„Első angol–afgán háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
50. sor:
A sereg rendkívül rossz körülmények között vonult Dzsálálábád és azon túl India felé. Közel 140 km-es útjukat a civilektől lassítva, hágók között kellett megtenniük, méteres hóban, éjszakánként metsző, fagyos szélben, tüzelő nélkül, és az afgán törzsek folyamatos támadásai közben.
Nem egyértelmű, hogy Akbar Hán vezetésével, jóváhagyásával, vagy akarata ellenére folyt-e a mészárlás, annyi biztos, hogy folyamatosan kapcsolatban állt Elphistone-nal, és hogy magas rangú túszokat követelt a britektől, cserébe biztosította őket a békés továbbhaladásról. Maga Elphistone is feladta magát túszként (példátlan viselkedés egy tábornoktól), a támadások azonban folytatódtak. Az afgánok szervezetlenül támadtak a hadoszlopra. Nem csatát, hanem zsákmányt keresve a civileket fosztogatták. A csapatok félútig se haladtak el, amikor kifogytak a lőszerből és a puskaporból. Csak a [[
A sereg utolsó maradványai Gandamaknál csaptak össze az afgánokkal. A 44. ezred maradékai, 60-70 ember egy dombtetőn küzdöttek meg a támadó afgánokkal. Egyetlenegy ember menekült meg közölük, aki lóháton súlyos sebeket cipelve kitört a bekerítésből és egészen Dzsálálábádig jutott. Ő Dr. William Brydon hadsebész volt, az afganisztáni hadsereg egyetlen túlélője, leszámítva a túszokat.
| |||