„I. Izabella kasztíliai királynő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Link
80. sor:
1480 első hónapjaiban, a Toledóban tartott Cortesen, határoztak a IV. Henrik uralkodása és az örökösödési háború miatt romokban álló királyságok ügyeinek rendbetételéről, az ország stabilizálásáról. Izabella és Ferdinánd újra felállították a „Santa Hermandad” („Szent Testvériség”) nevet viselő, sajátos kasztíliai végrehajtó-rendfenntartó szervezetet. Ekkor határoztak az [[inkvizíció]] megalakításáról is (felállítására 1483-ban kerül sor), amely majd Granada visszafoglalása után a móroknak és a [[zsidók]]nak a tömeges elüldözéséhez vezet. <ref>A források szerint [[Tomás de Torquemada]] (1420 – 1498), a leendő főinkvizítor, arra való hivatkozással, hogy – szerinte – a kereszténységre áttérő zsidók egy részének a megtérése nem őszinte, elérte a királyi párnál az inkvizíció felállítását.</ref> A Cortesen határoztak a [[reconquista]], a Hispániai-félsziget móroktól való visszafoglalásának befejezéséről.
 
1481. december 26-án a mórok támadása a Kasztília és Granada közötti fegyverszünetet megtörte, tíz évig, 1492. januárig tartó háború kezdődött a két királyság között. A komoly költségekkel járó háború először váltakozó sikerű harcokat hozott. 1482. február 28-án Rodrigo Ponce de León y Núñez (1443 – 1492), Cádiz márkija, elfoglalta Alhamát <ref>Az Alhamáért folytatott harcok során Cádiz márkija megmentette az egykori ellenfelét, Enrique Pérez de Guzmán y Figueroát (? – 1492), Medina Sidonia hercegét.</ref>. 1482. júliusban viszont Ferdinánd hiába ostromolta, nem tudta elfoglalni Loját (ez majd - 1485. évi, újabb sikertelen kísérlet után - 1486-ban sikerül a királynak). 1483. március 21-én viszont, a Cútar mellett vívott csatában, a Cádiz márkija és az Alonso de Cárdenas vezette kasztíliai sereg súlyos vereséget szenvedett a móroknak az El Zagal (később Granada emírje: XIII. Muhammad Abū 'Abd Allāh az-Zaghall) (1444? – 1494?) vezette seregétől. A vereséget részben ellensúlyozta két győzelem: Diego Fernández de Córdoba y Carrillo de Albornoz (? – 1487), Cabra grófja, 1483. április 21-én (avagy 23-án), Lucena mellett, győzött a mórok ellen, és foglyul ejtette a Nasszerida dinasztiából származó, [[Boabdil]] néven emlegetett Abu Abdullah, teljes nevén XII. Muhammad Abū 'abd-Allah (1459 körül – 1533 körül) granadai emírt, aki 1486-ig a kasztíliaiak fogságában is maradt. <ref>A granadai uralkodók titulusa szinte forrásonként különböző, nem csak „királyként”, hanem „emírként”, illetve „szultánként” is említik őket.</ref> Cádiz márkija és Luis de Portocarrero (? - 1503), Palma del Río ura, 1483. október 28-án, bevették Zahara de la Sierrát. A mórok elleni harcok közben, 1483 ősszel – október 3-án – egy korábbi, galíciai nemesi felkelés miatt, Mondoñedo városában, valószínűleg a királyi pár parancsára, lefejezték Pedro Pardo de Cela Rodríguez de Aguiar e Ribadeneyra (Pero Pardo de Cela) (? – 1483) galíciai marsallt, és fiát, Pedro de Miranda Saavedra y Castrót (? – 1483). 1484 nyarán, Ferdinánd vezetésével, több települést elfoglaltak a kasztíliaiak, így Marbellát is. 1485-ben - részben Ferdinánd, részben Cádiz márkija vezérletével - tovább folytatódott a kasztíliai előrenyomulás, és - az 1484. évi sikerekhez képest -, még több települést foglaltak el: Többek között a stratégiai fontosságú Ronda városát (1485. május). 1486. július 7-én, Córdobában, Izabella és Ferdinánd, Boabdillal - a szabadon bocsátása fejében - abban állapodtak meg, hogy Boabdil a nagybátyja, El Zagal által elfoglalt kasztíliai területeket visszaadja, cserébe a kasztíliaiak segítik Boabdilt, a korábban az apja, Muley Hacén (teljes nevén: Abū al-Hasan 'Ali ben Saad) (? – 1485) uralta területek visszaszerzésében, nyilvánvalóan, El Zagal ellenében. A megállapodás megvalósítását azonban megakadályozta az, hogy - Boabdil hazatérésekor - Granadában polgárháború tört ki, Boabdil és El Zagal hívei között. 1487-ben a kasztíliaiak és a mórok között, újult erővel, tovább folytak a harcok: A Ferdinánd és Izabella vezérelte kasztíliaiak 1487 augusztusában bevették a fontos kikötővárost, Málagát. <ref>Málaga ostromakor történt: A mórok a kasztíliaiaknak követ küldését jelezték. A követ valójában merénylő volt, le akarta szúrni Izabellát. A királynő hűséges kísérője, Beatriz Fernández de Bobadilla, Moya márkinője (Andrés Cabrera felesége) azonban – elővigyázatosságból – Izabella öltözetét vette magára, ezért a merénylő őt akarta meggyilkolni, de a testőrök ezt megakadályozták. – [http://www.boadilla.com/pages/cabrera.htm] - 2013. október 7.; [http://malagapersonajes.blogspot.hu/2011/09/dona-beatriz-de-bobadilla-camarera.html] - 2013. október 7.)</ref> Amikor Izabella és Ferdinánd Málaga ellen vonultak, Boabdil [[Egyiptom]] [[Egyiptomi muszlim uralkodók listája|mamlúk]] szultánjától, majd az [[Oszmán Birodalom|oszmán-törökök]] szultánjától kért segítséget, de érdemleges támogatást nem kapott; azonban – 1495-ig – a muzulmán kalózok támadták a spanyol partokat. 1488 nyarán Cádiz márkija kisebb településeket hódoltatott. 1489. december végére egy újabb fontos kikötőváros, Almería került a kasztíliaiak birtokába. Előtte, Baza elfoglalásánál, Izabella a jelenlétével lelkesítette a kasztíliaiakat, akárcsak két évvel korábban, Málaga elfoglalásakor. 1490 kisebb összecsapásokat hozott a két fél között. 1491. április végén a kasztíliai had körülzárta Granadát; Izabella, Ferdinánd és Íñigo López de Mendoza y Quiñones (1440 – 1515), Mondéjar márkija és Tendilla grófja (Mendoza kardinális unokaöccse) vezérletével. Az utóbbinak a távoli rokona, [[Gonzalo Fernández de Córdoba|Gonzalo Fernández de Córdoba y Aguilar]] (1453 - 1515), akiből „Nagy Kapitány”, a korszak legkiválóbb spanyol hadvezére lesz, már ott harcolt a kasztíliai seregben. 1492. január 2-án [[Boabdil]] feladta Granadát (Afrikába távozott, halálának időpontja bizonytalan); a reconquista befejeződött, a Hispániai-félsziget felszabadult a 711-ben kezdődött mór uralom alól. Később, 1496-ban, a mór uralom felszámolásáért, a Borgia-családból származó [[VI. Sándor pápa|VI. Sándor]] (1431 – 1503) pápa a királyi párnak a „Katolikus Királyok” címet adományozta.
 
=== Amerika felfedezésétől a haláláig (1492 – 1504) ===