő Windows rendszerek szektorformátumának lényege a következő:
133. sor:
=== Adatok írása és olvasása ===
 
A fentiek szerint megformázott lemez fizikai írása és olvasása a meghajtó és a [[floppiflopi illesztő egység]] használatával történik, egy felsőbb szintű lemezkezelés során. A DOS ill. DOS alapú Windows rendszerek ehhez a feladathoz a hajlékonylemez négy, egymástól eltérő méretű és szerkezetű részét használják.
 
{|rules border=2 width="620px"
139. sor:
|-
|
|width="60px" align="center"|SS-8,DD
|width="60px" align="center" |DS-8,DD
|width="60px" align="center" |SS-9,DD
|width="60px" align="center" |DS-9,DD
|width="60px" align="center" |DS-9,HD
|width="60px" align="center" |DS-15,HD
|width="60px" align="center" |DS-18,HD
|-
||&nbsp;&nbsp;&nbsp;Betöltő rekord
198. sor:
<!-- == Külső hivatkozások ==
* [http://www.octogon.hu/index.php?pa=main&lan=0&kat=105&cik=4670&szov=&akat=&sti=&sess=&lakat= Az MCD-1 típusú floppymeghajtó]
A cikk többszöri kísérletre sem érhető el! 2010. okt. 11. -->
 
{{Portál|Informatika|i }}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hajlékonylemez”