„Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor” változatai közötti eltérés

Lipót császár [[1791]]-ben megbízást adott egyik legjobban fizetett magyarországi besúgójának, [[Martinovics Ignác]] címzetes apátnak, hogy titokban lázítsa a [[jobbágy]]ságot a magyar földbirtokos nemesség ellen, ezzel gyengítve a császári reformok elleni nemesi ellenzéket. A titkos ügynökhálózatra épülő tervet azonban Lipót [[1792]]. [[március 1.|március 1-jén]] bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Utódja, Ferenc császár nem mutatott érdeklődést elődje reformtervei iránt, megszüntette Martinovics ügynöki javadalmazását, és menesztette támogatóját is, [[Gotthardi Ferenc]]et, a titkosrendőrség vezetőjét is. A sértődött Martinovics [[1794]] tavaszán hazafias forradalmi szervezkedésbe fogott, amelyet [[1795]]-ben lelepleztek. A [[Magyar jakobinus mozgalom|magyar jakobinusok összeesküvésének]] valódi súlya – tömegtámogatás híján – sokkal jelentéktelenebb volt, mint amekkora fenyegetést a császári hatalom kiérzett belőle. Egy maroknyi, magasan képzett idealista és humanista hazafi vett részt benne. Martinovics azonban vallomásában szinte az összes felelős magyar vezető hivatalnokot úgy írta le, mint az összeesküvés résztvevőjét, vagy szimpatizánsát.

Az alig 22 éves, tapasztalatlan nádort mélységesen megrettentette az összeesküvésnek a vallomásokból kibontakozó mérete. Sándor Lipót főherceg úgy érezte, a magyar nemesek visszaéltek bizalmával. Azonnal leváltotta a mérsékelt érzelmű magyar főméltóságokat, helyükre feltétlenül császárhű, reformellenes főhivatalnokokat ültetett. Kidolgozott és császári bátyjának beterjesztett egy szélsőségesen ''reakcionárius'' programjavaslatot, amely szerint Magyarországon a rendet és nyugalmat a legkeményebb sajtócenzúrával és rendőri erőszakkal kell fenntartani, az ellenzéki megnyilvánulásokat szigorú büntetésekkel sújtani. A forradalmi eszmék terjedésétől tartó Ferenc császár magáévá tette öccse javaslatát. A bécsi udvar az egész Habsburg Birodalomban a legszigorúbb rendőri elnyomatást vezette be kormányzati módszerként. Martinovicsot és a jakobinus szervezkedés négy vezetőjét ''„(direktorát)”'' a királyi bíróság halálra ítélte. [[1795]]. [[május 20.|május 20-án]] , a [[Buda (történelmi település)|budai]] Vár alatti Generális-kaszálón ''(„Generalswiese”,'' a mai [[Vérmező]]) fejüket vették. Sok embert ítéltek súlyos börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra.