„A bolygó hollandi (opera)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nemzetközi katalógusok + kieg. |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
'''A bolygó hollandi''' ([[német nyelv|németül]] ''Der fliegende Holländer'') [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] háromfelvonásos „romantikus ”[[opera (színmű)|operája]] (jegyzékszáma WWV 63). Librettóját a zeneszerző írta Heinrich Heine ''Aus dem Memoiren des Herren von Schnabelewopski'' című regénytöredékének egyik részlete alapján. Ősbemutatójára [[1843]]. [[január 2.|január 2-án]] került sor a [[drezda]]i Hoftheaterben. [[Magyarország]]on [[1873]]. [[május 10.|május 10-én]] mutatták be a [[budapest]]i [[Nemzeti Színház]]ban.
==
[[Fájl:Libretto Der fliegende Holländer 1868.jpg|250px|bélyegkép|A librettó 1868-as kiadásának borítója]]
''A bolygó hollandi'' Richard Wagner negyedik operája a keletkezési sorrendet figyelembe véve, viszont az első, ha azt vesszük figyelembe, mennyire vannak meg benne azok a törekvések, amelyeket ma úgy ismer a zenetörténet, mint Wagner művészetének uralkodó jellemvonásai. Wagner első próbálkozása az opera terén ''Az esküvő'' című „rémdráma” volt, amelynek zenéjét be sem fejezte. Ezt ''A tündérek'' című dalmű követte, a [[Heinrich Marschner|Marschner]]-féle „[[Romantika|démoni romantika]]” modorában. Ezt sem került színpadra. Több szerencséje az 1836-ban keletkezett ''A szerelmi tilalommal'' sem volt, amelyet ugyan előadtak [[Magdeburg]]ban, de csak egyetlen egyszer. Sokkal komolyabb jelentőségű ezeknél a ''[[Rienzi]]'', amely az első igazi sikert hozta meg és amelyet még ma is játszanak, bár stílusánál fogva kívül esik az „igazi Wagneren”. A ''Rienziben'' Wagner mindenben követte a [[Párizs]]ban akkor fénykorát élő [[Nagyopera|nagyopera]] stílusjegyeit és ennek [[drezda]]i bemutatója (1842) hozta meg számára az elismertséget. Korai műveiben utánozta, amit az akkori színpadokon látott és hallott és amiről tapasztalta, hogy a közönségnek tetszik, ''A bolygó hollandi'' viszont gyökeresen más és szinte rejtély, hogy ugyanaz a zeneszerző írta, aki röviddel azelőtt a ''Rienzi'' konvencionális jeleneteit vetette kottapapírra. Ez a zene nemcsak saját eddigi műveitől különbözik, hanem mindattól is, amit a 19. század első felében operának tartottak. Mindaz, ami ''A bolygó hollandiban'' új, ettől kezdve élete minden művében megmarad, csak természetesen mind fejlettebb és mind érettebb formában.
Wagner a mondát [[Heinrich Heine]] ''Aus dem Memoiren des Herrn Schnabelewopski'' (Schnabelewopski úr emlékiratai) című prózai művének olvasásakor ismerte meg. Ebben a történetben egy vidám kedélyű világjáró mondja el a regét, egy állítólag [[Amszterdam]]ban látott színdarab formájában. Elbeszélésében már megvannak a Wagner-opera cselekményének lényeges mozzanatai, Erik, a vadász alakjának kivételével, amely már Wagner találmánya. A történet (Heine írása szerint) arról szól, hogy egy skót kalmár találkozik a vég nélküli tengeri utazástól elfásult hollandival, gazdag kincseket vásárol tőle nevetségesen olcsó áron, azután kérőként hazaviszi őt otthonába, szép leányához. A leány sejtelmektől eltelten összehasonlítja a neki szánt idegen férfiút egy tengerésznek a falon függő arcképével. A hollandi megpróbálja elhitetni vele, hogy a hasonlóság csak látszat, de mégis elmondja szenvedéseinek történetét; a leány örök hűséget esküszik neki. A hollandi az utolsó jelenetben megvallja szörnyű sorsát és a tengerre menekül, nehogy feleségét magával rántsa a kárhozatba. De a leány utána veti magát a tengerbe, és a kísértethajót elnyelik a hullámok. Az elbeszélés derűs és ironikus hangneme egyáltalán nem érinti a monda komoly jellegét, és inkább csak a hollandi megjelenésének groteszkségén évődik. Wagner megfogalmazásában a regének már egészen más jelentése van: itt már minden félelmetesen komoly, az üdvösségért esdeklő elkárhozott ember alakja itt már általános érvényűvé növekszik.
Wagner 1839-ben kénytelen volt távozni [[Riga|Rigából]], ahol addig karmesterkedett, hiszen a színház új karmestere felmondott neki. Úgy tervezte, hogy feleségével, Minnával együtt Párizsba utazik. Bízott benne, hogy a francia fővárosban egy csapásra minden más lesz, világhírre tesz szert, anyagi gondjai megszűnnek és végre úgy fog élni, mint ahogy művészi rangjánál fogva megérdemli. Holott az egész hatalmas nagyvárosban leendő sógorán kívül egy teremtett lelket sem ismert és egyelőre még annyi pénzesem volt, hogy egy rendes személyszállító hajóra váltsa meg jegyét. Utazásuknak egy előre nem látott akadály állta útját: a cári törvények érdekében az útlevélkérelmeket közzétették a helyi lapokban. Ha pedig ez megtörtént volna, akkor Wagner a párizsi postakocsi helyett az adósok börtönében kötött volna ki, mivel magdeburgi hitelezőit még nem kárpótolta. Wagner egyik jóbarátja segített nekik átszökni [[Poroszország|Kelet-Poroszországba]]. Minna a kiállott izgalmak miatt azonban ágynak esett, így útjuk tovább húzódott. [[Pillau]] kikötőjében titokban – hiszen nem volt útlevelük – hajóra szálltak [[London]] felé, de az út az időjárási viszonyok miatt egy hét helyett huszonöt napig tartott, s a viharok miatt a kapitány kénytelen volt egy [[Norvégia|norvég]] kikötőben menedéket keresni. Itt, a [[sandvika]]i öbölben idéződött fel benne a [[bolygó hollandi |bolygó hollandi]] ismert legendája. Párizsba érkezve a kiábrándulás nem váratott magára sokáig. Tervei, kéziratai nem érdeklik a színigazgatókat. Dalátiratok készítéséből és újságírásból tartotta fenn magát. A dicsősége tetőfokán álló jó barát, [[Giacomo Meyerbeer|Meyerbeer]] sem tudott rajta segíteni. Ebben a kétségbeesett állapotában nyúlt a bolygó hollandi témájához nyúl, ugyanis ebben saját sorsát látta tükröződni. A hozzátartozó tengeri légkör emléke pedig még elevenen élt benne a viszontagságos hajóút nyomán.
Két évvel később, [[1841]]-ben, [[Párizs]]ban kerek nyolc hónap alatt elkészült az egész opera. A tervet bemutatta a [[párizsi opera|párizsi operának]], de a
A premier 1843. január 2-án hatalmas sikert aratott és a darabot rövid időn belül Németország szinte minden operaházában bemutatták.
===A ''hollandi'' Magyarországon===
== Szereplők ==▼
Az első magyar előadáson, 1873 május 10-én a hollandit [[Angyalffy Sándor]], Sentát pedig [[Szabó Róza]] énekelte. A közönség tartózkodó magatartást tanúsított, aminek oka, mint a korabeli kritikák írták, a gyenge és szegényes előadásban volt keresendő. Egyébként a kritikusok sem voltak tisztában az új darabbal. Erre vall az, hogy szakszerű hozzászólás alig található a korabeli lapokban, ellenben azt valamennyien kifogásolták, hogy a darab végén a hajók nem süllyedtek elég szépen el.
A teljesen elavult [[Ábrányi Kornél (zeneszerző)|ifj. Ábrányi Kornél]]-féle fordítás helyett [[Lányi Viktor Géza|Lányi Viktor]] 1930-ban új fordítást készített.
{| class="wikitable"
!Szereplő
!Hangfekvés
!Az ősbemutató szereposztása
|-
|'''Daland''', norvég hajós
|[[basszus]]
|Friedrich Traugott Reinhold
|-
|'''Senta''', a leánya
|[[szoprán]]
|Wilhelmine Schröder-Devrient
|-
|'''Erik''', vadász
|[[tenor]]
|Carl Risse
|-
|'''Mary''', Senta dajkája
|[[mezzoszoprán]]
|Thérèse Wächter
|-
|'''Kormányos'''
|[[tenor]]
|Wenzel Bielezizky
|-
|'''A hollandi'''
|[[bariton]]
|Johann Michael Wächter
|-
|colspan="
|-
|}
==Zenekar==
Zenekar felépítése:
{{col-begin}}
{{col-break}}
*I. [[hegedű]]
*II. [[hegedű]]
*[[brácsa]]
*[[gorndonka]]
*[[nagybőgő]]
*2 [[fuvola]]
{{col-break}}
*1 kis [[fuvola]]
*2 [[oboa]] (angolkürt)
*2 [[klarinét]]
*2 [[fagott]]
*4 [[kürt]]
*2 [[trombita]]
{{col-break}}
*3 [[harsona]]
*1 [[basszustuba]]
*[[üstdob]]
*[[tamtam]]
*1 [[hárfa]]
{{col-end}}
== Cselekménye ==
61 ⟶ 100 sor:
A matrózok dallal és tánccal, önfeledt vidámsággal ünneplik sikeres partot érésüket. A hollandi hajója azonban csendes, majd hirtelen lángok csapnak ki belőle és lidérces fények veszik körül. Senta már döntött: követi a hollandit. Erik még egyszer megkísérli visszatartani a végzetes lépéstől. A hollandi hajója ajtajából figyeli beszélgetésüket, majd azt gondolva, hogy a leány máris elárulta, bosszúsan hajójába lép, s kiadja az indulásra szóló parancsot. Senta ekkor beváltja esküjét, sírig tartó hűségét és a magas tengerpartól a mélybe veti magát. Ugyanebben a pillanatban megbillen a hollandi távolodó hajója is, majd méltóságteljesen elnyeli az óceán. Az átok megtört.
==Zenéje==
Wagner későbbi alkotásait tekintetbe véve megállapítható, hogy ''A bolygó hollandi'' történelmi szempontból újdonságot jelent, hiszen első ízben itt alkot a cselekmény, a színpadkép és a zene tökéletes szimbolikus egységet. A tenger és a szárazföld, a végtelenség és a végesség, a férfi és a nő, a megváltás vágya és a megváltó szerelem - mindez képben, alakban és hangban egyszerre van jelen. Senta és a hollandi alakja, az eszméknek hordozói, kiemelkednek a többi szereplő közül, de még messzemenően magukon viselik a korabeli operai konvenció vonásait. ''A bolygó hollandi'', zenéje alapján már nem hagyományos romantikus opera, ahogyan azt egyébként Wagner is nevezi, nem hagyományos „számokból” álló mű, nem zárt énekszámok felsorakoztatásából keletkezett, hanem átkomponált, az elejétől a végéig egyetlen egységes egészet alkot. Az opera legfontosabb jellegzetessége, hogy anyaga két alaptémából fejlődik ki és megelőlegezi ''[[A Nibelung gyűrűje]]'' tetralógiában tökéletesre csiszolt [[zenedráma]] műfaját. Emiatt ''A bolygó hollandi'' eredetileg egyfelvonásos operának készült ezért a nyitány megállás nélkül folytatódik az első felvonásban, az egyes felvonásvégek is az eredeti partitúra szerint összefüggően mennek át a következő felvonások kezdetébe. Napjainkban úgy a három- mint az egyfelvonásos változatot is játszák.
==Zeneművek listája==
*
*
*
*
*
*
*
*
*''Steuermann! Lass die Wacht'' - matrózkórus (harmadik felvonás)
*''Willst jenes Tags du nicht dich mehr entsinnen'' - Erik cavatinája (harmadik felvonás)
== Felhasznált irodalom ==
| |||