„Bakelit (műanyag)” változatai közötti eltérés

A hőre keményedő bakelitből soha nem készítettek '''[[hanglemez]]t''', mert a rideg, törékeny bakelitbe nem lehet préselni semmit. Az [[1920-as évek]]ben elterjedt, magas, például 78/perc fordulatszámmal lejátszandó gramofonlemezeket először cinklemezből, keménygumiból és [[sellak]]ból - ami egy trópusi vidéken élő levéltetű, a ''Laccifer lacca'' vöröses színű, sűrűn folyó elgyantásodott váladéka - készítették. A későbbi, elektromos erősítésű lemezjátszók normál, majd mikrobarázdás hanglemezei pedig a hőre lágyuló [[PVC|poli-vinil-klorid]] és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készültek, aminek a márkaneve [[Vinyl]]. Magyarországon a CD hanghordozók megjelenése után kezdték „bakelit”-nek nevezni a régi hanglemezeket a magyar műszaki és zenei [[szleng]]ben. A téves szóhasználat, a [[metonímia|metafora]] okozója, hogy a vinyl hanglemezek anyaga is fekete és viszonylag kemény, hasonlóan a telefonkészülékek, fogantyúk anyagaként régen jól ismert bakelithez.

 

* [http://www.muanyagesgumi.hu/images/stories/pdf/2007/M825.pdf 100 éves a bakelit]

* [http://emc.elte.hu/~hargitai/hargitai/kiskozossegi.pdf Kisközösségi rádiósok kézikönyve - Hagyományos lemezjátszó]

* [http://www.bakelitemuseum.de/ Bakelitmúzeum] {{de}}

* [http://www.amsterdambakelitecollection.com/index.php Amsterdam Bakelite® Collection] {{en}}

 

[[Kategória:Műanyagok]]