„Lehel Vezér Gimnázium” változatai közötti eltérés

Az intézet alapját [[Dósa Pál]] jászkerületi kapitány alapította meg [[1764]]-ben [[Jászapáti]]n 2000 ft-os alapítvánnyal. Az intézet igazgatóját az egri püspök nevezte ki, de a tanárok fizetéséről Dósa gondoskodott. A község épített ugyan iskolaépületet, de az mindössze kétosztályú latin iskolává fejlődött, [[1779]]-ben az iskolát maga [[Dósa Pál]] [[Jászberény]]be, mint a [[Jászkun kerület]] fejlettebb városába és politikai központjába helyezte át. Helye a katonatiszti laktanya, majd a [[Zagyva]] partján levő magtár épülete.

 

 

[[1844]]-ben a [[magyar nyelv]] lesz hivatalos a gimnáziumokban a [[retorika]], [[poétika]], és a [[mitológia]] kivételével [[magyar nyelv]]en folyik az oktatás. Az iskolában az oktatás az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848/49-es szabadságharc]] idején befejeződött, a felsőbb évesek bekapcsolódtak a harcokba és az iskolát kórházzá alakították át. Az iskola az [[1850]]-ben kibocsátott [[Organisations Entwurf]] követelményeinek nem tudott teljes mértékben megfelelni és ezért négyosztályú algimnáziummá zsugorodott össze. Csak az alkotmányos korszak tette lehetővé a felső négy osztály fokozatos megnyitását ([[1865]]-[[1868|68]]). Az így kifejlesztett jászkerületi [[ferences rend]]i katolikus iskola, községi katolikus főgimnáziummá alakult és [[1869]] nyarán megtartották benne az első érettségi vizsgákat. Rövid tízéves fennállás után a város vezetősége úgy látta, hogy ilyen hatalmas teherrel megbirkózni nem tud és már az [[1880-as évek]] közepén megkezdődtek az intézet [[államosítás]]ára irányuló tárgyalások. [[1889]]-re felépítették államsegélyből a jelenlegi épületet és abba az 1889/90. iskolai évre be is költöztek. Az állammal való tárgyalások végre is azt eredményezték, hogy [[1896]]. [[szeptember 1]]. hatállyal a kormány kezébe vette az intézetet, noha a tényleges átadás csak az [[1897]]. év folyamán történt meg.