„47-es, 48-as, 49-es és 67-es pártok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Teleki László –> Teleki László (politikus, 1811–1861) |
|||
2. sor:
==Leírásuk==
===Az osztrák-magyar kiegyezés előtt (1849-1867) ===
A 48-asok az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] célkitűzéseit, eredményeit és eszményeit kívánták megvalósítani az [[áprilisi törvények]] alapján, annak maradéktalan teljesülését követelve, vagyis az 1848-ban született politikai eredményeket és kívánalmakat szerették volna elérni lehetőleg tárgyalásos úton, amint azt [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]], a nézet egyik vezető politikusa a [[Pesti Napló]]ban közölt „húsvéti cikkében” kifejtette. Az 1861-es országgyűlésen a [[Felirati Párt]], az 1865-ösön pedig a [[Deák Párt]] képviselte az irányzatot.
[[Kossuth Lajos]] hívei voltak a 49-esek, akik értelemszerűen az 1849-es állapotokat szerették volna elérni, azaz a [[Habsburg-ház]] trónfosztását, Magyarország [[köztársaság]]gá alakítását (vagy magyar király választását), illetve függetlenségét kívánták, vagyis a korban radikálisnak számítottak. 1861-ben [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] és a [[Határozati Párt]] képviselte ezt a nézetet, majd 1865-ben a [[Balközép Párt]] egy része, de különösen a [[1848-as Párt|Szélsőbal]] nevű szárnya. A legradikálisabbak mind ebben a platformban tömörültek.
9. sor:
===Az osztrák-magyar kiegyezés (1867) után===
[[1867]] elején [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] és köre (a [[Deák Párt]]) közel két évnyi tárgyalás után Ausztria sorozatos katonai és nemzetközi politikai kudarcait kihasználva kieszközölte Ausztria és Magyarország egymáshoz való viszonyának rendezését és Magyarország ezen belüli lehető legnagyobb fokú önállóságát, cserébe bizonyos 48-as követelések feladásáért, vagy csak részleges teljesüléséért, illetve a [[Bach-korszak#Passzív ellenállás|passzív rezisztencia]] felhagyásáért. A [[kiegyezés]] az addigi 47-es, 48-as és 49-es felosztást értelmetlenné tette, amik ennek fényében újraszerveződtek egy kiegyezés-párti, azaz 67-es és egy azt elutasító, azaz 48-as irányzatra. A 67-esek kerültek a jobboldalra, az „új 48-asok” pedig a baloldalra.
A kiegyezés utáni első, [[1869-es választások]]on a Deák-pártiak nyertek, ahogy a soron következő [[1872-es választások]]on is. A [[Deák Párt]] 1875. március 1-jén egyesült az addig ellenzéki, de 67-es alapokon álló [[Balközép Párt]]tal és megalakították a [[Szabadelvű Párt]]ot, ami az [[1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság|1905-ös bukásáig]] minden választást fölényesen megnyert. A bukásából eredő [[1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság|súlyos belpolitikai válság]] során az [[1906-os választások]] előtt két héttel jogutód nélkül meg is szűnt, hogy a 67-es irányzat a soron következő [[1910-es választások]]on aztán [[Nemzeti Munkapárt]] néven visszatérjen és egészen a monarchia bukásáig kormányozza az országot. A kiegyezés-párti ellenzék leginkább a mindenkori szabadelvű vezetés aktuális ellenzéke volt, ami annak változásával együtt vált ki, vagy olvadt be a kormánypártba.
| |||